Mire figyeljünk fűszilázs készítésekor?

A betakarítás optimális idejét nagyon nehéz eltalálni, hiszen dönteni kell a magas energia- és fehérjetartalom, valamint a nyersrosttartalom és a szárazanyaghozam között. Mégis mire kell figyelni, és mikor van értelme silózáskor adalékanyagok használatának?

A betakarítás optimális ideje

A legalkalmasabb ennek meghatározására a nyersrosttartalom, amelynek 21-23 százalék között kell lennie. A kaszálásra alkalmas idő körülbelül három-öt napig tart. Ezután a növények fejlődésük generatív fázisába lépnek, és a nyersrost aránya az ideálisnál magasabbra emelkedik. A silózás során is növekszik a nyersrosttartalom, körülbelül két százalékkal. Ez azt jelenti, hogy ha a növényeket 21 százalékkal kaszáljuk, akkor később a fűszilázs nyersrosttartalma körülbelül 23 százalékos lesz.

Ha túl magas a növények szárazanyag-tartalma, a takarmány minősége romlik, nehezebben tömöríthető, ráadásul kevésbé jól és stabilan erjed.

Ne kaszáljuk a füvet túl hamar vagy túl mélyen

A túl hamar kaszált és 21 százaléknál alacsonyabb nyersrosttartalmú fű szintén problémákat okozhat a silózás során. Ez az alapanyag ugyanis nem elég strukturált, továbbá az optimális erjedéshez túl magas a fehérje- és túl alacsony a cukortartalma. Ha alacsony a cukortartalom, a homofermentatív tejsavbaktériumokat tartalmazó segédanyagok sem működnek megbízhatóan, és általában csak kémiai adalékanyagok használhatók.

Legalább 5 cm magasan kaszáljunk, ugyanis ennél mélyebben vágva a növény lassabban hajt ki újra. Ráadásul több szennyeződés kerül a silóba, és megnő a pufferhatás. Ennek következtében a pH-érték nem csökken elég gyorsan, és a szilázs instabillá válik, valamint a vajsavképződés kockázata is megnő. Ezért általános érvényű szabály, hogy a szárazanyagban legfeljebb tíz százalék lehet a nyers hamu aránya.

Nem kell mindenáron fonnyasztani

A fűnek a vágás után fonnyadnia kell, amihez a talajnak is és a növényeknek is száraznak kell lenniük, gondosan elterítve. Eső után egy napot várni kell a kaszálással. Ugyanakkor ha az időjárási körülmények nem megfelelők, nem szabad mindenáron fonnyasztani: ha a levágott növény a szántóföldön töltött második napra sem tud kellően kiszáradni, a takarmányt be kell takarítani. A silózási adalékanyagok megakadályozhatják a hibás erjedésből eredő veszteségeket.

Ha viszont nagyon száraz, meleg és szeles az idő, a lekaszált fű túl gyorsan kiszáradhat. Ebben az esetben a kaszálás után néhány órával el kell szállítani a silóba, hogy a fű ne száradjon ki túlságosan.

A végeredmény akkor jó, ha elég cukrot és nedvességet tartalmaz

Ahhoz, hogy a tápanyagokat a silózás során megőrizzük és elkerüljük a veszteségeket, a betakarított fűnek könnyen erjeszthetőnek kell lennie. Az erjeszthetőség többek között a szárazanyag- és a vízben oldódó szénhidráttartalomtól (cukortartalom) függ.

A szárazanyag-tartalomnak 30 és 40 százalék között kell lennie. Ha a takarmány túlságosan fonnyadt (45 százalék feletti szárazanyag-tartalom), gyakran nem érhető el a szükséges tömörödöttség. Az ilyen takarmány csak gyengén silózódik, és a pH-érték gyakran 5,0 felett marad, ami növeli az újramelegedés kockázatát.

Ennek oka, hogy a káros baktériumok, mint például az élesztőgombák, penészgombák és enterobaktériumok, túlélik az anaerob silózási fázist, majd újra aktívvá válnak, amikor a szilázs felnyitják és a levegővel érintkezik. Ennek eredményeként a takarmány felmelegszik, ami növeli a tápanyag- és energiaveszteséget.

A szilázs stabilizálása a szecska méretével és a rétegvastagsággal

A magas szárazanyag-tartalom ellensúlyozható a szecskahosszal: a 2-4 cm-es, rövidre vágott szilázs jobban tömöríthető. A szecskahosszt ideális esetben a betakarítás előtt határozzák meg, de a silózás során, a siló feltöltésekor célszerű ellenőrizni, hogy ha nem megfelelő, akkor módosítani lehessen.

A rétegvastagság a silóban nem haladhatja meg a 30 cm-t, különben fennáll a veszélye annak, hogy a rétegek nem lesznek kellően tömörítettek. Inkább folyjon lassabban a munka, mint hogy később a silóban gondok adódjanak az újramelegedéssel, és egész évben gyengébb minőségű takarmányt kelljen etetni.

A magas energiatartalmú takarmányt szívesebben fogyasztják az állatok

A fűszilázs magas energiatartalma általában magas takarmányfelvételt eredményez. Az első vágásból származó fűszilázs a 6,3-6,5 MJ NEL/kg szárazanyag energiatartalmával versenyezhet a kukoricával.

Ilyen magas energiakoncentráció mellett a takarmány nagyon jól emészthető. Az emészthetőség paramétere a gázképződés. A nagyon jó szilázsoknál ennek legalább 50 mg/200 mg szárazanyag értéket kell elérnie. Ha az értékek 45 mg/200 mg alatt vannak, akkor a szilázs vagy rosszul erjedt, vagy túl későn kaszálták, vagy a növényállomány nem volt megfelelő.

Gyors pH-érték-csökkenés – hosszú eltarthatóság

A növényi cukortartalma silózással megőrizhető, ha a pH-érték gyorsan és tartósan legalább 4,5-re csökken. A homofermentatív tejsavbaktériumokkal végzett silózási segédanyagok felgyorsítják az erjedési folyamatot.

Nem tudjuk, hogy mennyi tejsavbaktérium van a takarmányban. Az erjedési folyamatot megfelelő szilázsadalékokkal lehet elősegíteni. A cél az, hogy a silózott anyag grammjában 100 000 tejsavbaktérium legyen jelen. Míg a homofermentatív tejsavbaktériumok a pH-érték gyors csökkenését okozzák, addig a heterofermentatív tejsavbaktériumok a szilázs felbontását követően fokozzák annak stabilitását.

Fotó: Pixabay