Valentin Seiringer kerüli a „regeneratív” kifejezést. Ehelyett az alsó-ausztriai Wieselburgból (Bécstől mintegy egyórányi autóútra nyugatra) származó gazdálkodó inkább kifejezetten az újjáépítendő morzsalékos talajszerkezetről, az iszaposodásról, valamint a tápanyagellátásról és a humusztartalomról beszél. Ezek a jó talajszerkezetet és a vízmegtartó képesség alapjai.

Megragadták a lehetőséget: 180 hektár földet béreltek

Seiringer családjának öt évvel ezelőtt felajánlották, hogy hosszú távra bérelhet egy közeli birtokot, amely mintegy 180 hektárnyi területet jelent három helyszínen.

Az ilyen helyetekben azonban mindig ott a „de”, és jelen esetben sem volt ez másképp: a korábbi gazdálkodók tönkretették a talajt. A tömörödés, a szántás hatásai, az erózió és az 1,2-1,8% közötti humusztartalom azonban megfelelő indok volt arra, hogy a talaj regenerációja és az ezzel járó értéknövekedés ígéretével kedvező feltételekkel és hosszú távú együttműködésre szerződjenek a földtulajdonossal.

Még egy okuk volt a bérlésre: a Seiringer család nemcsak a saját 30 hektárnyi termőföldjéből él, amelyet 2006-ban állítottak át biotermesztésre, hanem mindenekelőtt komposzt előállításából és értékesítéséből. Az évi 16 000 tonnás megtermelt mennyiség egy részét a saját gazdaságukban használják fel.

A humusz csak lassan épül fel, még nagy mennyiségű komposzt esetén is, amelyet a vetett növények szolgáltatnak. De már az első öt évben sikerült átlagosan 0,2%-kal növelniük a talaj humusztartalmát.

A legfontosabb vizsgálati eszköz az ásó

Valentin Seiringer számára nem a humusztartalom az egyetlen fontos paraméter a talajjal kapcsolatban. Ő a gyökeresedést és a mikrobiális aktivitást is vizsgálja. Legfontosabb eszköze pedig az ásó.

„Minden mérést én is elvégezhetek a földön, vagy megcsináltathatom mással. Az ásóval viszont magamnak állítok fel a diagnózist” – mondja. A szemével és az orrával vizsgálja a talaj állapotát. Egy egyszerű perkolációs teszt (a talaj vízáteresztő képességének mérése) a mikrobiális aktivitásról ad információt.

A növények végzik a talajművelést

A komposztnál is nagyobb szerepet játszanak ebben a gazdaságban a kapás- és másodvetésű növények. Nagyrészt átveszik a talajművelés feladatát, amelyet egyébként nagyrészt ultramélyen végeznek láncos tárcsás eke és a teljes felületet átvágó kultivátor segítségével. Időről időre keskeny tüskékkel lazítják a talajt 30 cm mélységig (keverés nélkül), hogy a tömörödési zónákon keresztül teret nyissanak a gyökerek fejlődésének. A jól fejlett gyökérzet ugyanis mindennek az alapja: olyan szerves anyagot juttat a talajba, amely hektáronként legalább 15 nagyállat-egységnek felel meg.

A biogazdálkodásban előszeretettel használt lucerna mellett a fűfélék és a fehér here a legfontosabb talajépítő növények. Ezek sokkal kevesebbe is kerülnek. A vetésforgóban a köztes kultúrák (mint másodvetésű növények) központi szerepet játszanak. A humuszépítés érdekében a vetésforgó a köztes növényeket helyezi előtérbe, mert ezek építik a talajt a legjobban, és nem fordítva. A gabonafélék szinte egyáltalán nincsenek jelen a gazdaságban. Az őszi kultúrákat a talajba direkt vetik, és alig végeznek talajművelést.

„Miért akarnék én osztrák biogazdálkodóként, aki nem tart állatot, ezzel a nemzetközileg is különösen intenzív versenyben lévő kultúrával foglalkozni?” Seiringer ehelyett az olajosmagvakat: a szóját és a repcét részesíti előnyben. Emellett nagyobb szerepet kap a szemes kukorica, bükköny, lucerna és némi őszi árpa. Nem feledkezve meg a legalább 20 hektárnyi évelő virágos területről sem.

Legeltetés, kaszálás és mulcsozás helyett

Seiringer a főnövény betakarítása után a másodvetésű növények mulcsozása helyett a legeltet. Számára ez elsősorban a fű optimális növekedési állapotban tartását szolgálja – ráadásul az állatok közben trágyáznak is. Ha a füvet túl alacsonyan kaszálják, az igénybe veszi a növényeket, ami negatív hatással van a gyökérfejlődésre és gyökerek által kiválasztott anyagokra mint a talaj termékenységének központi elemeire.

A birkákkal tett sikertelen kísérlet után (folyton megléptek), most az egyik szomszéd szarvasmarhái legelnek egyik-másik másodvetésű területen.

Fotó: Pixabay