Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének (ATK NÖVI) mindig is jelentős szerepe volt az újonnan megjelenő kórokozók és kártevők kimutatásában, ami egyúttal az ezek elleni védekezés első lépcsőfokának tekinthető. A komoly klasszikus és molekuláris módszereket, illetve tudást igénylő kutatások a kártevőcsoportok közeli és távolabbi rokonainak a megismerésével is együtt járnak, ez pedig minden évben számos új faj felfedezését eredményezi a tudomány számára. Ez a cikk az ATK NÖVI kutatói által 2020-ban hazánkban elsőként kimutatott növényi vírusokat és fitoplazmákat, ízeltlábú és puhatestű kártevőket, valamint a kutatók által a tudomány számára első alkalommal felfedezett vírus-, csiga-, pajzstetű- és atkafajokat mutatja be.
Magyarországon első ízben kimutatott és a tudomány számára leírt növényi kórokozók
A nárcisz közkedvelt tavaszi növényünk, amellyel kertekbe, vagy akár virágcserepekbe ültetve is találkozhatunk. A Növényvédelmi Intézet kutatói hazánkban első alkalommal jelezték a nárcisz háromfajta vírusának jelenlétét: a nárcisz késői sárgulását okozó vírust (Narcissus late season yellows virus), a nárcisz látens vírust (Narcissus latent virus) és a nárcisz mozaikvírust (Narcissus mosaic virus). Emellett a lovagcsillag mozaikvírust (Hippeastrum mosaic virus) is először mutatták ki nárciszon. Ugyancsak először jelezték a szintén közkedvelt tavaszi virágot, a tulipánt fertőző, és abban színtörést okozó Rembrandt tulipán színtörésvírust (Rembrandt tulip-breaking virus), amely a tulipán virágának jellegzetes mintázatát okozza. A szintén tavasszal nyíló, kedvelt hagymás dísznövényünkön, a gyöngyikén először mutatták ki a gyöngyike mozaikvírust (Muscari mosaic virus). Ezenfelül felfedeztek egy korábban a tudomány számára nem ismert potyvírust is, amelyet gyöngyike klorotikusfoltosság-vírusnak (Muscari chlorotic mottle virus-nak) neveztek el.
Az intézet kutatói molekuláris módszerekkel első ízben azonosították hazánkban az őszirózsa-sárgulás fitoplazmát („Candidatus Phytoplasma asteris”) közkedvelt kertészeti dísznövényeinken, például a kokárdavirágon (Gaillardia aristata), a bíborlevelű kasvirágon (Echinacea purpurea), a kerti haranglábon (Aquilegia coerulea) és a réti kakukkszegfűn (Lychnis flos-cuculi). Az új kórokozók felfedezését és kimutatását az intézet munkatársai a Szent István Egyetem (Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem) és a Neumann János Egyetem kutatóival közösen végezték.
Magyarországon először kimutatott kártevők
A kutatások során 2020-ban két idegenhonos meztelencsigafajt, név szerint a feketefejű meztelencsigát [Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851] és a malaccsigát [Tandonia kusceri (Wagner, 1931)] mutatták ki először hazánkban az intézet kutatói. Mindkét faj máris országszerte elterjedt, és sajnos a károkozására is számítani kell. A népszerű és gyakran ültetett bambusznövényeken is előkerült egy Kelet-Ázsiából behurcolt atkafaj [Aceria bambusae Channabasavanna, 1966]. A rovarok közül két, Magyarországon eddig nem ismert levélbolhafaj, a pillangósokon előforduló seprűzanót-levélbolha [Arytaina genistae (Latreille, 1804)], valamint a körtét károsító sárga körtelevélbolha [Cacopsylla bidens (Šulc, 1907)] került elő a feltáró munkák során. Az intézet munkatársai a Szent István Egyetem (Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem), a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Magyar Természettudományi Múzeum kollégáival közös kutatásaik során mutatták ki ezeket a kártevőket hazánkban.
Új gerinctelenek felfedezése a tudomány számára2020-ban nagyszámú (30), a tudomány számára eddig ismeretlen fajt fedeztek fel az ELKH ATK NÖVI kutatói, elsődlegesen nemzetközi együttműködések keretében. Legnagyobb számban (21) új szárazföldi csigafajokat találtak, elsősorban Délkelet-Ázsia feltárása során. Mianmar területéről 4 fajt [Landouria intha Páll-Gergely, Hunyadi & Hausdorf, 2020; Diaphera polita Páll-Gergely, 2020; Diaphera turbanophora Páll-Gergely & Grego, 2020; Sinoennea montawana Páll-Gergely & Hunyadi, 2020], Laoszból 10 fajt [Sinoennea angustistoma Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; Sinoennea infantilis Páll-Gergely & Grego, 2020; Sinoennea ljudmilena Páll-Gergely, 2020; Sinoennea otostoma Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; Sinoennea variabilis Páll-Gergely & Grego, 2020; Laoennea carychioides Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; Kontschania tetragyra Páll-Gergely & Grego, 2020; Clostophis obtusus Páll-Gergely & Grego, 2020; Clostophis infantilis Páll-Gergely, 2020; Clostophis multiformis Páll-Gergely & A. Reischütz, 2020], Vietnámból 4 fajt [Clostophis incurvus Páll-Gergely & Vermeulen, 2020; Clostophis koilobasis Páll-Gergely & Vermeulen, 2020; Clostophis platytrochus Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; Coptocheilus maunautim Bui & Páll-Gergely, 2020], Thaiföldről 2 fajt [Sinoennea panhai Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; Sinoennea sutchariti Páll-Gergely & Hunyadi, 2020], Kínából pedig egy fajt [Diaphera lini Z.-Y. Chen & Páll-Gergely, 2020] fedeztek fel a tudomány számára az intézet munkatársai. A rovarok kutatása során egy eddig ismeretlen pajzstetűfajt [Ripersiella incarum Kaydan & Szita, 2020] is felfedeztek és leírtak Peruból. Az atkák tanulmányozása során nyolc, eddig nem ismert fajt fedeztek fel Afrikából: Elefántcsontpartról a Mahnertellina paradoxa Kontschán, 2020, Rotundabaloghia (Circobaloghia) olszanowskii Kontschán, 2020 és az Origmatrachys mahnerti Kontschán, 2020, Zimbabwéből a Bloszykiella rammsteini Kontschán & Ermilov, 2020, míg Ruandából a Bloszykiella lindemanni Kontschán & Ermilov, 2020 fajt. Dél-Amerikában Peruból az Afrotrachytes peruensis Kontschán & Fridrich, 2020 és Formosaurella tertia Kontschán & Fridrich, 2020 fajt, egy jemeni banánültetvényről pedig a Discotrachytes vanharteni Kontschán, 2020 fajt írták le.