A betakarított vöröshagyma kívülről egészségesnek tűnhet, felvágáskor mégis barna, puha részeket találhatunk benne. A belső rothadás gyakran csak hetekkel a felszedés után, a tárolás során válik észrevehetővé.
A háttérben többnyire baktériumos fertőzés áll, amely már a termesztés idején bejuthatott a hagymafejbe. A veszteség mérséklésében a megfelelő öntözésnek, a kíméletes betakarításnak és az alapos szárításnak van meghatározó szerepe.
Miért csak a felvágott hagymán látszik a baj?
A vöröshagyma baktériumos rothadásának egyik jellegzetessége, hogy a fertőzés kezdetben nem feltétlenül érinti az egész hagymafejet. Előfordulhat, hogy csupán néhány belső, húsos pikkelylevél puhul meg, miközben a környező rétegek még egészségesek.
A beteg szövetek először vizenyőssé, áttetszővé válnak, majd sárgásbarnára színeződnek. Előrehaladott fertőzésnél a hagyma belseje pépessé alakulhat, és kellemetlen szag is jelentkezhet.
A tüneteket több baktériumfaj okozhatja. Közéjük tartozik a Burkholderia gladioli pv. alliicola, amely a hagyma úgynevezett csúszós belső rothadásáért felelős. Hasonló elváltozásokat idézhet elő a Pectobacterium carotovorum és a Burkholderia cepacia is.
A pontos kórokozó meghatározásához laboratóriumi vizsgálat szükséges, mivel a különböző baktériumos betegségek tünetei könnyen összetéveszthetők.
A fertőzés már a földön elkezdődhet
A baktériumok számára a nedves, meleg környezet különösen kedvező. A tartós levélnedvesség, a gyakori esőzés és az esőztető öntözés egyaránt növelheti a fertőzés veszélyét.
A kórokozók a sérült leveleken, a hagymanyakon vagy a hagymafejen keletkezett sebeken keresztül juthatnak a növénybe. A jégverés, a szél okozta sérülések és a rovarok károsítása szintén megkönnyítheti a behatolásukat.
Egyes fertőzéseknél a hagyma középső levelei idő előtt sárgulnak és hervadnak, miközben a többi levél még zöld. Ez figyelmeztető jel lehet, de önmagában nem elegendő a betegség azonosításához.
A fertőzött növényi maradványok és a talajban visszamaradt beteg hagymák szintén fertőzési forrást jelenthetnek. Ezért a beteg növényi részek eltávolítása mellett a vetésváltásnak is szerepe van a megelőzésben.
Az öntözés időzítése többet számíthat, mint gondolná
A vöröshagyma vízellátását a talaj nedvességéhez és a növény fejlődési állapotához kell igazítani. A fejképződés időszakában a vízhiány terméscsökkenést okozhat, a túlzott nedvesség viszont kedvezhet a baktériumos betegségeknek.
Különösen fontos a termesztés utolsó szakasza. Amikor a hagyma érése megindul, a levelek természetesen megdőlnek, a nyaki rész pedig fokozatosan szárad, a felesleges öntözés akadályozhatja a megfelelő beérést.
A túlzott nitrogénellátás ugyancsak növelheti a kockázatot. A későn kijuttatott, nagy mennyiségű nitrogén késleltetheti az érést, és tovább tarthatja nedvdús állapotban a hagymanyakat. Ez megkönnyítheti a kórokozók bejutását.
A tápanyag-utánpótlást ezért célszerű talajvizsgálatra és a növény tényleges igényére alapozni.
A felszedés után még sok múlik a szárításon
A tárolási veszteségek csökkentésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a hagyma megfelelően beérjen, és a nyaki része teljesen kiszáradjon.
A betakarításra általában akkor kerülhet sor, amikor a lomb jelentős része megdőlt és száradni kezdett. A hagymafejeket óvatosan kell felszedni, mert a zúzódások és a mechanikai sérülések utat nyithatnak a rothadást okozó mikroorganizmusoknak.
Kiskerti körülmények között a felszedett hagymát száraz, fedett, jól szellőző helyen, lehetőleg egy rétegben érdemes elteríteni. A szárítás rendszerint két-három hetet vesz igénybe, de a tényleges időt a környezeti feltételek határozzák meg.
Akkor megfelelő a száradás, ha a külső buroklevelek papírszerűek, a hagymanyak pedig teljesen száraz. A vastag, nehezen száradó nyakú hagymák hosszabb tárolásra kevésbé alkalmasak.
Megmenthető a már rothadó vöröshagyma?
A baktériumos rothadásnak nincs olyan kezelése, amely a hagymafejben már károsodott szöveteket helyreállítaná. A réztartalmú növényvédő szerek sem gyógyítják meg a belül fertőzött hagymát, szabadföldi megelőző hatásuk pedig korlátozott lehet.
Ha a tárolt készletben rothadó hagymák jelennek meg, azokat haladéktalanul el kell távolítani. A puha, vizenyős, kellemetlen szagú fejeket nem szabad élelmiszerként felhasználni, és a rothadt részek kivágása sem tekinthető biztonságos megoldásnak.
A megmaradt, ép hagymákat célszerű átválogatni, majd jól szellőző ládában vagy hálós zsákban tárolni. Hosszabb tároláshoz a száraz, megfelelően beérett vöröshagyma számára a 0–2 °C körüli hőmérséklet és a 65–70 százalékos relatív páratartalom kedvező, fagymentes körülmények között.
A tároló rendszeres ellenőrzése különösen fontos, ha a termés egy részén már megjelent a rothadás.
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
Képek: Pixabay.
