Se szeri, se száma a kis énekesmadaraknak az etetőinken. Díszesek, kedvesek, félénkek, olykor hangosak, de inkább óvatosak. De nézzük csak, galambok is látogatnak minket ilyenkor? Melyik fajt látjuk éppen? Mi különbözteti meg a három legelterjedtebb galambfajt egymástól?
Ebben a cikkben kissé kimozdulunk a sokszínű és igen vegyes társaságból, és megnézzük, miben különbözik egymástól a parlagi galamb, az örvös galamb és a balkáni gerle. Mivel táplálkoznak, mivel várhatjuk őket az etetőnél, és hogyan nevelik a fiókáikat?
Fontos tudni!
A parlagi galamb, az örvös galamb és a balkáni gerle is a galambfélék (Columbidae) családjához tartozik. Hazánkban általánosan elterjedtek, természetvédelmi státuszuk szerint nem fenyegetettek, vagyis nem védettek.
Parlagi galamb
A parlagi galamb (Columba livia domestica) izgalmas eredettörténete a szirti galambbal kezdődik: e faj háziasításának köszönhetjük a házi galambot. A parlagi galamb pedig a házi galamb kivadult változata (hasonló utat járt be, mint az Ausztráliában általánosan elterjedt dingó, a házi kutya visszavadulásából keletkezett fajta). A parlagi galamb ma már az egész Földön elterjedt, különösen az emberek lakta településeken gyakori madár. Hazánkban is állandó. Épületeken, jellemzően tornyokon, padlásokon, állattartó telepeken, illetve sziklákon fészkel, vagy magányosan, vagy laza közösségben a fajtársaival. Életmódjára jellemző, hogy egy bizonyos területhez hűséges.
A parlagi galamb termetre kisebb az örvös galambnál, tollazata változatos lehet, de hátuk többnyire világosszürke vagy fehér. Középhosszú nyakának két oldalán jellegzetes, fémes színben játszó zöldes folt található, alatta és körülötte lilás sáv húzódik végig, körbeölelve a zöld foltot. Szeme jellegzetes narancssárga-rozsdabarna árnyalatú. Csőre egyenes. Szárnyát alkotó tollazata csíkos és foltos mintázatokat is kiadhat.
A parlagi galamb egy életre választ párt magának. A fészeképítéshez természetes és mesterséges anyagokat is felhasznál. Évente akár 6-8 fészekalja is lehet, viszont egyszerre csupán 1-2 tojást rak. Fiókái fészeklakók.
Szinte mindenféle magvat kedvel, a nagyobb városokban viszont a kommunális hulladék jelenti az elsődleges táplálékát. Rendkívül alkalmazkodóképes és csapatjátékos. Természetes ellensége a nyest, mely jelentős károkat képes tenni a fészekaljakban. A felnőtt galambok a nagyobb testű ragadozó madarainknak (pl.: vándorsólyom, kerecsensólyom) kedvelt prédája.
Rendszeresen látogatja a magasban (pl.: emeletes házak erkélyein vagy kétszintes ház második emeletének ablakában) elhelyezett etetőket, ahol gabonát, galambeledelt, kukoricát, zabpelyhet fogyaszt.
Balkáni gerle
A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) az egyik legismertebb állandó madarunk, amellyel főként településeken találkozhatunk. Egészen a múlt századig Ázsiában volt honos, de azóta szinte egész Európában elterjedt. A zárt erdők kivételével mindenütt megtalálható. Télen kisebb-nagyobb csapatokat alkothat, de nagyobb távolságokra ilyenkor sem kóborol. A parlagi galambhoz hasonlóan területhű, az éjszakákat mindig a saját területén tölti. Természetes ellensége a városi parkokban a csóka és a dolmányos varjú, a falvak környékén pedig a szarka és a héja.
A balkáni gerle teste kevésbé díszes, mint a parlagi galambnak: háta egyszínű, szürkés világosbarna, a nyak hátulján jellegzetes, rövid fekete gallér húzódik végig. Farka alsó oldala farktőig fehér. Szeme piros, csőre egyenes, sötétszürke színű.
Évente 4-5 fészekaljat nevel, melyek rendszerint két fiókából állnak. A kotlásban és a fiókanevelésben mindkét szülő részt vesz. Épületek erkélyein, tetőszerkezetén (cseréptetők előnyben), ereszcsatornáiban, illetve erdősávok, folyó menti ligeterdők fáin rakja egyszerű fészkét, amelyet néhány gallyból állít össze. A parlagi galambhoz hasonlóan előfordul, hogy télen is költ.
A felnőtt egyedek döntő többségben gabonamagvakkal és gyommagvakkal táplálkoznak, de csigákat és elenyésző mennyiségben rovarokat is fogyaszthatnak. A téli időszakban a kisebb termetű madarak részére kitett etetőket látogatja, de a talajon is keresi a táplálékát. A szülői háznál nálunk is rendszeres vendég volt egy gerlepár, akik a környéken születtek, és mindmáig hűek a területhez. Az etetőnél aprómagvakat, darált gabonát és zabpelyhet fogyaszt legszívesebben.
Örvös galamb
Az örvös galamb (Columba palumbus) Európában, Északnyugat-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában is jelen van, nálunk általánosan elterjedt, rendszeres fészkelő madárfaj. Sík- és dombvidéken, valamint hegyvidéki erdőszéleken egyaránt megtalálható. A hazánkban előforduló galambfajok közül a legnagyobb termetű, ám a parlagi galambbal és a balkáni gerlével ellentétben ez a faj még nem érzi olyan otthonosan magát a településeken. Rövidtávú vonuló, vagyis a telet Európa déli országaiban tölti. Enyhébb teleken áttelelő felnőtt egyedekkel is találkozhatunk. A többi galamb- és gerlefajjal barátságos, nem ritkán együtt vészelik át a téli hónapokat.
Fehér szárnysávja és nagy mérete (testhossza 40-42 cm) alapján könnyen elkülöníthetjük a többi hazai galamb- és gerlefajtól. A felnőtt egyedek jellegzetes, nyaki fehér foltja a fiatalokról még hiányzik. A tojónak és a hímnek egyformán szürke a nyaka és a farka, hátuk és szárnyuk szürkésbarna, mellük enyhén lilás árnyalatú.
Jellemzően városi parkokban, fasorokban, erdősávokban, az erdők szélein, fás legelőkön telepszik meg. Szemben a balkáni gerlével és a parlagi galambbal, az örvös galamb évente mindössze kétszer költ. Egy fészekalj általában 2 tojásból áll, melyen a szülők felváltva kotlanak.
Főként növényi táplálékot fogyaszt, amely különféle magvakból áll, de bogyókat, rügyeket, sőt, a balkáni gerléhez hasonlóan apró csigákat és gilisztákat is eszik. A hazánkban telelő madarak a lábon álló etetőket látogatják, ahol galambeledelt, gabonát, kukoricát, zabpelyhet fogyasztanak.
Érdekesség
A galambok a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. Ez az úgynevezett begytej, amelynek köszönhetően a fiókanevelést nem korlátozza a téli táplálékkínálat szűkössége, így például a városi környezetben élő parlagi galambok a települési hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben képesek költeni.
További érdekesség, hogy a galambokra jellemzően a szülők sokszor az első fészekalj kirepülése előtt már elkezdik a következő fészekrakást.
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék I.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék II.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Verébfélék
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A vörösbegy és a szürkebegy-fajok
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A tengelic és a meggyvágó
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A házi rozsdafarkú és az őszapó
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A csuszka és a fakusz
- Madáretető másképp – „madárkarácsony”
- A téli madáretetés aranyszabályai
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
