Tény, hogy a magyar néphagyományainkban egyáltalán semmi nyoma nincs a húsvéti nyúlnak. Akkor mégis, minek és hogyan köszönhetjük ezt a híres húsvéti motívumot?
Mint a legtöbb ünnepünkben, napjainkban a húsvéttal kapcsolatban is összeolvadtak szájról szájra terjedt néphagyományok, legendák és vallási gyökerek, kiegészülve a különböző népek szokásaival. Többféle magyarázat is napvilágot látott, vegyük sorra ezeket.
Német nyelvterületről
A germán mitológia szerint Ostara (Ostra, Oestre vagy Eastre) volt a tavasz, a megújulás és a termékenység istennője, egyben a gyermekek legjobb barátja. A húsvéthoz szorosan kapcsolódó nyúl jelképét az istennőre vonatkozó mítoszból eredeztetik. Eszerint Ostara az egyik kedves madarát nyúllá változtatta, hogy elkápráztassa és szórakoztassa a gyermekeket. Ez a nyúl az istennő hatalmának köszönhetőn élénk színűre festett tojásokat tojt, amelyeket Ostara odaajándékozott kis védenceinek.
Ugyanennek a mítosznak van egy másik formája, amelyben az istennő – akit mindig virágokkal a kezében, tojásokkal, madarakkal és nyulakkal körülvéve ábrázoltak – egy sérült galambot nyúllá változtatott, mert csak így tudta megmenteni az életét. A hálás nyúl ezt feldíszített tojásokkal köszönte meg Ostarának.
Ezeket a mitológiából származó elemeket éltetve és hagyománnyá téve a 16. századi Németországban a húsvéti nyulat a keresztény ünnepkör részévé tették, aminek elkészítették az első kosárfészket, majd később ebbe a fészekbe hagyta a nyúl a gyerekeknek az első édességből készült nyulakat és tojásokat is.
Elnézést, téves!
Egy másik közismert feltételezés szerint a nyúl és a tojás esete egy komoly félreértésre vezethető vissza. A tévedésnek sajnos teret ad az a tény, hogy a magyar néphagyományainkban egyáltalán semmi nyoma nincs a húsvéti nyúlnak.
A húsvéti nyúlnak, mint ünnepi jelképnek az eredete a 16. századból (hol olvastunk már erről az időszakról?) származik: a parasztok kötelező húsvéti szolgáltatásként kötelesek voltak egy gyöngytyúkot és tojásait ajándékozni a földesuruknak. A gyöngytyúk német neve ebben a történetben das Haselhuhn, amit a nép rövidítve csak Haslként emlegetett. A szokás szigorúan kötelező jellege miatt idővel a húsvétot is ezzel a névvel kezdték jelölni. Akadtak azonban földesurak, akik gyöngytyúk helyett nyúlra tartottak igényt – és innentől kezdődött a kalamajka. Mivel a nyúl német neve der Hase, és a két szó hasonló hangzása miatt rövid időn belül elterjedt a húsvéti, tojásokat tojó nyúl hagyománya.
Itt egy kicsit megengedtem magamnak a szkepticizmust, mert kicsit elragadott Ostara mítosza, és kevésbé támogattam a „félrehallást” a gyöngytyúk és a nyúl között: sajnos ugyan régen tanultam a német nyelvet, de a szótár legyen örök barátunk: kiderült, hogy a das Haselhuhn a császármadarat (Tetrastes bonasia), hazánk egyetlen költő fajdféléjét takarja, és nem a gyöngytyúkot (das Perlhuhn). A két faj nagyon-nagyon távoli rokon ugyan (mindkettő a Galliformes, vagyis tyúkalakúak rendjébe tartozik), de a császármadár a fácánfélék, a gyöngytyúk pedig a gyöngytyúkfélék családjába. Szóval, félrehallás ide vagy oda, engem a félreértés nem győzött meg.
Nyúlnak fészek
Nemcsak az Ostara istennőhöz kötődő mítosz után készítettek az emberek fészkeket a húsvéti nyúlnak, illetve a hozott ajándékoknak. Van egy ennél földhözragadtabb magyarázata is.
A nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus nemhez (a nyúlfélék családjának névadó neme, amely több mint 30 fajt foglal magába) tartozó mezei nyúl (Lepus europaeus), amely abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem ás üreget, hanem fészket készít, amelybe kicsinyeit védelmezi. Testfelépítését tekintve, lába és teste nagyobb, füle hosszabb, mint pl. az üregi nyúlé.
Húsvéti ajándékok kosárban
Régen hagyomány volt húsvéti kosarakat ajándékozni a családtagoknak, amelyet tojással, kiscsirkével, vagy akár nyúllal adtak át. A fennmaradt források szerint az első húsvéti kosarat Assisi Szent Ferenc kapta, aki a böjt hat hetét egy itáliai szigeten töltötte. A szigeten csak apró állatok laktak, így társa a legenda szerint egy apró nyúl volt, aki madárfészekből készült húsvéti kosarat adott neki – ezzel fejezte ki Szent Ferencnek a sziget lakóinak szeretetét.
A húsvéti kosarat Szent Ferenc legendája nyomán gallyakból és levelekből, később szalmából vagy gyékénykosárból készítették, fűvel bélelték ki. Édességeket a tizennyolcadik század végétől kezdve tettek a húsvéti kosárba.
Magyar húsvéti hagyományok és a nyúl
A magyar (Győr-Moson-Sopron vármegyei) Nyúl községben a névazonosság külön ünneplésre ad alkalmat: húsvétkor hagyományosan két napig tartó rendezvénysorozatot szerveznek, amelynek része a „FUTaNYÚL” futóverseny.
Az ajándékozáson kívül egy másik szép hagyomány a húsvéti locsolkodás. A húsvéti nyúlról számos locsolóversben is megemlékeznek, mint mára elfogadott húsvéti szimbólum. Főként a fiatalabb, bátor kis locsolók övendeztetnek meg bennünket kedves mondókákkal, amikben központi szerepet kap a tapsifüles:
„Tapsifüles nyuszikának
Nagyon sok a dolga,
Piros tojást, hímes tojást
Szerteszéjjel hordja.
Hordjad kis nyuszikám,
Kéket is tarkát is,
Locsolásért kosaramba
Belefér még száz is.”
„Nem én vagyok a Nyuszi,
De a kedvencem a puszi.
Ha én puszit nem kapok,
Akkor nem is locsolok.„
„Harangvirág hajladozik a szélben,
Kis nyulacska ugrabugrál a réten.
Sárgarigó azt csipogja: csip-csip-csip,
Meglocsolnám ruhácskádat egy kicsit.”
Persze, nemcsak a fiúk emlékezhetnek meg a nyúlról, a locsolókat várók is megénekelhetik a szép húsvét ünnepét, és kedves köszöntéseket is írhatunk szeretteinknek nyúl barátunk segítségével:
„Nyuszi bújik a fűben,
tojást festünk serényen.
Mindjárt itt a locsolók,
sütünk nekik minden jót!„
„Egy kis nyuszi megérkezett,
rólad el nem feledkezett!
Hozott Neked üzenetet:
Boldog Húsvéti Ünnepet!”
Kitekintés
Franciaországban és Belgiumban a miénktől eltérő hagyomány szerint a tojásokat nem a húsvéti nyúl hozza, hanem úgy tartják, hogy a húsvéti harangok (cloches de Pâques) pottyantják le őket.
Angliában a húsvétot a legnagyobb keresztény ünnepként tartják számon, amit vidám, színes felvonulásokkal és kirakodóvásárokkal ünnepelnek. Jellemző játékok és szokások a tojáskeresés vagy tojásgurítás.
Finnországban húsvétkor a gyerekek álarcokat öltve, kis varázslókként járják az utcát, a magyar locsolóversekhez hasonlóan hagyományos versikéket szavalnak, és csokitojásokat gyűjtenek. Kezükben tollakkal díszített fűzfaágakat tartanak. Az ország nyugati részén pedig húsvétvasárnap nagy tüzeket gyújtanak. Ennek az északi tradíciónak az eredete az a hiedelem, hogy a lángok elijesztik az ártó szellemeket és a varázslókat.
A norvégok igen sajátos módját találták ki a húsvéti hagyományok különlegessé tételéhez: Norvégiában az ilyenkor elképzelhető legjobb időtöltésnek a bűnügyi regények olvasása számít, amelyet a helyi kiadók kifejezetten „húsvéti thrillerként” reklámoznak (Paaskekrimmen). Ez a hagyomány 1923-ban kezdődött, amikor egy könyvkiadó az akkori újság címlapján reklámozta új bűnügyi regényét.
Egy Európán túli példa: a brit tengerentúli szigetcsoport, Bermuda húsvéti hagyománya például a nagypénteki sárkányeregetés. A felemelkedő sárkányok Krisztus felemelkedését szimbolizálják. A hagyomány akkor kezdődött, amikor a brit hadsereg egyik helyi tanára megpróbálta megmagyarázni Krisztus mennybemenetelét, ezért készített egy hagyományosan kereszt alakú sárkányt, hogy ezzel ábrázolja a mennybemenetelt.
Akárhol is ünnepeljük a húsvétot, és akármelyik forgatókönyvet fogadjuk el a húsvéti nyúl eredetét illetően, mindenkinek áldott, boldog, napsütéses és élménydús húsvéti ünnepeket kívánunk!
Kapcsolódó cikkek:
- Ne vegyünk, és ne ajándékozzunk élő nyulat húsvétra!
- Tojásdíszítési technikák otthon
- Gyűjtsük össze a konyhában a húsvéti tojásfestéshez a színezőanyagokat!
- Húsvéti tojásfestés természeten anyagok segítségével
- Ismerjük meg a hagyományos, magyar tojásdíszítési technikákat!
- Hogyan hasznosíthatjuk a tojáshéjat?
- 10 tudnivaló a tojásról
