A fiatal repceállományok védelme

A fiatal repceállományok védelme

Agrofórum Online

Az őszi káposztarepce nem a legkönnyebben termeszthető szántóföldi kultúrák közé tartozik. A termesztési költségek jelentékeny hányadát teszik ki a növényvédelmi költségek.

Ennek jókora részét még az ősz folyamán kell a repcére költeni, hogy fiatalon a gyakorta nem éppen optimális termesztési feltételek mellett eléggé „élhetetlen” kultúra egyáltalán életben tudjon maradni, és olyan állapotban mehessen a télbe, hogy abból többé-kevésbé használható állapotban jöjjön majd ki. Állati károsítók és kórokozók hosszú sora „áll lesben” arra készülve, hogy a fiatal repce növényekből ilyen-olyan módon táplálkozhasson. A repce ugyan híres arról, hogy a növények sérüléseit, esetleg teljes tövek hiányát igen hatékonyan képes kompenzálni, de egy súlyos őszi kártétel után jó eséllyel a tél annyira meg fogja tizedelni az állományt, hogy a megmaradt tövektől már csak sokkal kisebb termésre lehet számítani.

Ráadásul a repce esetében a legtöbb kártevő és kórokozó önmagában is képes olyan mértékű kártétel okozására, amely súlyos termésveszteséggel jár. Egy őszi, a fiatal és még meglehetősen sebezhető állományt ért kártételt sok esetben a repce később már nem képes kinőni. Hiába védekezünk esetleg később, a tavaszi időszakban példamutatóan és nagy hatékonysággal az akkor felvonuló károsítók ellen, a súlyos fiatalkori károsítás – bármi is idézze azt elő – a vegetációs időszak végéig nyomot hagy a növényeken és ez a termésben világosan meg is mutatkozik.

Állati károsítók, amelyekre „készülni kell”

Az őszi káposztarepce kelése után meglehetősen sok rovar érzi úgy, hogy a földből frissen előbukkanó fiatal növények serege az ő testük táplálására és fejlődésük elősegítésére került az adott területre. Amennyiben felbukkannak és nem védekezünk ellenük, akkor vagy újra kell vetni a repcét (ezáltal vállalva azt a kockázatot, hogy fejletlen állomány fog a télbe menni), vagy számolni kell egy jelentékeny terméskieséssel.

Ha a repceállományban ősz folyamán felvonuló kártevőket idő szerinti sorrendben tekintjük végig, akkor először mindenképpen a különböző földibolhák megjelenésére és károsítására kell felkészüljünk. Sajnálatos módon a repcét szinte az összes létező, keresztesvirágú növényeken megtalálható földibolha faj elfogadja tápnövényül. A repce esetében érdekes módon a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) ebben a kártevő csoportban nem a leggyakoribb károsító fajunk (1. kép). Ez az évente egy nemzedéket kinevelő faj sokkal inkább a nedvesebb és kiegyenlítettebb hőmérsékletű, tőlünk nyugatra elterülő országokban számít első számú ellenségnek.

1. kép Repcebolha lárvája repce levélnyelében

Hazánkban az elmúlt években e kártevő egyedszáma eléggé alacsony volt és fokozatosan csökken. Mielőtt még bármely repcetermesztő nyugodt szívvel hátradőlne azzal az indokkal, hogy a természet ezt a problémát sikeresen megoldotta, meg kell jegyezzük, hogy a repcebolha helyett, illetve vele együtt hazánkban egyre inkább az évente három nemzedéket nevelő, a kontinentális klímához alkalmazkodott káposztabolha fajok (Phyllotreta spp.) váltak a repce első számú ellenségévé ebben a rovarcsoportban (2-3. kép). A hat káposztabolha faj életmódja abban is eltér a nagy repcebolháétól, hogy ezek közül ötnek a lárvája nem a repce levélnyelében táplálkozik, hanem a gyökérzeten.

2. kép Káposztabolha imágók a repce levelén

3. kép Káposztabolhák pusztítása fiatal repce állományban

A földibolhák esetében a fő károkozók maguk az imágók, amelyek érési táplálkozásuk során kilyuggatják a szikleveleket, lombleveleket, de ha ezek elfogytak, akkor szinte minden zöld részt megrágnak éhségükben. A – fajtól függően – 1-4 mm-es kis bogarak rágása önmagában nem okozna nagy lombveszteséget a repcében, de ezt a méretbeli hátrányt a földibolhák a mennyiségükkel kompenzálják. A „sok kicsi sokra megy” elv alapján képesek akár teljes növényállományokat kiirtani.

A káposztabolhák esetében ősszel az utolsó nemzedék imágói okozzák a problémát. Ennek a nemzedéknek a létszáma ugyanakkor erősen függ az előző, nyári nemzedék túlélési lehetőségeitől. Ha a repce árvakelések vígan tudnak zöldellni egész nyáron át, illetve a keresztesvirágú zöldtrágyavetések szinte minden dűlőn nagy számban vannak jelen és szokás szerint teljesen gondozatlanok, úgy a káposztabolhák 2. nemzedéke károsodás nélkül vészelheti át a nyarat és hatalmasra duzzadhat. Ilyen esetekben a frissen kelő repceállományok akkora kártevő populációval találkozhatnak, amely ellen inszekticides védelem nélkül fikarcnyi esélyük sem lesz az életben maradásra.

Mivel a földibolhák már közvetlenül a kelés után megtámadhatják a repcét, ellenük az inszekticides csávázás általában kellően hatékony. A manapság egyre inkább száraz őszi időjárás esetén egy csekély víznormával elvégzett öntözés is sokat tud segíteni. Egyrészt lehetőséget ad a repcemagra felvitt csávázószer hatóanyagának, hogy vizes oldatba kerülve a talajban fel tudja venni a gyökérzet és végre ki tudja fejteni hatását. Másrészt a növény növekedésének gyorsításával segíthet a növényeknek kinőni a kártevők foga alól.

A káposztabolhák jól repülnek ugyan, de alapvetően nem szeretnek nagy távolságokra repülni. Megjelenésük gyakorta foltszerű, a repce táblákra is meglehetősen sokszor egy adott góc (káposzta föld, árvakelés…) felől frontvonalban hatolnak be. Ezen erősen fertőzött foltok felderítése és szükség esetén inszekticides állománypermetezés útján történő mielőbbi felszámolása rendkívül fontos. Ugyanakkor ezek a súlyosan fertőzött területek minden esetben egy korábbi, a 2. nemzedék által már megszállt és károsított terület szomszédságában találhatóak.

Amennyiben a földibolhák támadását sikerült megúszni, vagy elhárítani, a fejlettebb repcékre eleinte a repcedarázs (Athalia rosae) fellépése jelent veszélyt (4. kép). Ez a szintén évente három nemzedéket nevelő levéldarázs faj a földibolhákhoz hasonlóan, önmagában képes egész repcetáblák teljes lombozatának megsemmisítésére. Az imágók rajzását a gazdák akár szabad szemmel is nyomon követhetik, hiszen a fekete–narancssárga színű levéldarazsak repkedése a kikelt növények között eléggé feltűnő jelenség. Ugyanakkor ez messze nem jelenti azt, hogy ekkor már védekezni is kellene.

4. kép A repcedarázs álhernyójának kártétele

A repcedarázs esetében a kárt a mérhetetlenül nagy étvágyú lárvák károsítása okozza. Viszont ahhoz, hogy a hatalmas étvágyú, idősebb lárvák ne haljanak a későbbiekben éhen, a repcedarázs az általában 5-6 leveles, vagy annál nagyobb növényzetben rak csak petét. A lárvák, főképp az idősebbek eleve fénykerülőek, így a legnagyobb mennyiségben pont a legfejlettebb növényzetben találhatóak meg. Hiába láthatóak tehát az imágók augusztus és szeptember folyamán tömegesen az akkor sok esetben csak 1-3 leveles repcékben, peterakás, lárvakelés és kártétel az ilyen fiatal, a lárvák számára elégséges lombtömeggel még nem rendelkező állományban jó eséllyel nem várható.

A repcedarázs álhernyói azzal, hogy csak nagyobb, fejlettebb repce növényeket károsítanak, gyakorta megússzák az inszekticides csávázás hatását. Így, amikor mégis megjelennek egy adott táblán, akkor nagy valószínűséggel csak egy hatékony inszekticides állománykezelés útján lehet tőlük megszabadulni. Ellenük viszonylag sok rovarölő készítmény használata engedélyezett, a védekezés hatékonysága nem szer kérdése, hanem sokkal inkább a jó időzítésé és kijuttatási technikáé. A helyes időzítéshez viszont még meglehetősen fiatal korban kell észrevenni a lárvákat.

A repcedarázs álhernyók fiatal korban még csak lyukakat rágnak a levélbe, de később a teljes levelet elfogyasztják. Az általuk okozott lyukak jól láthatóan nagyobbak a földibolhák okozta sérüléseknél. Jellemzően a legelső kártételek a repceállomány legszebb, legbujább foltjaiban lelhetőek fel először. Ritkás, rosszul kelt állományban előfordulhat, hogy a darazsak akkor sem raknak petét, ha egyébként a növények már jól fejlettek. Az ilyen dús növekedésű, sűrű, buja foltok a legjobb indikátorok a repcetáblákon a repcedarázs álhernyók időben történő észlelésére.

A repceállományok vizsgálatát célszerű kellően gyakorta végezni. Ugyanis a repcedarázs álhernyók étvágya azok méretétől függően gyakorlatilag exponenciális függvény szerint növekszik. Idősebb lárvák egy dús lombozatú repceállományt egy hétvége alatt szinte csonkig rághatnak. Ezért is célszerű minél korábban, még a relatíve kisebb étvággyal megáldott fiatal lárvák megjelenése idején végrehajtani a védekezést ellenük.

A repcedarázs fellépésével körülbelül azonos időszakban szokott bekövetkezni a repceállományokban a kis káposztalégy (Delia radicum) betelepülése és károsítása (5. kép). Ennek a kártevőnek a jelenlétéről igen sok esetben nem is veszünk tudomást, esetleg ténylegesen észre sem vesszük. Pedig a körülmények szerencsétlen kombinációja esetén ez a károsító is súlyos, akár az állomány létét veszélyeztető kártételre is képes.

5. kép Kis káposztalégy lárvája és kártétele

A kis káposztalégy – akárcsak a káposztabolhák és a repcedarázs – évente 3 nemzedéket nevelő faj. Ősszel a 3. nemzedék lárváinak károsítása az, amely esetenként súlyosan veszélyeztetheti a repcét. A kis káposztalégy alapvetően a nagyobb repcék károsítója, hiszen a légy csak 5-6 leveles repce tövére, vagy közvetlenül mellé hajlandó petét rakni. A kikelő lárva így szinte azonnal megtalálja a táplálékát, a repce gyökérnyakát. Itt a gyökérnyak felszínén fentről lefelé haladó irányban garathorgával sarabolva U keresztmetszetű sebcsatornát roncsol a növény szöveteibe. Nem rág, mint azt igen sokan írják, vagy mondják, hiszen nyűről lévén szó se fejtokja, se rágója sincs, ezáltal nincs is mivel rágjon. Ez a sebzés több nyű károsítása esetén akár a teljes gyökérnyaki felületet is érintheti.

Bár a kis káposztalégy amolyan látens károsító, melynek jelenlétét több termelő észre sem veszi, de populációja évről évre nő, így jelentősége, kártétele is várhatóan növekedni fog. A 3. nemzedék nagy egyedszámához döntő mértékben hozzájárul az a tény, hogy a 2. nemzedék túlélési esélyei az utóbbi évek nyarai során jelentősen megnőttek. A teljes nyáron át zöldellő repce árvakeléseken kifejlődő és nagy létszámúra duzzadó 2. nemzedék imágói egyre nagyobb tömegben helyezik el petéiket a 3. nemzedéknek életteret és táplálékot biztosító repce fővetésekben.

A kis káposztalégy jelenléte és károsítása két esetben válhat súlyossá és nehezen kezelhetővé. Ha a nagy lárva populáció által károsodott repce növényeket erős őszi szárazság éri, úgy előfordulhat, hogy a gyökérzet már nem fogja tudni a sérült gyökérnyakon keresztül vízzel ellátni a lombozatot. A növények ilyenkor fonnyadnak, később elszáradhatnak. Ilyen esetekben, ha van lehetőség öntözésre, az állomány még megmenthető.

Erős káposztalégy lárva kártétel és hosszantartó, erősen csapadékos idő esetén viszont előfordulhat az az eset is, hogy a folyamatosan friss, nagy felületű, felszíni sebekkel ellátott gyökérnyaki részen gombás vagy bakteriális eredetű rothadás indul el. Ilyenkor a fertőzött állomány gyakorlatilag menthetetlen lesz.

A kis káposztalégy ellen jelenleg egyedül az inszekticides csávázás nyújt reális védekezési alternatívát. Állománypermetezéssel a rendkívül jól és szívesen repülő imágók ellen alig lehet hatékonyan védekezni, a lárvák pedig igen rövid ideig tartózkodnak csak olyan helyen, ahol inszekticides permetezéssel elérhetőek lennének.

A kórokozók is készen állnak

Az állati károsítók veszedelmes jelenléte mellett sajnos az őszi periódusban néhány kórokozó is gondot okozhat a repcében. Jelentőségük általában ebben az időszakban kisebb, mint a kártevőké, de egyes évjáratokban okozhatnak olyan szintű problémákat, amelyek elhárítására növényvédő szeres beavatkozás szükséges.

A repce egyik leggyakoribb betegsége hazánkban a fómás levélfoltosság és szárrákosodás (Phoma lingam – 6. kép). Ez a kórokozó már pár leveles állapotban képes megfertőzni a repcét. Általában a repcén alkalmazott csávázószerek igen jó hatékonysággal védenek ellene, de ez a védelem két esetben hiányos, vagy gyenge lehet. Nagy szárazság esetén a csávázószer hatóanyagaiból csak kevés kerül a talajoldatba és veszi fel a gyökérzet. Ilyenkor nem jut elég hatóanyag a levelekbe és elindulhat a fertőzés. Ugyanakkor a fómás levélfoltosság kórokozója közismerten nedvességkedvelő kórokozó, így jó eséllyel nem kell erősebb fertőzésre számítani.

6. kép Erős Phoma lingam fertőzés repce levelén

Amennyiben a repce vetése után rendkívül csapadékossá válik az idő, úgy előfordulhat (és az elmúlt években néhányszor elő is fordult) az a helyzet, hogy a csávázott mag felszínéről szinte az összes aktív hatóanyag lemosódik és a rengeteg vízben annyira felhígul, hogy a növény érdemi mennyiséget képtelen felvenni belőle. Ilyen esetekben ráadásul az időjárás is kedvez a fómás levélfoltosság kórokozójának a fertőzéshez, a terület ugyanakkor alkalmatlan arra, hogy állománypermetezéssel védekezzünk a betegség ellen. Ilyenkor akár még palántadőlés is felléphet a repcében (7. kép) és a fómás levélfoltosság mellett esetleg a peronoszpóra (Peronospora brassicae) is felbukkanhat.

7. kép Palántadőlés tünetei repcén

A fómás levélfoltosság kórokozója az ősz folyamán általában csak a levelek felületén okoz fertőzést. Tavasszal ugyanakkor a szárbaindulás után már a szártövet is megfertőzheti. Ennek a sokkalta veszedelmesebb és súlyos termésveszteséggel járó tünetnek a kialakulását az állomány káposztalégy fertőzöttsége is nagyban segíti. Ugyanakkor a tavaszi, szárat érintő fertőzésért felelős fertőző anyag jelentős része már az ősz folyamán kialakult levélfoltokon termelődik meg, így igencsak ajánlatos még az ősz folyamán a betegség elharapódzását a lombozaton megakadályozni.

Joggal merülhet fel a kérdés a termesztőkben, hogy miért kell ezzel a gombával foglalkozni, amikor az ősz folyamán a repce fejlődését befolyásoló regulátor kezelések során amúgy is 1, vagy 2 alkalommal fungiciddel kezeljük az állományokat. Tény és való, hogy a regulátorkezelések egyúttal kiváló védelmet nyújtanak a fómás levélfoltosság ellen is, azonban csak bizonyos fejlettségi szint felett alkalmazhatóak. A fiatal, 4-5 levelesnél kisebb repcék triazol hatóanyagú szerekkel történő kezelése túlságosan erős reguláló, növekedés visszafogó hatást eredményezne. Az ekkor kezelt repcék életük végéig érzik egy ilyen kezelés negatív hatását, amely természetesen a termésükben is megmutatkozik.

Mi a teendő akkor, ha a fómás levélfoltosság nagyon fiatal repcén okoz súlyos károkat? Mindenképpen fugicides állományvédelemben kell részesíteni, amint permetező géppel rá tudunk menni a területre. Ha ezt nem tesszük, lehet, hogy heteken, hónapokon keresztül ugyanabban az állapotban marad a növényzet, mivel az alatt az idő alatt, amíg a repce kinevel egy új levelet a betegség el is pusztít egyet. Mivel ilyenkor azol típusú hatóanyagot tartalmazó fungicid nem használható, más hatóanyagú (pl. tiofanát-metil) gombaölő szert kell kijuttatni. Mivel az ilyen kezelésnek viszont reguláló hatása nincs, így a későbbiekben egy azol típusú hatóanyaggal mindenképpen le kell majd kezelni az ilyen repceállományt.

Fotó: a szerző felvételei

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen