A rebarbara a tavasz legkorábbi zöldségnövénye, melynek savanykás-édes íze kiváló lekváralapanyag, dzsemek és ételek mellé kísérő mártásnak sem utolsó. De nézzük, mit érdemes tudni a rebarbaráról a kiskertben!
Mi mindenre jó a rebarbara?
A rebarbarát már 4500 éve ismerik, sokan gyümölcsként tekintenek rá, holott valójában egy zöldségnövényről beszélünk. Eredményesen termeszthető kiskertben, magaságyásban vagy akár nagy dézsában is.
Beltartalma miatt érdemes beépíteni az étrendbe is. A diétázók azért kedvelik, mert nagyon alacsony a kalóriatartalma. 100 gramm növényben mindössze alig 16 kcal van. A jellegzetes savanykás ízt a benne lévő magas almasav-, citromsav- és oxálsavnak köszönheti. Az oxálsavtartalom miatt a vesebetegek csínyán fogyasszák viszont. Növényi rostokat, értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat tartalmaz a rebarbara húsos levélszára. Vitamintartalma is magas: bőségesen van benne A-, B1-, B2- és C-vitamin és niacin is. Ásványi anyagok közül kiemelkedően sok kálium, kalcium, foszfor, magnézium, vas és szelén található meg benne, ami miatt értékes növényünk.
Hogyan termesztünk rebarbarát?
Évekkel ezelőtt ültettük az első töveket, akkor még tápanyagszegény, homokos talajra, de a növények nem fejlődtek kielégítően. Bár tápanyagot kaptak pluszban és öntözővizet is, mégis a várt eredmény elmaradt. A rebarbara kényesebb növény, mint aminek elsőre tűnik.
A legszebben a tápanyagban gazdag, humuszos, jó vízáteresztő talajkeverékekben fejlődik, ahol kiegyensúlyozott a talaj nedvessége is. Amíg a szabadföldi körülmények között alig pár levélben van most április vége táján a rebarbara, addig szüretelhető levélnyelek sokaságát hozza folyamatosan a kiegyensúlyozott körülmények között önöntözős magaságyásokban.
A virágzati szárat is korábban hozta a magaságyásos technológiában a szabadföldihez képest. Hogy beltartalomban van-e eltérés, ehhez nincsenek vizsgálati adataink, de a levelek és levélszárak sokkal húsosabbak, élettel telibbek.
Vetőmagról vagy palántáról érdemes megnevelni?
Ha vetőmagról akarjuk szaporítani, akkor meleg helyen áprilisba kezdhetjük a magvetését. Jó vízáteresztő, finom szemcsés palántaföld-keveréket érdemes kikeverjünk, mert a gyökerek abban fejlődnek a legszebben. Ehhez a kókuszrost-tőzeg-kerti komposzt keverék a legideálisabb.
Ha palántáról ültetjük, akkor kizárólag a májusi fagyok után tegyük csak eredeti helyükre majd, mert a fiatal növények a hidegre még érzékenyek. Első évben amúgy is takarást igényel, főleg a fagyzugos helyeken. A teleltetésnél, takarásnál arra azonban figyeljünk, hogy a tövénél ne állhasson meg a víz, mert akkor még könnyebben kifagy.
Milyen fajták vannak általában?
A legtöbb házikertben a vörösnyelű és zöldespiros húsú fajták az elterjedtek, elsősorban palántaként és vetőmagként is ezeket találni a kertészetek polcain. Léteznek zöldnyelű és zöldhúsú fajták is, ami bár itthon is termelhető fajta, mégis termőképességében kicsit kevesebb a pirosszárú társánál.
Termesztési módban talán nincs is annyira eltérés viszont a két irányvonal között.
Mivel a rebarbara oxálsavtartalma a legmagasabb a zöldségek között, így főzés nélkül nem javallott fogyasztani.
