Továbbra sincs keresleti helyzet Európában a terménypiacokon – minden terméknél csökkenő árak jellemzőek, a repce jegyzése is éppen, hogy csak tartotta a hét elejei szinteket.
Az európai piacokat változatlanul az új termés kínálata befolyásolja és bár a két meghatározó országban, Franciaországban és Németországban a vártnál és az átlagosnál jóval gyengébbek lettek az eredmények, az árak már nem tudnak felfelé menni, sőt.
A búza decemberi jegyzése Párizsban szeptember eleje óta 5 EUR/to-s sávon belül mozog, gyakorlatilag a 200,-EUR/to-s szint fölött néhány euróval stabilizálódott. A héten tesztelte a piac a 205,-EUR/to-s szintet is, de nem tudott ott maradni a jegyzés, visszaesett a 200,-EUR/to-ra. Ez a felső érték is még a hét elején volt, a múlt héten említett USDA becslés hatására bekövetkezett pozitív hangulat közepette, de aztán jött a kijózanodás és a technikai támasz az említett „kerek” értéknél.
A kukorica még ennél is nagyobbat esett – a heti árváltozás 6-7 EUR/to-t ért el az egyes határidőknél és a lassan kifutó novemberi jegyzés a június elejei szintek közelébe került, vagyis elvesztette mindazt a nyereséget, ami a száraz nyár miatti terméscsökkenés következtében kialakult (lásd az ábrán).
Hasonló helyzet állt elő itthon is, amit mutatnak az AKI PÁIR által gyűjtött malmi búza árak is. A hó elejei megtorpanás eredményeként megint megjelentek a főként belföldi vevők és az 55.000,- – 56.000,- Ft/to-s telephelyi árszinteken létrejöttek üzletek. A még most is heti 10-15 ezer tonnányi szerződés átlagárát tükröző AKI PÁIR adat jellemzi az egész piacot – igaz a minőségi különbségek miatt a tényleges üzletkötések árai akár 2.000 – 5.000,-Ft/to-val is eltérhet.
Véleményem szerint a belföldi keresletet az is jól mutatja, hogy most lefelé nincs igazán nagy különbség, a takarmány és a malmi búza között árszint 2.000,-Ft/to körül stabilizálódott – főként a takarmányosok „fehérje-alapú” vételei eredményeként, merthogy nem nagyon hallottam ebben a szezonban 10-10,5 % fehérjés eladó tételről, inkább csak e fölöttiekről, és kevésbé az export-piac által kínált árak miatt. Felfelé is inkább a magas fehérjetartalmú (15 % fölötti) búza iránti ritka keresletre várás viszi az árakat.
A kukorica piacát a névleges FOB Duna jegyzés tükrözi – hasonló vételi ajánlati árak jellemzőek vagonba rakva, de csak egyre későbbi határidőre. A kamionos szállítások árszintje is csökken, érezhető, hogy az azonnali szállítás lehetősége korlátozott és a fő felvevő piacaink árszintje sem emelkedik, hanem folyamatosan csökken.
A drasztikus áresésnek van egy érdekes oka illetve magyarázata is: a párizsi tőzsdén sem jellemző, hogy a tőzsdén eladott árut ténylegesen fizikai szállítással teljesítsék, a brókeri szabályzatok ki is mondják sok esetben, hogy csak pénzügyi elszámolással lehet teljesíteni – vagyis az eladásokat és a vételeket nem áruval, hanem csak az ügyletek pénzügyi egyenlegének rendezésével lehet zárni.
Most azonban az ún. hajó line-up-okban – ezek mutatják melyik kikötőben melyik hajó vár árura, vagy rakodik és onnan hova tervezi az indulását – feltűnt két érdekesség is. Az első egy romániai kikötőben rakodó hajó, amelyik Angliába tervezte indulását, majd a következő, amelyik rendeltetési kikötője Franciaországban van. Még ez sem okozott volna különösebb hullámverést, de az már igen, hogy az a kikötő olyan kikötő, amelyik egyébként az egyik ún. tőzsdei teljesítési hely Franciaország Atlanti oceáni partján. Azt már korábban követni lehetett, hogy az ukrán árura van jegyzés de az, hogy ez a bolgár eredetű áru egy tőzsdei eladásra kerüljön beszállításra, az felforgatta a kedélyeket. Lázas számolás kezdődött és részben ennek eredménye lett, hogy jelentős pozíciózárás kezdődött meg.
A hét elején még mintegy 466 ezer tonnányi „szállítási lehetőség” vagyis nyitott kötésállomány volt a tőzsdén, s ez két nap alatt (hétfőn és kedden) 290 ezer tonnára csökkent és egy héttel később már 200 ezer tonna alá került. A két legutóbb kifutott határidő, a június és a március esetében az utolsó napi nyitott kötésállomány 6500-7000 tonna körül volt, amellett, hogy még a két héttel korábbi kereskedés alatt szintén hasonlóak voltak a nyitott állományok, mint most. Az a lehetőség, hogy 30 vagy 50 ezer tonnás hajó érkezik a kikötőbe, elég volt ahhoz, hogy elinduljon ez a jelentős eladási hullám és akik korábban vételi oldalon voltak, gyorsan lezárják ezeket, nehogy „bennragadjanak”. Az eredményt majd meglátjuk, én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul a helyzet, mert pályafutásom során nem emlékszem még ilyen helyzetre.
A helyzetet árnyalja, hogy gőzerővel be is indult a piac-féltés és a termelői körök már jelezték, „nem örülnek” az ipar ilyen döntésének és továbbra sem szeretnék beengedni az import kukoricát piacaikra.
A másik kiemelt fontosságú tényező, a szárazság kissé háttérbe szorult és bár Európa-szerte nagyon komoly a csapadékhiány, most még sem ez határozza meg a jegyzéseket. A World AG Wethaer ábráján az elmúlt 90 nap csapadéka került feltüntetése a sokéves átlag %-ában. Úgy tűnik, a piaci szereplők még úgy látják, lesz megfelelő időjárás is, a jövő évi szeptemberi jegyzés a mostani szintek alatt vannak jó 10-12 EUR/to-val.
A repce esetében is komoly gondot okoz a csapadék-hiány – az árak alapján ott a mostanihoz hasonló helyzet állhat elő, a jövő novemberi és mostani novemberi jegyzés között csak 2,5 EUR/to különbség van – igaz a 2019. évi javára.
Érdekes napok vannak előttünk, mindezek azt is jelzik, egyre inkább kell az előre-gondolkodás, mert a terménypiac nem engedi meg a megszokotthoz ragaszkodást – évről-évre itt is kell valamiújat kitalálni.