Növényvédelem
Növényvédelem

Inváziós kártevők: – A harlekinkatica

Inváziós kártevők: – A harlekinkatica

Agrofórum Online

A harlekinkatica hazai megjelenése után rövid időn belül a leggyakoribb katicabogarunk lett. Mint ragadozó, jelentős hasznot hajt kártevők szabályozásával, ugyanakkor kisebb károkat is okozhat a mezőgazdaságban, kényelmetlenséget és egészségügyi problémákat a lakásokban. A harlekinkatica veszélyt jelent a Magyarországon őshonos rovarokra, így elterjedése természetvédelmi szempontból kifejezetten károsnak tekinthető.

Rendszertani besorolás és leírás

A harlekinkatica a bogarak (Coleoptera) rendjén belül a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozik. Az imágók 6-7,5 mm hosszúak és 4-6 mm szélesek, jellegzetes domború, szinte félgömb alakú katicabogarak. Hátoldaluk nem szőrözött, csupasz és fénylő. Fölülről nézve testük, hasonlóan más bogarakhoz, három részre tagolódik a fejre, az előhátra és a szárnyfedőkre.

A fej szögletes a szemek között többé, vagy kevésbé kiterjedt fehér rajzolattal. Az előhát mintázata változatos. Általában fehér, vagy sárgásfehér alapon öt fekete folt található rajta, melyek gyakran M alakú rajzolatba rendeződnek. Más esetekben az öt folt külön áll, vagy összeolvad. Ez utóbbi különösen a fekete szárnyfedelű egyedekre jellemző, ahol az előhát középen fekete, és csak két oldalt található egy-egy világos folt.

A harlekinkaticák szárnyfedelének rajzolata, hasonlóan az előháthoz változatos. Alapvetően két csoportot különböztethetünk meg, a vörös alapszínű egyedeket (forma succinea) és a fekete alapszínű egyedeket (melanisztikus formák). A vörös színű csoportban egy szárnyfedőn általában kilenc fekete folt található (elölről hátrafelé haladva többé-kevésbé egymás mellett 2, 3, 3, 1 elrendezésben), de a foltok hiányozhatnak, összeolvadhatnak vagy szétválhatnak, és a méretük is változatos lehet (1. kép).

1. kép: A harlekinkatica vörös változata (forma succinea) messze a leggyakoribb
(Fotó: Markó V.)

Ennek megfelelően vannak szinte teljesen egyszínű vörös egyedek, és olyanok is, melyek szárnyfedelén 15 fekete folt található. A fekete szárnyfedelű, melanisztikus csoportban két gyakoribb formát különböztethetünk meg: ahol a szárnyfedőn elöl egy nagyobb és hárul egy kisebb vörös folt található (azaz a két szárnyfedőn összesen négy folt, forma spectabilis) (2. kép), és ahol a szárnyfedőn, csak elöl látható egy vörös folt (azaz a két szárnyfedőn összesen két folt található, forma conspicua) (3. kép).

2. kép: A harlekinkatica négyfoltos (forma spectabilis) változata
(Fotó: Debreceni R.)

3. kép: A harlekinkatica kétfoltos (forma conspicua) változata spirea-levéltetűt
(Aphis spiraecola) zsákmányol
(Fotó: Markó V.)

Magyarországon a vörös, succinea színváltozat a legelterjedtebb, a harlekinkaticák 90 %-a tartozik ebbe a csoportba. Ezt a spectabilis követi 5-10 %-os, és a conspicua 1-5 %-os gyakorisággal. Színváltozattól függetlenül a harlekinkaticák hasi oldala sötét, oldalt barnásvöröses színű, és a lábaik általában barnásak. A hímek nagyon hasonlítanak a nőstényekre, azoknál kicsit kisebbek és fejük elülső része fehérebb.

A tojások hosszúkásak, narancsszínűek és csoportosan találhatók (4. kép).

4. kép: A tojáscsomók kezdetben világossárgák, majd egyre sötétebbek lesznek
(Fotó: Markó V.)

A lárvák lárvastádiumtól függően 2-11 mm-esek, a fiatal lárvák fekete színűek, később az egymás után következő fejlettebb lárvastádiumok potrohán, kétoldalt, egyre kiterjedtebb narancssárga folt látható. A testet, szemben a legtöbb levéltetvet fogyasztó katicabogár lárvájával, elágazó végű kitinserték borítják (5. kép).

5. kép: A harlekinkatica lárvája rendkívül falánk ragadozó
(Fotó: Markó V.)

A bábok narancssárgák és gyakran a levél színén találhatók (6. kép).

6. kép: A bábok nem rejtőzködnek, színezetükkel jelzik, hogy testük mérgező alkaloidot, harmonint tartalmaz
(Fotó: Czepó M.)

A harlekinkatica nevét a vásári színjátszás (commedia dell’arte) egyik jellegzetes, állandó szereplőjéről, a vidám szolgálóról, Harlekinről kapta, akinek jelmeze a katicabogarakhoz hasonlóan változatos, de mindig vörös-fekete mintázatú (7. kép). Számos európai nyelvben használják ezt az elnevezést. Magyarországon, jóval ritkábban, eredeti elterjedési területükre utalva ázsiai katicának, ízükre utalva keserű katicának, és az általuk okozott károkat némileg eltúlozva, főként a sajtóban, rémkaticának is hívják.

7. kép: Paul Cezanne: Pierrot ás Harlekin

Elterjedés

A harlekinkatica őshazája Ázsia, eredeti elterjedési területe Kazahsztántól Japánig, illetve Dél-Szibériától Dél-Kínáig, Vietnámig terjed (8. kép).

8. kép: A harlekinkatica jelenlegi elterjedési területe. Az eredeti elterjedési területet zölddel, az invázió során elfoglalt területeket pirossal jeleztük

Minthogy korán kiderült, hogy a harlekinkatica hatékony ragadozó, az Egyesült Államokban 1916-tól kezdődően többször is nagy tömegben bocsátottak szabadon ázsiai eredetű egyedeket azzal a céllal, hogy azok új élőhelyükön megtelepedve és elterjedve folyamatosan szabályozzák a levéltetű-populációkat (klasszikus biológiai védekezés).

Hasonló kísérletek folytak például Kanadában, Franciaországban, Görögországban, Grúziában, Üzbegisztánban és Dél-Afrikában is, főként az 1960-as évektől 1995-ig. Ezek közös jellemzője volt, hogy mindegyik betelepítési kísérlet sikereteken maradt, noha gyakran több tízezer egyedet engedtek szabadon, a harlekinkaticák nem hoztak létre hosszabb ideig fennmaradni képes populációkat. Ezzel egy időben megoldották a laboratóriumi tömegtenyésztést, és az így előállított harlekinkaticák az 1980-as, 1990-es évektől az Egyesült Államokban és Európa több országában is kereskedelmi forgalomba kerültek.

A megvásárolt egyedeket egy-egy ültetvényben, vagy termesztő berendezésben biológiai védekezési ágensként, „biopeszticidként” használták, nem azzal a céllal, hogy megtelepedjenek, hanem csak azért, hogy ott, az adott helyen és időben előforduló kártevőket visszaszorítsák (augmentatív biológiai védekezés). Annak ellenére, hogy a legtöbb európai országban nem engedélyezték a harlekinkaticák felhasználását, az 1990-es években alkalmanként, illegálisan, számos országban, így Magyarországon is juttattak ki külföldön vásárolt egyedeket, főként termesztő berendezésekbe.

A harlekinkatica elsőként az Egyesült Államok déli részén, New Orleans közelében telepedett meg 1988-ban. Az ezt következő években rohamosan terjedt és az 1990-es évek közepére már az Egyesült Államok egész területén előfordult. Nem bizonyított, hogy szándékos betelepítés, vagy véletlen megtelepedés történt.

Európában elsőként Németországban és Belgiumban figyeltek meg permanens harlekinkatica populációkat 2001-ben, melyek valószínűleg amerikai eredetű, laboratóriumban tenyésztett és kereskedelmi forgalomba került egyedektől származtak. Tehát Európába a betelepítés nem szándékosan történt. 2001-től a harlekinkatica robbanásszerűen terjedt Európában, például Ausztriában 2006-ban jelent meg, és Burgenlandból is előkerült. Magyarországon az első egyedet 2008 februárjában gyűjtötték fakéreg alól Szigetszentmiklóson.

Később fénycsapdák anyagait átvizsgálva egy korábban, 2007. július 30-án gyűjtött harlekinkatica egyedet is találtunk a kőszárhegyi növényvédelmi fénycsapda megőrzött rovarmintái között. 2008 őszén a harlekinkaticát már az egész ország területén gyűjtöttük és 2009-ben már a leggyakoribb katicabogár faj volt Magyarországon. Jelenleg a harlekinkatica mind az északi, mind a déli féltekén továbbterjed, de inkább a mérsékelt égövi országokban érzi jól magát, itt hoz létre nagyobb populációkat. Az Oroszországban kelet felé terjedő harlekinkaticák néhány éven belül elérik az eredeti elterjedési területükön maradt társaikat (8. kép).

A harlekinkatica haszna

A harlekinkatica nagy egyedszámban előforduló, számos zsákmányállatot elfogyasztó, rendkívül falánk ragadozó. Zsákmányát a hétpettyes katicánál aktívabban keresi, így imágói nagyobb egyedszámban gyűlhetnek össze a levéltetű-telepeken. A legfontosabb zsákmányállatai a valódi levéltetvek (Aphididae) családjába tartoznak, de a levélbolhákat (Psyllidae) is nagy számban fogyasztja. Zsákmányállatai közé tartoznak továbbá a fenyőgubacstetvek (Adelgidae) viaszos pajzstetvek (Pseudococcidae), bíborpajzstetvek (Margarodidae), kagylós pajzstetvek (Diaspididae), gubacsszúnyog-félék (Cecydomidae) és lepketojások (Lepidoptera). Táplálkozásukat megfigyelték még takácsatkákon (Tetranichidae), levéldarazsak fiatal álhernyóin (Argidae), fiatal levélbogár (Chrysomelidae) és ormányosbogár (Curculinoidae) lárvákon.

Egy harlekinkatica lárva élete folyamán, a zsákmányolt levéltetűfajtól függően, 90-370 levéltetvet fogyaszt el. A lárvák naponta átlagosan 25, az imágók pedig 15-65 levéltetvet zsákmányolnak. Ráadásul a levéltetvek egy része érzékeli a harlekinkaticák jelenlétét és ledobja magát a növényről a talajra, ahol elpusztul. Összességében a harlekinkaticának rendkívül fontos szerepe van a levéltetű-populációk korlátozásában.

Üvegházi termesztésben sikeresen alkalmazták a harlekinkaticát az uborka-levéltetű (Aphis gossypii) és a rózsán károsító csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae) elleni biológiai védekezésben, de számos más kultúrában károsító levéltetvek ellen is. Szabadföldön rózsán, pekándión és almán kártevő levéltetvek, körtén levélbolhák, fenyőfákon és bambuszültetvényekben pajzstetvek ellen juttattak ki célzottan harlekinkaticákat.

Főként a tojások és lárvák telepítése volt sikeres. Megfigyelések szerint, szabadföldön a természetes harlekinkatica populációk a zöld őszibarack-levéltetűt (Myzus persicae), a fekete répa-levéltetűt (Aphis fabae), a zöldborsó-levéltetűt (Acyrthosiphon pisum) és a szürke alma-levéltetűt (Dysaphis plantaginea) korlátozták hatékonyan. A védekezés sikere a katicák egyedszámától és betelepülésének, vagy betelepítésének idejétől függ.

A harlekinkaticák például megakadályozták a komló-levéltetű (Phorodon humuli) kártételét, de csak akkor, ha a levéltetvek felszaporodásának korai fázisában jutatták ki őket. Almaültetvényekben is csökkenti a hatékonyságukat, hogy a harlekinkatica-imágók gyakran a levéltetvek felszaporodása után jelennek meg a fákon. Más esetekben az jelent gondot, hogy a betelepített katicabogarak csak rövid ideig táplálkoztak a levéltetveken, majd repülve elhagyták a növénykultúrát. Ezért Japánban és Franciaországban a harlekinkatica olyan mutáns egyedeiből kiindulva, melyek repülőizmai fejletlenek, röpképtelen harlekinkatica-törzseket nemesítettek.

Ezek előnye, hogy nem hagyják el az alkalmazás helyszínét, illetve kicsi az esélye annak, hogy megtelepedjenek. Annak ellenére, hogy a levéltetvek hatékony korlátozói, a biológiai védekezésre felhasznált levéltetű-fogyasztó (afidofág) szervezetek kereskedelmében a harlekinkaticák részesedése sohasem haladta meg az 5 %-ot. Ennek egyik oka, hogy a biológiai védekezéssel foglalkozó cégek, látván a megtelepedése után fellépő különböző problémákat, rövid időn belül kivonták a harlekinkaticát kínálatukból.

Mára Észak-Amerikában és Európában a harlekinkatica az egyik leggyakoribb bogárfaj, amely immáron a természetes fauna részeként, más ragadozó fajokkal együtt, jelentős szerepet tölt be a levéltetvek és levélbolhák korlátozásában. Ezért fontos, hogy ne végezzünk az észszerűnél több növényvédelmi kezelést, illetve olyan rovarölő szereket (inszekticideket) használjunk, melyek a mezőgazdasági kultúrákba betelepülő harlekinkaticákra, de más természetes ellenségekre nézve is csak kevéssé, vagy egyáltalán nem károsak (megőrző biológiai védekezés).

A harlekinkatica okozta károk

A harlekinkatica hazai elterjedésével négyféle negatív hatás jelentkezett: a háztartásokba berepülő egyedek zavaró hatása, az érő gyümölcsökön jelentkező kártételük, a bor minőségének romlása és a harlekinkatica okozta természetvédelmi problémák.

A lakosság legtöbbször akkor találkozik a harlekinkaticákkal, amikor azok telelésre gyülekeznek. Az imágók csoportosan telelnek hegyek, dombok, sziklák vagy épületek déli, délnyugati, vagy nyugati oldalán, esetleg különálló fák kérge alatt. Előnyben részesítik a száraz, napos telelőhelyeket. Ősszel a csökkenő hőmérséklet és nappalhosszúság indítja el a telelőhelyek keresését. Ez Magyarországon általában október második felében, egy-egy lehűlés utáni felmelegedéskor történik meg. Ha a hőmérséklet ilyenkor 21 °C fölé emelkedik, akkor, főként a koradélutáni órákban a kifejlett bogarak tömegesen repülnek.

A fehér felületek, illetve a világos háttér előtt megjelenő kontrasztosan elkülönülő függőleges mintázatok vonzzák őket. A fehér színt a sárga, fekete, zöld és piros színek követik, míg legkevésbé a fa természetes színére repülnek. A félig nyitott szélfogó helyiségek, teraszok kiváló telelőhelyet biztosítanak számukra. A nyitva hagyott nyílászárókon keresztül a lakóépületekbe, rövid időn belül, akár több ezer katicabogár is bevonulhat telelni. Ilyenkor általában a helyiségek sarkában csoportosulnak (9. kép).

9. kép: Az első tömegesen telelő harlekinkatica-csoport Magyarországon. Kővágószőlős, 2008
(Fotó: Győri Cs.)

A berepülő egyedek a szőnyegen és a bútorokon hagyhatnak nyomot, és az arra érzékeny embereken allergiás reakciókat válthatnak ki, de inkább csak kellemetlenséget okoznak. Ha nagy tömegben vannak akár csíphetnek is, de amúgy ez kevéssé jellemző rájuk.

Egyes vizsgálatokban az ablakok azon réseit, ahol a katicabogarak bejutnak az épületekbe mentollal és kámforral kezelték annak érdekében, hogy elriasszák őket. A kámfor hatékonyabbnak bizonyult, de mindkét anyag túlságosan hamar elpárolgott. Legegyszerűbb módja az imágók kizárásának, ha szúnyoghálót szerelünk az ablakokra, illetve ha a koradélutáni órákban zárva tartjuk az ablakokat és az ajtókat. A betelepült bogarakat egyszerűen össze lehet söpörni, vagy fel lehet porszívózni.

Számos közlemény tesz említést arról, hogy a harlekinkaticák az éredő gyümölcsökön táplálkozva közvetlen kárt okozhatnak. Valóban, a harlekinkatica imágók cukor és vízfelvétel céljából szőlőn, csonthéjasokon, almán, körtén, szilván, őszibarackon, málnán és sütőtökön is táplálkozhatnak. Ez a kártétel lehet elsődleges kár is, de sokkal inkább jellemző, hogy a bogarak a már amúgy is sérült, gyakran a földre hullott termésen táplálkoznak (10. kép). A harlekinkatica számottevő közvetlen kártételéről nincs tudomásunk, tehát a harlekinkatica elleni védekezés ebből a szempontból nem indokolt.

10. kép: A harlekinkatica-imágók főként sérült gyümölcsökön táplálkoznak, és ezzel nem okoznak kárt

Külön kell foglalkoznunk a szőlőn jelentkező sajátos kártétellel. A harlekinkaticák az érés kezdetétől a szüretig találhatók nagyobb számban az ültetvényekben. Betelepülésüket segíti, ha a közelben szántóföldi kultúrák, különösen kukorica található, mert a növényállomány kiszáradásával, illetve az aratás után az imágók tömegesen hagyják el ezeket a kedvezőtlenné váló élőhelyeket és települnek be az évelő kultúrákba. Az imágók, hasonlóan más gyümölcsökhöz, a sérült szemeken táplálkoznak, gyakran csoportosan.

A szüret során, a fürtökön megkapaszkodó bogarak bekerülnek a szőlőfeldolgozás folyamatába. A bogarak testéből a katicabogarakra jellemző kémia anyagok, metoxipirazinok kerülnek a borokba, vagy szőlőlevekbe, ami minőségromlást, íz- és illathibákat eredményez. A harlekinkaticákhoz hasonló borhibákat okozhatnak a hétpettyes katicabogarak (Coccinella septempunctata) is, de ezek ritkábban fordulnak elő tömegesen. Ahhoz, hogy a borban szaglással is érzékelhető metoxipirazin szennyeződés legyen, szőlő kilogrammonként három, vagy több katicabogár szükséges, de gyakorlott borkóstolók már 1,8 egyedet is érzékelhetnek.

Figyelembe véve a szőlőfajták, bortípusok és a feldolgozási technológiák eltéréseit, a kutatások során kritikus határértékként 0,2-0,4 katicabogarat határoztak meg kilogrammonként. A harlekintaticák elleni védekezés egyik lehetősége, ha mesterségesen megsértik a szemeket a szőlőtáblák szélén, és a szélső sorokat a katicabogarakra riasztó (repellens) hatású kálium-metabiszulfittal kezelik. Történtek kísérletek olyan mesterséges dugók előállítása is, amik csökkentik a metoxipirazinok koncentrációját a palackozott borban.

A legegyszerűbb megoldás, ha szüretkor eltávolítjuk a katicákat a fürtökről, vagy a feldolgozás előtt várunk egy keveset és hagyjuk őket elrepülni, vagy rázással ösztönözzük erre őket. A katicabogarak okozta borromlás jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon nem túl gyakori jelenség. A katicabogarak főként az októberben szüretelhető szőlőfajtákon jelenthetnek gondot, különösen akkor, ha a szőlőültetvények a harlekinkaticák által kedvelt telelőhelyek közelében találhatók.

Végül a harlekinkaticák okozta természetvédelmi károkat kell megemlítenünk. A harlekinkatica megtelepedésével együtt, Egyesült Államokban és Európában is jelentősen csökkent több őshonos katicabogárfaj egyedszáma. Magyarországi megfigyeléseink során elsősorban a fák, cserjék lombkoronájában előforduló, levéltetű-fogyasztó katicák, így a rózsás katica (Oenopia conglobata), a kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata), a tízpettyes katicabogár (Adalia decempunctata) és tizennégyfoltos füsskata (Calvia quatuordecimguttata) egyedszáma csökkent drasztikusan. Ezek a korábban gyakori fajok, mára ritkává váltak.

Ugyanakkor az inkább a gyepekhez kötődő hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) ma is gyakori Magyarországon. A csökkenésnek számos oka lehet. A harlekinkatica lárvái gyakran megtámadják más katicabogár fajok tojásait, lárváit, vagy bábjait (11. kép).

11. kép: A harlekinkatica negyedik stádiumú lárvája a négyfoltos szerecsenkata (Exochomus quadripustulatus) lárvát támadja
(Fotó: Markó V.)

A harlekinkaticák tömeges megjelenésével csökkenhetett a többi katicabogárfaj számára rendelkezésre álló zsákmánymennyiség is. Egyes vizsgálatok szerint a harlekinkatica olyan a kisspórások (Microsporidia) osztályba tartozó gombabetegséget terjeszt, ami a többi katicabogarat megfertőzi, de amivel szemben a harlekinkatica ellenálló.

A katicabogarak akkor fertőződhetnek a kórokozóval, ha elfogyasztják a harlekinkatica tojásait. Mindemellett a harlekinkatica elterjedése károsan hathat számos őshonos és nem károsító levéltetű- és levélbolhafajra, de ilyen irányú vizsgálatok nem voltak. A harlekinkatica okozta természetvédelmi károk ellen mai ismereteink szerint nem tudunk védekezni. Tanulva a harlekinkatica felhasználásánál elkövetett hibából, a sok zsákmányfajon táplálkozó (polifág) ragadozókat kizárták az Európában biológiai védekezésre felhasználható fajok közül.

Életmód

A harlekinkatica nőstények ivari feromonnal vonzzák a hímeket. Narancssárga tojáscsomóikat a levéltetűtelepek közelébe, de azoktól kissé távolabb rakják, hogy elkerüljék azt, hogy a többi levéltetű-fogyasztó ragadozó zsákmányává váljanak. A nőstények, lábnyomuk és ürülékük alapján, érzékelik a többi ragadozó, így más harlekinkatica lárvák jelenlétét is a levéltetűtelepeken és tojásrakáskor elkerülik az ilyen veszélyes helyeket. A nőstények két-három hónapig élhetnek, és ez alatt 600-800, de akár 2000 tojást is lerakhatnak. Az imágók egy kis része akár két évig is élhet. Négy lárvastádiumuk fejlődik, melyek egyre nagyobb mennyiségű levéltetvet fogyasztanak el. A lárvák rendkívül agresszívek, akár fajtársaikat is elfogyasztják (12,13. kép).

12. kép: Fiatal harlekinkatica lárva saját fajtársának tojásait fogyasztja
(Fotó: Markó V.)

13. kép: Negyedik stádiumú lárva éppen kikelt, fiatal harlekinkatica lárvákat zsákmányol
(Fotó: Markó V.)

Éppen ezért a harlekinkatica-lárvák igyekeznek a levéltetű telepektől távolabb bábozódni, mert itt kisebb a kannibalizmus veszélye. 20 °C-os átlaghőmérsékleten (ehhez közeli havi átlaghőmérséklet Magyarországon júliusban és augusztusban van) 25-28 nap alatt fejlődnek ki. A bábból kikelt nőstények kezdetben érési táplálkozást folytatnak 6-10 napig. Életük során jelentősen több időt töltenek a levéltetvek keresésével, és sokkal több levéltetvet fogyasztanak el, mint a hímek, amelyek főként a nőstények keresésével töltik idejüket.

Magyarországon a harlekinkaticának három nemzedéke tud kifejlődni, és egy negyedik csonka nemzedék is megjelenhet, amely egyedei már nem érik el a kifejlett imágó állapotot, és télen elpusztulnak. A harlekinkaticák Magyarországon kizárólag imágó alakban tudnak áttelelni. A telelésből előjött nőstények áprilisban lerakott tojásaiból az első nemzedék imágói május végén, június elején kelnek. Ezután még további két nemzedék fejlődik, de ezek a nőstények folyamatos tojásrakása miatt már összeolvadnak.

A harlekinkatica mára az elhibázott biológiai védekezés klasszikus és tanulságos példájává vált. Ennek ellenére nem felejthetjük el, hogy minden negatív tulajdonsága ellenére a kártevők természetes ellenségeként a harlekinkatica jelentős hasznot hajt.

Ajánlott, kapcsolódó irodalom:

  • Bozsik, A. 2011: A sokszínű ázsiai katicabogár (Harmonia axyridis) inváziója Európában. 10. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, 2005. október 18-20. Kövics Gy. és Dávid I. szerk. Előadások, 376 -389.
  • Koch, R. L. 2003: The multicolored Asian lady beetle, Harmonia axyridis: A review of its biology, uses in biological control, and non -target impacts. Journal of Insect Sience, 3, 1-16.
  • Markó, V. és Pozsga,i G. 200: A harlekinkatica (Harmonis axyridis Pallas, 1773) (Coleoptera, Coccinellidae) elterjedése Magyarországon és megjelenése Romániában és Ukrajnában. Növényvédelem, 45, 481-492.
  • Merkl O. 2008: A harlekinkatica (Harmonia axyridis Pallas) Magyarországon (Coleoptera: Coccinellidae). Növényvédelem, 44, 239-242.
  • Roy, H.E., Brown, P.M., Adriaens, T., Berkvens, N., Borges, I., Clusella-Trullas, S., Comont, R.F., De Clercq, P., Eschen, R., Estoup, A. és Evans, E.W., 2016: The harlequin ladybird, Harmonia axyridis: global perspectives on invasion history and ecology. Biological Invasions, 18, 997-1044.

Veszélyes kártevők: Gyapottok-bagolylepke

2019. augusztus 14. 10:18

Napjainkra Magyarországon a gyapottok-bagolylepke populációi stabilak, egyben nem túlzás kijelenteni, hogy a hazai agrártermelés egyik legnagyobb gazdasági súlyú kártevője.

Új (gondolat)vetés a csávázásban

2019. augusztus 13. 08:20

Az Európai Unió hatósága az egyes rovarölő hatóanyagok betiltásával pontosan kettészelte az őszi kártevők elleni stratégiánkat. Ezidáig a talajlakó és gyökérzetet támadó és a talajfelszín feletti növényi részeket károsító rovarfajok ellen egyidőben és egy helyen – csávázással – lehetett védekezni. Jelenleg kalászosaink föld feletti részeit károsító levéltetvek, kabócák elleni beavatkozást el kell választani a talajban élő lárvák elleni védekezéstől.

Egy különleges évjáratot követ egy másik… - Milyen volt a szőlő növényvédelme 2019-ben eddig?

2019. augusztus 12. 04:36

A növényvédelmi szezon a „célegyenesbe” fordult. A szürkepenész elleni védekezések már fürtzáródás előtt elkezdődtek, de az időjárás előrejelzés alapján fontos a megfelelő fürthigiénia fenntartása és a megfelelő zöldmunka elvégzése.

Nufarmer Magazin Kertészeti Különszám (+pdf)

2019. július 26. 08:33

A kertészetekben megjelenő kórokozók és kártevők elleni sikeres fellépéshez speciális ismeretekre, valamint egyszerre hatékony és a fogyasztókra veszélytelen hatóanyagokra van szükség.

A fungicid-rezisztencia jelentősége

2019. január 14. 08:25

A kémiai védelem az integrált növényvédelem egyik jelentős eszköze. A növényvédő szerek, ezen belül is a fungicidek alkalmazásának eredményességét azonban számos tényező negatívan befolyásolja.

Szélesatka – Polyphagotarsonemus latus

2019. január 19. 07:36

Egy 2014-ben tapasztalt méhpusztulás után az elhullott rovarok testéből acetamiprid és tebukonazol hatóanyag-maradék volt kimutatható. Ennek alapján merült fel a gyanú, hogy e két, méhekre nem veszélyes hatóanyag együttes kijuttatása okozhatta a pusztulást. A cikk szerzője arra volt kiváncsi, hogy a rovarölő acetamiprid és a gombaölő tebukonazol együttes kijuttatása okoz-e mortalitást, és ha igen, akkor annak mértéke mekkora a házi méhen.

Jelentős a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke kártétele

2019. augusztus 14. 05:36

A kukorica állományokban jelentős mértékű a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke fertőzés. Országrészenként nagyok ugyan az eltérések, de a jelentősebb termőterülettel rendelkező tájegységekben a legerősebb a kártétel.