A nyárvégi-koraőszi alma és körtefajták érése elkezdődött. Ugyanakkor az almamoly kártétele következtében magas a moníliával fertőzött gyümölcsök aránya és a terméshullás. A szárazabb, de magas páratartalmú levegő a monília mellett kedvez a varasodás és a lisztharmat betegség újabb, kismértékű levéltüneteinek a terjedéséhez. Az almamoly folyamatosan, de mérsékelt létszámban repül, a heti fogás 10-18 db/hét csapdánként.

A légköri aszály elmúltával a vértetű ismét „erőre” kapott, így friss kolóniákat figyelhetünk meg a lombkorona belsejében, illetve a friss hajtásokon is. A termés tárolhatóságának megőrzése érdekében folytassuk a fák kalcium táplálását, mert a nagyobb méretű terméseken megjelent a foltosodás. A pótlást folytassuk egészen a szüret kezdetéig. Kezdjük el a tárolási betegségek elleni kezeléseket is, hogy csak egészséges gyümölcs kerüljön a tárolókba.

A csonthéjas termésű fák lombozatát meg kell védeni a sztigminás levéllikasztó- és blumeriellás levélfoltosság további terjedése ellen, mert a meggy- és cseresznyefák folyamatosan veszélyben vannak, elhanyagolt ültetvényekben már most intenzív a beteg levelek hullása. A keleti gyümölcsmoly mérsékelten, a szilvamoly alig rajzik.

A nyugati dióburok fúrólégy rajzása még most is alacsonyabb, mint a korábbi években, de folyamatos, ezért indokolt a kártevő elleni védekezés.

Az amerikai szőlőkabóca fertőzés következtében egyre több szőlőtőkén jelennek meg a fitoplazma szerű tünetek, a kártevő elleni védekezést tovább kell folytatni a terjedés megakadályozása érdekében, akárcsak a peronoszpóra, a lisztharmat, a feketerothadás és a szürkepenész ellen. Kisebb mértékben, de most is fertőznek, a peronoszpóra miatt a vitorlaleveleken jelentős a levélvesztés.

Agresszíven támadnak a poloskák (zöld vándorpoloska és az ázsiai márványos poloska). Minden növényt szívogatnak a lárvák és a kifejlett imágók, kártételük már kiterjedt a szántóföldi növényekre is. A legnagyobb kárt a paprikán és a paradicsomon okozzák, ezért két szüret között védekezzünk ellenük rövid várakozási idejű, felszívódó készítménnyel.

Ugyancsak jelentős a spanyolcsigák tömege és kártétele. A nappali hőséget föld alatti üregekben vészelik át, este innen indulnak „támadásra” a növények ellen. Minden lehetséges eszközzel irtsuk, mert idős és fiatal csigából is rengeteg van.

A káposztafélék környezetében igen erős a káposztalepke rajzás és egyidejűleg a tojásrakás. A kikelő hernyók képesek teljes lombrágásra ezeken a növényeken, de egyúttal védekezzünk a bagolylepke hernyók ellen is, mert hasonló mértékű károkat képesek okozni.