2019-ben az Earthwatch Institute nevű természetvédelmi szervezet hivatalosan is a bolygó legfontosabb élőlényeinek nyilvánította a beporzókat.
A veszélyeztetett fajok listáján szereplő méhek egyedszáma az utóbbi években drasztikusan csökken. A negatív tendenciára világszinten figyelmeztetnek a szakemberek. A valós aggodalmak hátteréről és a megporzók ökoszisztémában betöltött szerepéről Dr. Sárospataki Miklós egyetemi docens, a MATE Állattani és Ökológiai Tanszékének munkatársa osztotta meg a legfontosabb tudnivalókat.
A méhek alapvető szerepe életünkben
A méhek a mérsékelt égöv legfontosabb beporzói. Nagyon fontos tudni, hogy méhek alatt nem csak a háziméh értendő, hanem a többi vadon élő méhfaj is. Csak hazai viszonylatban mintegy 700 méhfajt ismerünk, a világ vadméh-fajszámát pedig kb. 20-22 ezerre becsülik. A beporzás nem más, mint a virágpor bibére kerülése, ami elengedhetetlen a növények ivaros szaporodásához. A növényvilág kb. 70-80 százaléka függ a rovarbeporzástól. Mivel minden életközösség alapvetően a növények szervesanyag produkcióján alapszik, a megporzás, mint a növények szaporodását és ezáltal szervesanyag-produkcióját befolyásoló ökoszisztéma-szolgáltatás, elengedhetetlen az életközösségek normális működése szempontjából. Ehhez képest már csak hab a tortán az a mezőgazdasági szempont, hogy az átlagos emberi táplálék mintegy harmada erősen függ a rovarmegporzástól.
A méhek veszélyeztetettségének okai
Az utóbbi évtizedekben a méhek diverzitása, fajszáma és egyedszáma egyaránt erős visszaesést mutat világszerte. Különösen jellemző ez a csökkenés a „fejlett” országokra, de nem elhanyagolható más területeken sem. A vadméhfajok jelentős részének előfordulási gyakorisága csökken, bizonyos fajok el is tűntek már számos területről. A csökkenés hátterében elsősorban a területhasználat megváltozása, az egyre intenzívebb emberi hatások húzódnak meg. Ezzel párhuzamosan a természetközeli élőhelyfoltok száma, kiterjedése erősen csökken, pedig ezek az élőhelyek biztosíthatják a méhek számára a virágokban gazdag táplálkozó- és a búvó/fészkelőhelyeket egyaránt. Az intenzív területhasználattal együtt jár a kemikáliák nagymértékű alkalmazása, valamint az inváziós fajok terjedése, amik szintén negatívan befolyásolják a megporzókat.
A vadméheken túl, az utóbbi egy-két évtizedben a háziméhekkel is egyre több gond adódik. Újfajta betegségek, kártevők jelentek meg a méhészetekben. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a háziméhek nem minden növényt tudnak hatékonyan megporozni, akkor egyértelművé válik, hogy a „megporzási krízist” nem tudjuk megoldani csupán a háziméhekkel, így nem szabad csak erre az egy fajra hagyatkozni a megporzásban.
Mit tehetünk a negatív tendenciák ellen?
Nagyon fontos volna az intenzív emberi területhasználat visszafogása. Az agrártájakban fontos lehet olyan területek megtartása, a virágzó növényekben gazdag szegélyek fenntartása vagy akár mesterséges létrehozása, ahol a méhek és egyéb megporzók is megtalálhatják a táplálékforrásokat és a fészkelőhelyeket, lehetőleg az egész szezon folyamán. Egy-egy virágzó mezőgazdasági kultúra (pl. napraforgó vagy repce) nagy mennyiségben kínálhat ugyan táplálékot számukra, ám csak rövid ideig. Az adott kultúra virágzási idején túl az ilyen terület ugyanolyan agrársivatag a megporzók számára, mint a nem virágos kultúrák. Márpedig a megporzóknak az egész szezonban szükségük van a táplálékforrásokra. Ráadásul egy mezőgazdasági tábla a bolygatatlan fészkelőhelyeket semmiképpen nem tudja biztosítani.
A városi élőhelyeken, zöldterületeken történő kevésbé intenzív kezelések alkalmazása is elősegítheti a megporzók megtelepedését és túlélését. Továbbá megfelelő növények telepítésével bárki létrehozhat a saját lakóhelyén megporzóbarát fészkelő- és búvóhelyeket.
Szakirányú továbbképzések a MATE-n
A magyar méhészet a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 1, az állattenyésztésnek mintegy 3 százalékát adja. A méhész társadalom számára létfontosságú a méhész-utánpótlás. A felsőfokú méhészképzés iránt évek óta nagyfokú az igény, hiszen egy ilyen képzés átfogó, de mégis szakmailag elmélyült ismereteket tud átadni a gyakorló méhészeknek is. A képzésre elsősorban agrár- vagy természettudományi képzési területen megszerzett oklevéllel rendelkező jelentkezőket várunk, de bármilyen egyéb diplomával rendelkezők is jelentkezhetnek, akik érdeklődnek a méhészet iránt. A képzés célja a szakmunkás képzésben elsajátítható méhészeti ismeretek elmélyítése, ennek megfelelően a méhészettel kapcsolatos összes tématerületet felölelik a képzés tantárgyai. A méhbiológia ismeretektől a méhegészségügyön át a technológiai ismeretekig és a méhészeti termékek minőségellenőrzéséig olyan fontos témákat tárgyalnak a tantárgyak, melyek elengedhetetlenek a hatékony és mégis környezetbarát méhészkedéshez. Mindezzel a végzett hallgatók a legkorszerűbb méhészeti ismeretekre tehetnek szert. A képzésben a korábbi években nagyon sok, saját méhészeti vállalkozással rendelkező szakember vett részt, akik a visszajelzések alapján a saját munkájukban és fejlesztéseikben is nagy hasznát vették a megszerzett ismereteknek. Ugyanakkor a jelenleg még nem aktívan méhészkedő hallgatók is megtalálták a képzésben azokat a pontokat, melyek a későbbi vállalkozásuk beindítását lehetővé teszik, illetve a diploma lehetőséget ad arra, hogy nagyléptékű méhészeti vállalkozásoknál, akár feldolgozó üzemekben helyezkedjenek el.
