Bár még csak február utolsó harmadában járunk, a szabadföldi növénytermesztésben pezseg az élet.
A szárazabb időszakot kihasználva a laza szerkezetű talajokon folyamatosan zajlik a simítózás és a kora tavaszi vetésű növények vetőágykészítése. A hosszan tartó enyhe téli időszak hatására, amit csak február elején szakított meg egy télies, fagyos periódus, az őszi vetésű kalászosok és a repce felélték a talajban található felvehető tápanyagot. Ennek legnyilvánvalóbb jeleit az őszi árpán és a repcén láthatjuk, mert az idősebb, áttelelő levelek sárgulása, repcén lilulása már messziről látható a határban.
A tápanyagéhség csillapítására szinte minden gazdálkodó a N-direktíva által engedélyezett időpontban – van, aki már azt megelőzően – a fagyos talajon megkezdte az első fejtrágya adag kiszórását. Egyelőre úgy tűnik, hogy azok döntöttek bölcsen, akik folyékony nitrogén formájában oldották meg a növények számára oly fontos tápanyagpótlást, mert februárban vajmi kevés csapadék hullott a szilárd formuláció bemosódásának elősegítésére. Vannak termelők, akik bölcsen elővették a küllőskapát és a gyomfésűt, ami bekeverte a tápanyagszemcséket a talajba, másrészt az áttelelő T1-T2 életformájú gyomnövények egy részét elpusztította. Már most látható, hogy a hosszúra nyúlt ősz és az enyhe tél hatására ezek a gyomnövények zavartalanul fejlődtek, ezért aki nem gyomirtott ősszel, annak korán el kell végeznie ezt a feladatot. Az őszi árpa szinte minden táblán bebokrosodott, de a búza is hasonlóképpen tett, tehát az időjárás felmelegedésével várhatóan gyorsan szárba fog indulni. Az áttelelő leveleken már a tél kezdetére jelentős mértékű gabonalisztharmat fertőzés alakult ki, de az enyhe tél folyamán megerősödtek a levélfoltosságot előidéző betegségek is, ezért kedvező időjárási körülmények esetén korán megkezdődik a frissen képződő levelek átfertőződése. Száraz-meleg időben a lisztharmat, míg csapadékosabb körülmények között a levélfoltosságot okozó betegségek és a sárgarozsda veszélyére kell számítani.
Az őszi káposztarepce esetében már november tájékán furcsa helyzet alakult ki. Az enyhe időben a nagy repceormányos tömegesen lepte el a vetéseket, és érési táplálkozást folytatott a növényeken. Tojásrakást ugyan nem tapasztaltak, és az idő előrehaladtával, a hűvösebb idő miatt nyugalmi állapotba kényszerültek. Most, a melegebb napokon ismét aktivizálták magukat és a repce szárormányossal együtt nagy tömegben vannak jelen a vetéseken. Akik még nem tették meg, haladéktalanul helyezzék ki a repcetáblák szegélyeibe a sárga színű ragacsos fogólapokat és a vízzel feltöltött sárgatálakat, de eredményesen használható a fűháló is a kártevők befogására. A veszélyességi küszöbérték naponkénti vizsgálattal hálózással 1-2 bogár, csapdánként pedig 10-15 imágó, vagy pedig négyzetméterenként 3-5 kártevő. A szárormányosok a napsütéses órákban a legaktívabbak, ezért a létszám megfigyelésére ezek az időszakok a legalkalmasabbak.