A selyemakác, más néven alvófa rendkívül dekoratív fa, amely finom leveleivel és különleges, rózsaszín virágaival díszíti a kertet. Bár fagyérzékeny, megfelelő gondozással mérsékelt éghajlaton is nevelhető.
A selyemakác (Albizia julibrissin) a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozik, akárcsak a rokon akáciák. Természetes élőhelye Iránból a Himaláján át Japánig terjed, de az USA délkeleti részén is meghonosodott.
Európában főként a Földközi-tenger térségében népszerű díszfa. Az utóbbi években a klímaváltozás miatt egyre több helyen ültetik mérsékelten fagyos telekkel rendelkező régiókban is.
Növekedés és forma
A selyemakác egy gyorsan növő, lombhullató kis fa, amelynek laposan szétterülő lombkoronája van. Évente 20-40 cm-t is nőhet. A szívgyökérrendszer lehetővé teszi, hogy különböző talajtípusokhoz alkalmazkodjon, és szárazságtűrő képessége is kiváló.
A finoman szeldelt, kétszeresen szárnyasan összetett levelek, kb. 20-30 cm hosszúak. Éjszakára összecsukódnak, innen ered az „alvófa” elnevezés.
A virágok rózsaszín, selymes porzószálakból állnak és finom illatot árasztanak. A vékony, 15 cm hosszú hüvelytermések mérgező magokat tartalmaznak.
Ideális hely a selyemakác számára
Napos vagy félárnyékos helyet keressünk számára. A napos fekvés elősegíti a virágzást.
A jó vízelvezetésű, humuszban gazdag, enyhén savas vagy semleges pH-jú talajt kedveli. A szárazabb, homokos talajokon jobban bírja a telet, mint a nehéz, agyagos talajokon.
Konténerben is tartható, de ilyenkor téli védelem szükséges.
A selyemakác öntözése
Fiatal növényeket rendszeresen öntözzünk, hogy jól begyökerezzenek. Az idősebb fák már jobban bírják a szárazságot, és csak hosszabb aszály esetén igényelnek vizet.
Cserépben tartott példányokat azonban gyakrabban kell öntözni, kerülve a pangó vizet!
A selyemakác trágyázása
Tavasszal és nyáron adjunk folyékony vagy szerves trágyát a selyemakácnak. Ősszel és télen viszont ne trágyázzuk, hogy felkészülhessen a nyugalmi időszakra. Kiültetett fák esetében évente egyszer komposzt vagy szerves trágya elegendő.
A selyemakác metszése
Nem feltétlenül szükséges metszeni, mert természetesen szép formát alakít ki. Az elhalt vagy sérült ágakat tavasszal eltávolíthatjuk. Ha túl sűrűn nő, ritkító metszés ajánlott a jobb légáramlás érdekében.
Téli védelem
A selyemakác fiatalon fagyérzékeny, de idősebb korban -15 °C-ig télálló. Hidegebb területeken fagyvédelem ajánlott. A gyökérzónát betakarhatjuk száraz falevéllel vagy fenyőkéreggel. A törzset és ágakat becsomagolhatjuk jutával vagy fagyvédő textillel.
A cserépben tartott példányokat világos, hűvös helyen (kb. 5-10 °C) érdemes teleltetni.
Magvetés (tavasszal)
Meleg (25 °C) és állandó nedvesség szükséges a csírázáshoz. A magokat egy éjszakára áztassuk meleg vízbe, hogy megpuhuljanak. Laza, homokos földkeverékbe vessük. Mivel fényre csírázik, így csak enyhén takarjuk földdel. 10-14 nap múlva várhatjuk a növény megjelenését.
Dugványozás (nyáron)
Dugványozás előtt a fiatal hajtásokat vágjunk le. Távolítsuk el az alsó leveleket is.
Nedves homokos földbe ültessük, és gondoskodjunk magas páratartalomról.
