Ki ne ismerné gyerekkorától kezdve a legszorgosabb rovarokat, amelyek egy rendkívül izgalmas közösség részei. Számtalan méhfajjal találkozhatunk a kertben, és érdemes róluk tudni egy s mást.
A kertünkben sürgő-forgó beporzók közül közelebbről megismerkedtünk már a legfontosabb bogarakkal, lepkékkel, darazsakkal és kétszárnyúakkal (légyfajokkal).
A hártyásszárnyúak rendjébe tartozó darazsak (fémdarazsak, bányászdarazsak) rokonai a különböző méhfajoknak. Ez a rend pedig több száz különböző méhfajt számlál itthon, köztük a legfontosabbak a poszméh-, művészméh-, bundásméh-, földiméh-fajok és természetesen a háziasított háziméh.
A következő két cikkben ezekkel a fajokkal ismerkedünk meg. Most a poszméhek és a bundásméhek kerülnek bemutatásra.
Szorgos kis méhecskék
A beporzó méhfajok már külsejükben is elárulják nekünk, hogy miért látogattak el a kertbe: jó beporzók lévén rendelkeznek egy igen hatékony szállítóeszközzel, mégpedig a lábukon lévő púpos kosárkájukkal, emellett a testükön és végtagjaikon lévő dús szőrzetükön is sárgállik a pollen. Aktív repülési időszakuk alatt szinte nem is látunk mást, csak hogy egyik virágot a másik után látogatják.
A háziasított háziméh mellett nagyon sok vadméh-faj is szép számmal képviselteti magát a rovarvilágban: hazánkban több mint 700 vadméh-fajt tartanak számon, szerte a világban pedig kb. 20-25 ezerre becsülik a fajok számát.
Beporzó tevékenységük a gyümölcsös kultúrákban és a vadnövények természetes életközösségeiben is vitathatatlan. Kutatások alkalmával megfigyelték, hogy például az almafa virágainak beporzói fele-fele arányban házi- és vadméhek. Ezenkívül vannak olyan növények (pl. lucerna) amelyek felépítésükből adódóan nehezen hozzáférhetők a háziméh számára, ezért beporzásuk nagyban függ a vadméhek tevékenységétől.
Poszméh-fajok
A poszméh-fajoknak több mint 250 fajuk ismert, az egész világon elterjedtek. Az ide tartozó fajok változó méretűek, nagy részük szociális, ami azt jelenti, hogy 50-500 egyedet magába foglaló kolóniákban élnek. A kolóniákban élő fajok napközben gyakran föld alatt pihennek, általában emlősök föld alatti kamráiban, amelyeket egerek, vakondok üregeiben készítettek. Ezek a fajok így kerülik el a rájuk kedvezőtlenül ható nagy meleget és a forró napsugarakat. Más poszméh-fajok a fák odvaiban, vagy akár a magas és sűrű fűben is létrehozhatják a kolóniát, nem szükséges számukra a föld alatti otthon.
A mérsékelt égövben, így hazánkban is az egyedek nagy része (dolgozók, idős nőstények, herék) ősszel elpusztulnak, és csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Ezek a nőstények tavasszal lerakják a petéiket az általuk épített és csak néhány sejtből álló lépbe. A hímek csak nyár végén, illetve ősszel jelennek meg.
A poszméhek fajtól függetlenül szelíd fajok, de a nőstények szúrhatnak, ha veszélyben érzik magukat, ezért ne háborgassuk őket! Hazánkban a földi poszméh (Bombus terrestris) a legelterjedtebb faj.
A poszméheket másképpen dongóknak, vagy dongóméheknek is nevezik, ami hangos, döngő repülésükre utal. A poszméhek a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak. Tömött testüket rendszerint tarka szőrbunda fedi. Színük általában feltűnően kontrasztos.
A virágokról pollent és nektárt is gyűjtenek. Számos növényt, köztük vadnövényt és termesztett növényfajt is beporoznak, köztük például a paradicsomot, cukkinit, dinnyét, paprikát és lucernát. Számos országban oly mértékben elterjedtek, hogy az üvegházi növényfajok egyedüli beporzó rovaraivá váltak.
Népszerűségüknek és tagadhatatlan hasznosságuknak köszönhetően az 1980-as évek óta kereskednek is velük. Ez a helyzet az Európában (Franciaországban, Olaszországban), Törökországban és Irán északi részén honos földi poszméh dalmatinus alfajával (Bombus terrestris dalmatinus), amelynek 1 millió kolóniája 2006-ban mintegy 57 országba jutott el.
Érdekesség a poszméhekről
A poszméhek a sikerüket a viselkedésüknek és szájszervüknek köszönhetik: sokkal alacsonyabb hőmérsékleten is aktívak, mint a háziméhek, ezenkívül a többi fajnál jóval hosszabb nyelvvel rendelkeznek. Ez azért fontos, mert így a mélyebben levő nektárforráshoz is hozzáférnek, pl. a lucerna virágaihoz. Ennek köszönhetően a lucerna virágait több mint 70%-ban a poszméhek porozzák be.
Bundásméh-fajok
A bundásméh-fajok a mézelőméhek alcsaládjának egyik legnagyobb csoportja mintegy 400-450 becsült fajszámmal. Ezek a fajok elnevezésüket a robusztus testüket borító dús szőrzetről kapták. Különös ismertetőjük, hogy nincs pollengyűjtő kosárkájuk. Ezt helyettesítendő a nőstények hátsó lábán hosszú szőrszálak nőnek, amelyekre rá tud tapadni a virágpor. A poszméhekhez hasonlóan a hímek és a nőstények is hosszú nyelvvel rendelkeznek, mely lehetővé teszi számukra, hogy a mély és csőszerű virágok nektárjához is hozzájussanak.
A bundásméhek magányosan élnek, fészküket a száraz talajba, falrepedésekbe építik. Vannak köztük olyan fajok, amelyek számos növényt látogatnak és képesek beporozni, megint mások csak bizonyos növényekre vagy növénycsaládokra specializálódtak. Ilyen a legismertebb bundásméh-faj is, a gyakori bundásméh (Anthophora plumipes), amely a Boraginaceae növénycsalád és más kora tavaszi fajok virágait porozza be. A kedvencei közé sorolhatók a tüdőfű, a nárcisz, a kankalin, a rozmaring, a káposzta és a lóbab virágai is.
Kapcsolódó cikkek:
- Ismerjük fel a beporzó rovarokat a kertünkben! – Lepkék és darazsak
- Ismerjük fel a beporzó rovarokat a kertünkben! – A kétszárnyúak
- Ismerjük fel a beporzó rovarokat a kertünkben! – A bogarak
- Természetes beporzó szervezetek
- Környezettámogató kertészkedés II. rész
- Közös ügyünk a méhvédelem!
- Hogyan készítsük fel a kertünket az állatok téli megsegítésére?
- Hogyan segíthetjük a kertünkben élő hasznos rovarokat? I. rész – építsünk rovarhotelt!
