"A jó munka azt jelenti, hogy az ember megtalálja az értéket a teremtésben." - Maria Unterweger.
Az Agrofórum havilapban korábbi években közzétett szakcikkeim megjelenését követően örömömre szolgált elvállalni az Agrofórum Blog írását 2017. januárban. A szerkesztő kollegák kérésére ezen írások szabadabb nyelvezetűek, mint az újságban megjelenő (tudományos) publikációk. Mivel időm nagy részét leköti a gazdálkodás, nem írok gyakran, ám a hétről hétre fejemben felmerülő gondolatokat így összefüggően tudom papírra vetni.
A térségünkben kimagasló repcetermés technológiai ismertetése előtt fontos kiemelnem: Fejér megye talajainak zöme nem tartozik a „csoda” talajok közé, amelyekbe a hiedelem szerint elég vetni, és csúcsot lehet aratni. No, csak tisztázásképpen: ezzel üdvözölnek a legtöbben, akik megtudják, hogy itt gazdálkodom. Nincs két méter termő humuszréteg, kevés a mélyfekvésű, nyári aszályban nedvességet jól megtartó talaj. Való igaz, könnyen művelhető területen gazdálkodunk, s „ha rászolgál az időjárás”, érhetőek el rekordok. Ám ennek érdekében keményen kell dolgozni egész évben, sőt, évről évre. Errefelé lankák, dombok, nagyobb kiterjedésű fennsíkok vannak, s emellett élni és fejlődni akarás: „Ha menni akarsz, ne nézd a felhőket” – tartja a régi mondás. (Kivétel persze a permetezés, mert azt csak szélcsendes, tiszta időben szabad végezni. Ez is hozzájárul a jó terméshez). Amikor éjjel felébred az ember, és azon jár az esze, mit lehetne jobban, okosabban csinálni.
Másképpen nálunk nem lehet termelni, persze nem is muszáj: megélnek a támogatásból olyan „gazdák” is, akik bérbe dolgoztatják a földet minimális ráfordítással, tárcsáztatnak, vettetnek, majd arattatnak, s felveszik a pénzt. Ezt hitványságnak tartom, mert hosszútávon nem fenntartható, és nem illik bele a magyar vidék képébe, múltjába. „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövendőn” – mondta Széchenyi. Felmenőink sírva fakadnának, ha látnák a mai falu határát. Két méteres gyom, bozót a ruderáliákon, augusztusban még a gabonatarlók is sok helyen erősen gyomos, kezeletlen állapotban. Ezzé lett magyar hazátok.
Családi gazdaságként működünk, jelenleg 60 hektár saját és további 220 hektár haszon-bérelt szántóterülettel. Rendszerváláskor nem privatizáltunk felszámolás alatt lévő üzemet, sőt, még csak földet sem mertünk venni kárpótlási jegyen – fillérekért. Hogy miért? Mert nagyapámtól 1959-ben elvettek jószágot, eszközt, vetőmagot, s még a hitét is megtörték abban, hogy egyszer újra szabad világ lehet. Ami nálunk a gazdasági udvarban van, mind 24 év munkájának eredménye, kivéve a 110 éves lóistállót, amely még mindig lovaknak ad otthont.
Ami viszont elménkben, szívünkben és lelkünkben él: generációk öröksége. S ez arra késztet bennünket, hogy beteljesítsük küldetésünket: jól gazdálkodni, fejleszteni, megtartani a vidék, az ország jellegét, szépségét. Mert a dolgozni, tenni, és élni akarás ösztönét nem tudták elfojtani a mindenüket a szövetkezetbe kényszerűen bevivő parasztemberekben. S ha ezt az ösztönt kellő odafigyeléssel át tudták örökíteni ivadékaiba, akkor azokból olyan gazda lehet a 21. században, aki megél ősei földjéből és még unokáinak is hátra hagyja azt.
Persze az említett jó irányba nevelés nem mindenkinek sikerült már a szocializmusban sem, ezért is mentek tönkre szövetkezetek. Jóllehet tudatos tönkretételek is voltak szépszámban, de Tabajdon nem ez ütötte az első sebet a termelőszövetkezeti csoporton. Itt a makacsul dolgozni akaró, kolhozba erőltetett paraszt gazdáknak és a komoly kapcsolatokkal rendelkező szövetkezeti elnöknek, Sáska Lajosnak hála egy országos szinten is kiemelkedő tszcs működött hosszú évekig. Ennek csak egy, de annál nagyobb, évtizedekre kiható hátránya lett: a generáció-váltásban érintett fialatok nem tanulták meg a munkára, életre, fejlődésre való késztetést.
Így lett aztán a hajdan, 1945 előtt több száz önálló gazdálkodó családot összefogó községből, a rendszerváltás után 8-10 vállalkozót számláló faluvá. A rendszer szándékosan ölte ki az emberekből a vállalkozó szellemet. S akik újrakezdték 1990-ben, azok sem tartották elsődlegesnek, hogy fiaiknak átadják az ősök tanítását: „hont veszejt, ki másra bízza a munkát.” S a hon eltékozlása nem csupán területi értelemben jöhet létre, ahogyan Wass Albert Erdélye is elveszett, hanem erkölcsi, értékrendbeli, kulturális károsodás révén. Ezért hát a cím alatti idézet: értékelni kellene a mindennapi kenyér teremtésének csodáját, amelyet ránk ruházott Isten. Éppen ezért tartom fontosnak a gazdálkodás mellett az iránymutatást a fiatalok számára. Ha csak egy valaki merít erőt soraimból, érdemes volt az írással vesződni a folytonos munka közepette. „Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. (…) Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki.” – olvashatjuk a prédikátorok könyvében.
Őszi káposztarepcét 11. éve termesztünk. Ez idő alatt sok tapasztalatot gyűjtöttünk, amelyekhez hozzátevődtek az egyetemi tanulmányok, s az ország különböző részeiben gazdálkodó barátok által folyamatosan és kölcsönösen bővülő tájékozottság. Számos fajtát és hibridet vetettünk az évek során. A 2006-os 4 tonnás kezdést követően, 3 és 4 tonna közötti eredményeket produkáltunk, kivéve a 2009-es évet, amikor a jég elverte az állományt. 2016-ban 4,5 tonna, míg 2017-ben 4,76 tonna termett üzemi átlagban.
A repce termesztése az elővetemény tarlóján kezdődik. Alapvető fontosságú a nyirkos talajállapot mellett elvégzett vetőszántás azonnali elmunkálással – akár már július végén, augusztus elején. Ezt követően két vagy háromszori síktárcsás művelés lehet szükséges vetésig. A síktárcsa alkalmazása előnyt jelent, mert morzsás, apró rögös felszínt hagy maga után, így hirtelen lezúduló csapadék esetén csökkenthető az eliszapolódás, cserepesedés mértéke. Ez a technológiai sorrend ellentmond a csökkentett menetszámú művelés elvének, ám alkalmazásával kellően ülepszik a talaj vetésig, s gyérül a gyommagkészlet a magágyrétegben. Ez a gyomirtás hatékonyságának növekedéséhez, ezáltal magasabb terméshez vezet. A 2016-2017-es gazdasági évben igen nagy terméskülönbség mutatkozott a korai, JÓ szántásba vetett repce és a későn szántott, elmunkált, majd azonnal elvetett repce között.
Az őszi káposztarepce magágyába magas N tartalmú komplex-műtrágya bedolgozása szükséges a szármaradványok bomlásának elősegítésének érdekében. Cellulózbontó biológiai készítmény alkalmazása további előnyt jelenthet. A foszfor továbbá a gyökérzet erősödését, míg a kálium a télállóságot segíti elő. Amennyiben nincs magágykészítő tárcsasorokkal felszerelt vetőgépünk, a magágynyitás közvetlenül a vetés előtt történjen. Nyirkos magágyba, starter mikrogranulátummal elvetett repce rendkívül gyorsan növekszik a kezdeti időszakban, így a kártevőknek csupán rövid idejük lehet a károsításra, ráadásul a gyomok sem tudnak megerősödni, míg az állomány le nem árnyékolja a teljes talajfelszínt. Vetni akár korán is lehet, amennyiben a talajállapot és az időjárási kilátások úgy kívánják. Ebben az esetben előfordulhat, hogy kétszeri regulátoros kezelést kell elvégezni (levéltrágyákkal kiegészítve). A nyirkos magágyba történő vetést tartjuk tehát szem előtt, mert elsődleges szempont a gyors csírázás, kelés és kezdeti fejlődés. Preemergens gyomirtást minden évben megkockáztatunk, mert amennyiben beázik a morzsás talajfelszín, magas hatásfokú lesz a gyomok elleni védekezés.
Magyarország talajai cinkben szűkölködnek, ezért annak pótlása minden kultúrában szükséges levéltrágya formájában. A cink is gyökérzet fejlődését segíti elő. Február 15-től kezdve szilárd szemcsés nitrogén-tartalmú műtrágyával tápanyag-utánpótlást kell végezni a reggelenként még dermedt talajon. Az ammónium nitrát a délutáni napsütés által nulla fok felé emelkedő hőmérséklet gyorsan feloldódik, míg a (lehetőleg kén-tartalmú) pétisó lassabban táródik fel, tovább nyújt tápanyagot a növekvő állománynak (arra az időszakra, amikor a talajra nem lehet rámenni a reggeli fagyok múltával). A már megszikkadt talajon, márciusban két nagydózisú nitrosol kezelés szükséges, amelyek egyike kéntartalmú szuszpenzió legyen. A kén mikroelem elősegíti a növény fehérje anyagcseréjét, növeli a becő és szemszámot, valamint az olajtartalmat, illetve fokozza a növények betegségekkel szembeni ellenállóságát. A bór a hajtásnövekedést, és a kötödést segíti elő. Keserűsó alkalmazása a termékenyülés és a kötődés javítására fontos a növényvédő szeres kezeléseknél, mert a magnéziumot a talajból nehezen veszi fel a növény. Inszekticid kezeléseket a károsítók betelepedésének függvényében több alkalommal lehet szükséges elvégezni. Fontos a táblák folyamatos szemmel tartása. A bór és kéntartalmú levéltrágyákat osztva, inszekticiddel kijuttatva adjuk a repcének. A deszikkálás és a becőragasztás hibrid függő, nem feltétlenül tartjuk szükségesnek. Az őszi kalászosok és a borsó után takarítjuk be a repcét. Az alkalmazott készítményekről és adagjaikról személyesen adhatok további felvilágosítást.
Zsár Ernő Tamás blogja
Alapvetően az okszerű talajművelésről szóltak témáim, mivel szüleim és egyetemi professzorom révén már korán ajtó nyílt számomra egy komplex művelési szemlélet kialakítására és gyakorlására. Időközben munkáimat kibővítettem növénytermesztési aktualitásokkal, gazdálkodási fogásokkal és a magyar történeti parasztság megírásával. Hiszem, jövendőnk nemcsak tőkése, hanem adósa is a magyar parasztságnak. „A magyar jövő a parasztság jövője. Nincs egyik a másik nélkül. Parasztságunknak az általános emberi hivatásán túl van egy külön magyar hivatása is: magyarrá kell tennie, mert csak ő teheti magyarrá a magyar nemzetet!”
