Ahogy múlik az idő, úgy leszünk egyre feledékenyebbek. Ez év májusában az Agrofórum beköszöntőjének ezt a címet adtam: Májusban májusfa. A régebbi bevezetőket visszanézve, éppen tíz éve majdnem az előbbivel azonosan jelent meg az akkori írásom: Májusfa címmel. Még szerencse, hogy azért a kettő különbözik egymástól. Tíz év az mégiscsak tíz év.
A májusfa-állítás régi népszokásunk, amely, mint annyi más múltbéli – lassan kiveszőfélben van. A majálist, vagyis a május elsejei örömünnepet megelőző éjszakán a legények kivágták az erdőben a legsudárabb fákat (többnyire fenyőféléket), és feldíszítve azokat kedvesük udvarában vagy háza előtt állították fel. A májusfa-állításnak sokféle szokása volt. Angliában például a május elsejét megelőzőestén ünnepi menetben vonult ki a nép az erdőbe, hogy kiválasszák a májusfának való legszebb fát. Ez az éjszakai bolyongás aztán jó alkalmat adott a fiataloknak az idősebb nemzedék által elítélt vagy inkább irigyelt szertelenségre, kicsapongásra.
A májusfa-állítás mint régi népszokás – úgy tartják – az északibb országokból származhat –, ami igaz lehet – mivel nálunk a tavaszt köszöntő örömünnep ugyancsak késésben van.
Hol van már a tavasz?
A megzsendült őszi gabonák várandósan hordják magukban a kalászokat, hogy a hónap utolsó harmadában, kifakadva a levelek közül, világra jöjjenek. A repcevirágzás is lassan a végét járja, a napraforgó meg a kukorica szemlátomást „bolondgomba” módjára növekszik.
A fákon reménykeltő apró gyümölcsök már rég elfelejtették, hogy volt egyszer rügyfakadás, s a szorgos méheknek meg a szélhordta virágpornak köszönhetik a létüket.
Jó nevelő idő kellene, de csendes meleg esőkkel – mondják a gazdák, hiszen minden vetnivaló a földben van, a munkák java elvégezve.
Ami hátra van, az leginkább a növényvédelemre szorítkozik. A megelőzésre, meg a védekezésre. Megelőzni a néha robbanásszerűen fellépő betegségeket, különösen akkor, ha jó „nevelő idő” van, és védekezni a kártevők sokasága ellen.
Beszéljünk egy kicsit a növényápolásról is, bár az zömében júniusra tevődik. Volt egy időszak, amikor szinte elfelejtettük a növényápolást, vagy egyszerűbben szólva; a sorközművelést, mert mindent rábíztunk a vegyszerekre. A világ azonban változóban van és vissza-visszatérünk a régi módszerekhez, persze korszerűbb eszközökkel, és ma már távvezérelt módon centiméteres pontossággal.
Mennyi „mérget” takaríthatunk meg – az úgyis van elég az életben –, ha csak a sorokat permetezzük és a sorközöket mechanikusan műveljük.
Jó-jó, de ez többletenergia-felhasználás – szinte hallom az ellenvetést. Erről csak annyit, hogy a költségeket ellentételező hozamok mellé tegyük oda a mérlegre az egészségünket is. (Ennél pontosabb választ kapunk áprilisi számunk 3-35. oldalán a „Kukorica gyomirtási technológiák gazdasági értékelése” című cikkben.)
A legszebb hónap – mondják – a Maja római istennőről elnevezett hónap, és ez mindaddig így is van – a gazda időnként elsötétülő szemüvegén keresztül nézve is –, amíg a reményeinkben kárt nem tesz ez az egyébként szerelemittas május.
Előttünk a fagyosszentek, akik vagy hoznak lehűlést, vagy nem, de az esélye megvan, még akkor is, ha éppen Pünkösd tájékára esik a három jeles férfi: Pongrác, Szervác, Bonifác neve napja isten éltesse őket, de a fagyokat inkább tartsák távol tőlünk.
Sorolhatjuk tovább azokat az embertől független természeti jelenségeket, amelyek a klímaváltozás előtt is volta, meg lesznek is, de a gyakoriságuk és a mértékük mintha növekvőben lenne. Szélviharok, jégeső – május elején – tavaly volt részünk benne. Azután az aszály. ugyancsak az elmúlt évben május végén 30oC feletti hőség, eső sehol, sárguló őszi árpák és fogyatkozó remények.
Csoda hát, ha a gazdának néha nemcsak a szemüvege sötétül el, hanem a tekintete is?
Ilyenkor májusban, amikor a természet teleszórja virágcsodáival a réteket, mégiscsak úgy illik, hogy a bizakodóbb énünket vegyük elő.
A vágyainkat, mert a vágyak mindig valami boldog beteljesülés reményéből táplálkoznak, mint azok a legények is, akik májusfát állítanak a lányok udvarára, és azok a lányok is, akik várják a csodát, amikor a májusfa menyasszonyi csokorrá változik.
Dr. Bódis László blogja
Dr. Bódis László (1942-2019)
Eredetileg a pálya széléről akartam jelentkezni, mondván, hogy onnan szoktak bekiabálni az okoskodók a pályán küszködőknek. Valahogy én is így érzem magam, amikor a taccsvonalról próbálok beleszólni a „nagyok” dolgába vagy azokéba, akik ténylegesen művelik a szakmát, esetleg amikor csak el akarom mondani a gondolataimat, netán zsörtölődéseimet, amik néha eszembe jutnak; koromnál fogva már egy kicsit kívülállóként.
