Vágd le és dobd el – ez a kertészeti irányzat ugyan nem hagy maga után csodaszép veteményest, de rendkívül előnyös a talaj számára.
A nyár legvégére néhány hobbikertésznek szinte „teherré” válik a veteményese, amely gyakran az ősz folyamán is rendszeres gondozást igényel. Pedig a kamra, a fagyasztószekrény már csurig van feldolgozott termésekkel, elvileg nincs szükség többre.
Sokan a hűvösebb idő beköszöntével fel is számolják a zöldségágyásaikat, a paradicsom felszedésekor például automatikus mozdulattal kihúzzák a teljes növényt, pedig egy egészséges állomány esetén a gyökérzetnek nem kell a komposzton végeznie. Lebomolva a szerves anyaguk bekerül a talaj anyagforgalmába, illetve a visszamaradó biopórusok megkönnyítik a víz és a levegő felszín alatti áramlását.
Egy angol kertész továbbfejlesztette ezt az elgondolást, kijelentve, hogy akkor cselekszünk helyesen, ha minden növényünk gyökerét a talajban hagyjuk a szezon végeztével. Sőt, a levágott nyesedéket sem kell a komposztba helyezni, hiszen sokkal jobb, ha ott hagyjuk a kert talaján, ezzel ugyanis természetes takarót képezünk a felszínen, ráadásul tápanyaggal is bőségesen ellátjuk a földünket. Az elhalt, száraz növényi részek eltávolításának nemcsak az a célja, hogy rendben tartsuk a kertünket, de az is, hogy a kultúrnövények az energiájukat hasznosabb célra fordíthassák, és ha emellett még a talajainkat is gazdagítják, az csak plusz előnyt jelent.
Komposzt helyett
A kert ilyesfajta megtisztítása történhet a tavasz beköszöntekor, illetve a szezon végén is. Nem mellékes szempont az sem, hogy ezzel a módszerrel nagyjából egy óra alatt felszámolhatjuk a veteményesünket, és mindezt úgy, hogy még jót is teszünk a talajunkkal. Természetesen az a gyakorlat is megfelelő, ha komposztot készítünk a növényi hulladékokból, és utána azt juttatjuk vissza a földre, de ez a lépés akár ki is hagyható, ha közvetlenül a talajon hagyjuk lebomlani a szárakat, gyökereket, leveleket.
Az említett angol kertész szerint az a leghatékonyabb, ha 5–10 centiméteres darabokra vágjuk a növényi maradványokat, ezzel ugyanis felgyorsíthatjuk az újrahasznosulási folyamatot. A talajon hagyott részek a rovarok és más élőlények, talajlakók táplálékaként, menedékeként is szolgálnak, ami szintén a talajéletet élénkülését eredményezi. A növények által megkötött szén szintén az adott területen marad, nem járulunk hozzá ahhoz, hogy részben a légkörbe jusson.
Így működik a „vágd le és dobd el” módszer:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
