A legkiterjedtebb földi szerves szénkészletek a talajban találhatók, mely a növények, a mikrobiális aktivitás és a talajmátrix finom és bonyolult szövedéke által kerülnek szabályozásra. A gazda- és kutatótársadalom jó ideje próbálja feltárni a szén talajban tartásának leghatékonyabb módjait. A kérdésnek jelentős klímavédelmi aspektusa van, mivel a szén gáz halmazállapotban üvegházhatású jelleggel bír, és a Párizsi Egyezmény értelmében 2030-ra 40%-kal tervezik csökkenteni a gáz légkörbe történő kibocsátását.
A Müncheni Műszaki Egyetem a Koppenhágai Egyetemmel karöltve egy új kutatás eredményeként a növényi maradványok szénmegkötésben betöltött szerepét hangsúlyozzák. A betakarítás után tarlón hagyott bomló növényi maradványokat eddig elsősorban egyfajta „mikrobiális gyorsétteremnek” tekintették, de valójában a növényi reziduumoknak sokkal nagyobb jelentősége van a szén talajban történő megkötésében, mint azt eddig feltételeztük – Kristina Witzgall, a kutatás vezetője szerint. Az új adatok rámutattak, miszerint a növényi maradványok önmagukban is alkalmasak a szén raktározására, méghozzá nagyon hatékonyan.
A növények a fotoszintézis során eleve képesek a légkörből származó szén megkötésére. Nem ismeretlen a növényi maradványok szántóföldön hagyásának gyakorlata sem, ugyanakkor a kutatás eredményei alapján sokkal nagyobb jelentősége van a szénmegkötésben, emiatt komolyabban fontolóra kellene venni a módszer kiterjedtebb alkalmazását. Ha a talajban a szén megkötéséhez megfelelő körülmények állnának rendelkezésre, évente 0,8 és 1,5 gigatonna közötti szén-dioxidot tudnánk tárolni globális szinten. Összehasonlításképpen: a világ lakossága az elmúlt 10 évben évente 4,9 gigatonna szén-dioxidot bocsátott ki a légkörbe.
A publikáció a Nature Communications folyóiratban jelent meg.
Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2021/07/210712122126.htm
