A negyvenes években a háború miatt szükségessé vált szigorú szabályozás miatt egy brit állampolgárnak meghatározott mennyiségű élelmiszer-fejadag beszerzésére volt lehetősége. Az egykori kormányzati döntés alapján egy felnőtt hetente egy uncia vajat és négy uncia sütő zsiradékot vehetett. Hetven év elteltével a helyzet gyökeresen megváltozott.

A szupermarketekben korlátlan mennyiségben juthat a lakosság olcsó, tömeggyártású, növényi alapú zsírokhoz. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el a pálmaolaj, mely a kekszektől a szappanokig számtalan termékben fordul elő. A pálmaolaj nagy-britanniai használatának története az 50-es évekre nyúlik vissza. Az akkoriban újonnan bevezetett élelmiszer-összetevőt sütéshez, sütemények, torták és fagylaltok készítéséhez használták és használják a mai napig is. Nemcsak technikai szempontból – magas olvadáspont – bizonyult hasznosnak a pálmaolaj, hanem gazdasági téren is. Szobahőmérsékleten a pálmaolaj viszkózus, félig szilárd halmazállapotú, sütéshez és tészták alkotóelemeiként egyaránt felhasználható. Az állati zsiradékok is hasonló minőségűek azzal a különbséggel, hogy előállításuk sokkal költségesebb. A pálmaolaj legfőbb vetélytársait, a repce-, napraforgó- és a szójaolajat részlegesen hidrogénezett formában használják fel. Ennek az eljárásnak köszönhetően alakul vajszerűvé a folyékony halmazállapotú olaj, azonban a folyamat során az egészségre veszélyt jelentő transzzsírsavak is kialakulnak.

A pálmaolaj alacsonyabb ára többek között annak köszönhető, hogy a magas olajtartalmú termés az egész év során folyamatosan szüretelhető. A gyümölcshúsból és a magból nyert olajok különböző célokra használhatók, melyek a világ növényi olaj igényének 38 %-át ki tudják kielégíteni. A többi növényi olajhoz képest hosszabb eltarthatósági idővel rendelkezik. Egységnyi mennyiségű olaj előállításához a pálma esetében van szükség a legkisebb termőterületre (szójával összehasonlításban kb. tizedannyi), ami kisebb mértékű esőerdő-pusztítást jelent. Nemcsak az élelmiszeripar használja fel, hanem nagy mennyiségben kerül a kozmetikai termékekbe is. Ez utóbbi esetben például a samponokban a megfelelő viszkozitását adja.

A pálmaolaj tehát népszerű, ezért viszont a természet nagy árat fizet. A fogyasztók által igényelt mennyiség megteremtése egész Ázsia és Afrika területén fenntarthatósági problémákat vet fel, ugyanis az újabb és újabb termőterületek a természetes erdők kiirtása nyomán alakulnak ki. Ez a probléma leginkább Indonéziát sújtja, ahol 2000 és 2012 között 6 millió hektár erdőt taroltak le. Mivel az esőerdők adják a bolygón élő kb. 10 millióra becsült növény- és állatfaj otthonát, az ilyen mértékű élőhelyvesztés globális szintű kockázatot jelent a biológiai sokféleség megőrzése tekintetében. A szomorú következmények például az orángutánok példáján is megfigyelhetők. E főemlősök az élőhelyük elpusztítása miatt éhen halnak, illetve mint kártevő állatok jelennek meg az olajpálma-ültetvényekben, ahol sorsuk ilyen minőségben pecsételődik meg. Az orángutánok populációcsökkenését az is gyorsítja, hogy e természetes körülmények között rejtőzködő életmódot folytató állatfaj egyedei a nyílt és átlátható ültetvényeken könnyen a hús- vagy az illegális állatkereskedelem céljából vadászók zsákmányává válnak.

Az élőhelyek pusztítása mellett a magas szén-dioxid-kibocsátás és az embertelen munkakörülmények is a pálmaolaj-termelés árnyoldalának a részét képezik. A környezeti problémák enyhítése egy új olajpálmafajta – az elite – termesztésbe kerülésétől várható, melynek használatával a további erdőirtások elkerülése mellett növelhető az olajhozam. Ezzel párhuzamosan széleskörű, országokon átívelő, a teljes termékpályát felölelő civil és társadalmi összefogás alakult annak érdekében, hogy természetes erdők pusztítása nélkül, a fenntartható pálmaolaj-termelés mind nagyobb teret kapjon – a további részletek a www.theguardian.com és a http://news.nationalgeographic.com című weboldalon megtalálhatók.

Összeállította és fordította: Polgárné Balogh Eszter

(Agrofórum Online)