Október első hete a repcénél emelkedést hozott, de ez hamar kifulladt és ismét lejtmenetre váltott. A búza az egyetlen, ahol ez nem következett be, inkább felfelé mozdult, míg a kukorica jegyzése továbbra is lefelé megy.
A hét eseménye volt a szokásos becslés, előrejelzés, amit az USA Mg-i minisztériuma minden hónap 12-e körül ad ki, de ez most alig adott új támpontot, merre mehet tovább a terménypiac. Az már biztosnak látszik, hogy az északi félteke adataiban nem lesznek nagy meglepetések, mind az orosz, az ukrán vagy az észak-amerikai számok alig változtak, inkább csak kis korrekciók voltak.
A leginkább érdeklődéssel figyelt orosz búza termésmennyisége csökkent 1 millió tonnával, de ez nem eredményezett áremelkedést, benne volt már a piacban, hogy nem 71, hanem 70 millió tonna lesz a termés. Az előrejelzés azért sem hozott változást, mert végülis a szezon végi átmenő készlet csökken le ezzel és nem az export. Az elemzések folyamatosan figyelik a zárókészlet és a felhasználás arányát – ez az egyik olyan mutatószám, ami előre jelezheti a szezon folyamán az árak várható elmozdulását –, és ez most már a 2 hónapos szint alá került, a 40,5 millió tonnás belső felhasználás mellett az 5,8 millió tonnás készlet nem ad megnyugtató biztonságot.
Az is a képhez tartozik, hogy az EU28-ak esetében ez már nem állja meg a helyét, a 125 millió tonnás termelés mellé alig 10 millió tonnás zárókészlet kapcsolódik, de mivel ez jellemzően kellő tartalékot jelent és nem koncentráltan jelenik meg, ezért nem jár félelemérzéssel, de az árakat azért megtámasztja.
Mindezek megerősítették azt a várakozást, hogy a búzaárak nem fognak csökkeni és az Európa-szerte kritikusan alacsony talajnedvesség miatt nem csak a mostani szezon, de a következő év is inkább a magas búzaárakat vetíti előre. A déli félteke időjárása sem igazán tudja ezt ellensúlyozni, az ausztrál búzaterületek kilátása tovább romlott és újabb 1,5 millió tonnával csökkentették a termést.
Az előrejelzések még egy fontos befolyásoló tényezőt emlegetnek és ez az El Nino áramlás, ami Ausztrália partjaitól indul Dél- és Közép-Amerika felé, befolyásolva Észak-Amerikát is. A felmelegedő tengeri áramlat visszatérő jelenség, de hatása egyre nehezebben számítható ki és komoly veszélyforrást jelent főként a dél-amerikai termelésre. Ez alapot adhat egy 2019-es nyári áremelkedésre is, párosulva a kedvezőtlen első félévi eredményekkel és erősítve a következő év árszintjét.
Egyelőre azonban nem ez a helyzet, s főként nem a kukoricánál, ahol a mostani kínálat komolyan nyomja az árakat. Hiába volt az olajosmagvak körében egy erősebb két hét, a kukorica jegyzése nem tudta ezt követni és bár nem túl nagy léptékben, de tovább csökkent.
A barchart.com ábráján a pirosas hátszín mutatja a búza árának alakulását, a fekete nagy ingadozású vonal a repce legközelebbi határidős jegyzése és a zöld, szinte egyenletesen lefele mozgó vonal a kukoricáé.
Az augusztus eleje óta tartó tendencia folytatódása is várható, hiszen most érezte először a piac, hogy az új kínálat erősen versenyezteti a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat. Már korábban is előrelátható volt (és erről ebben a rovatban is beszámoltunk), hogy a Fekete-tengeri térség kukorica kínálata domináns lesz és mivel ennek nagyobb része román és bolgár eredetű, semmi nem akadályozza, hogy az EU28-akon belüli forgalomban új utak nyíljanak. A korábbi belső szállítási útvonalak mellett szerepet kapott a tengerhajózás is, és míg korábban azt lehetett tapasztalni, hogy a romániai kikötőkből is tud áru menni Spanyolországba, ez ma már továbbfejlődött és az összes észak-nyugat-európai kikötőben ott vannak az „uniós” tételek is. Korábban a külön jegyzést az ukrán búza vagy kukorica jelentette, ma már az „EU-s származású” áru nem csak az olasz, hanem a német tőzsdéken és holland-belga piacon is megjelent, mint önálló termék.
Nem véletlen, hogy a párizsi tőzsde, amire azt szoktam én is mondani: főként a belső piac alakulását mutatja, nem tud erősödni annak ellenére sem, hogy tovább csökkentették a francia kukoricatermésre vonatkozó számokat, aminek pedig erősítenie kellett volna a jegyzést. Eközben ugyanis kezdenek megérkezni azok az ajánlatok és nem sokára a szállítmányok is, amelyek a nyomott árszintű Fekete-tengeri térségből érkeznek. Már ma is MATIF jegyzésén vagy az alatti szinten van a számított árszint és mindazok a piacok, ahol a MATIF-hoz képest 3-5 EUR/to-s prémiumot számolnak el, ma már jól kiszolgálhatóak hajós tételekkel.
Számunkra ez azt jelenti szerintem, hogy még inkább meg kell keresnünk az értékesítési lehetőségeket és reális piaci árat kell meghatároznia a termelőnek, még önmaga felé is. Ha csak a mai összehasonlítást nézzük, látható, nem vagyunk versenyképesek a Fekete-tenger irányába, de már a német piac sem fizeti meg a korábbi árakat. A vagonba rakás, a minőség-ellenőrzés, finanszírozás költségei 2.000-3.000 Ft/to-t tesznek ki, nem említve azokat a nehezen forintosítható szempontokat, amelyek a nyomonkövetéssel és a fenntarthatósággal kapcsolatosak.
Elemzőként semleges álláspontot kell elfoglalnom, ezért is kell folyamatosan figyelnem a folyamatokat. Jósolni nem lehet, nem szabad, de ma is az a véleményem, nagyobb az esélye annak, hogy az összeurópai folyamatok hatásaként itthon sem tartható a 45.000-47.000,-Ft/to-s kukorica ár, és bár van még szabad kapacitás tárolásra, a finanszírozásról nem is beszélve, nem célszerű kivárni, legalább 3-4 hónapra előre kell gondolkozni. Látható, hogyan csúsztak meg a beígért szállítások, október elején jószerivel befejeződött az őszi betakarítási idény, némi bizonytalansággal állítom, már csak ott van lábon kukorica, ahol nem volt hely hova tenni, hiszen idén még a szárítás is a termelők mellé állt, ritka volt a 16-21 % közötti nedvességgel betakarított termény.
Mindezek a folyamatok nem vezethetnek oda, hogy kialakuljon a „minek költsek rá, úgysem térül meg” hangulat, mert annak csak egy romló minőség és csökkenő értékesíthetőség lesz az eredménye és nem a hatékonyság javulása.
