A hazai biotermék előállítása, és forgalmazása nem túl zökkenőmentes, hogyha a hazai társadalmi hasznos lecsapódását tekintjük. Az idei, Hajdúnánáson megrendezett ÖKO EXPO fókuszában többek között ez a kérdés is felmerült, nem kevésbé a rövid ellátási láncok jelentőségéé. A fogyasztói közösségek kialakítása nemcsak a bio-, hanem a konvencionális termelők számára is megoldást jelenthet.
Amikor annak idején megkezdődött az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó rendezvény szervezése, a szervezők azt a célt tűzték ki, hogy a világban hozzáférhető tudásanyag a magyar gazdák számára is hozzáférhetővé váljon – hangzott el az ötödik ÖKO Expo Kiállítás és Konferencia hajdúnánási megnyitóján.
Az idei évben nyilvánvalóan egy sor kihívás ért bennünket, emiatt az idei kiállításnak ez állt a középpontjában.
Látjuk, hogy változik a világ körülöttünk – hangoztatni felesleges, hiszen mindannyian tapasztaljuk a klíma, a fogyasztási kultúra átalakulásának hatásait. Emellett úgy tűnik, hogy az ökológiai termékek iránti kereslet is megcsappann a piaci zavaroktól tarkított gazdasági környezetben.
Két lehetőségünk van: megvárni, hogy mások tapossák ki az utat előttünk, vagy ellenkezőleg, tevőlegesen részt veszünk az út kitaposásában, és magunknak is változnunk kell a kihívások leküzdése érdekében
– Szólláth Tibor, a NAK Hajdú-Bihar vármegyei elnöke szerint, aki szintén hozzájárult a rendezvény megvalósulásához.
A szakértő, és Hajdúnánás egykori polgármestere nem látja borúsan a helyzetet, ugyanakkor a kiszolgáltatottság okát abban látja, hogy a határon belül megtermelt ökológiai produkció megközelítőleg 90%-a feldolgozatlanul külföldre kerül.
Ez nagy hiba, és komoly kockázatot is eredményez. A megoldás látszólag kézen fekvő: hazánkban kellene értékesíteni a bioterméket. Az export további árnyoldala, hogy a biotermék társadalmi hasznossága, az egészséges élelmiszer fogyasztásából eredő jótékony hatások így nem Magyarországon csapódnak le.
Hogyha hazánkban képesek lennénk magas szinten feldolgozott formában biotermék formájában hozzájutni a napi betevőnkhöz, és a közétkeztetésben is nagyobb hangsúlyt fektetni a magasabb minőségű élelmiszer fogyasztására, nagyot léphetnénk előre…
Biotermék – de milyen áron?
A biotermékek sajnos valóban megkérdőjelezhetetlenül drágább árkategóriába sorolandók. A magyar fogyasztók nem tudják, vagy nem akarják megfizetni a körülményesebb termelés hatására drágábbá váló terméket. És ebben a termelői oldalnak is felelőssége lehet.
A hatékonyabb termeléshez szükséges tudás, technológia már rendelkezésre áll. Ugyanazzal a termelési mennyiséggel, olcsóbban eladva a bioterméket a gazdát nem biztos, hogy akkora kár érné, mégis megfizethetőbbé, és hozzáférhetőbbé válna a magyar biotermék a hazai fogyasztók számára, akár úgy is, hogy a közétkeztetést is kiszolgálná, és a gyermekeink végre jó minőségű, ellenőrzött helyről származó ételt fogyaszthatnának az intézményekben. Ez kétség kívül hozzájárulna a piaci zavar enyhüléséhez, amely a jelenünket meghatározza.
Rövid ellátási láncok
A rövid ellátási lánc talán az is, hogyha Nyugat-Európából ,,egy levegővel” hazánkba érkezik egy adag termény, de hogyha a magyar nyelv szabályai szerint értelmezzük, akkor ez kilométerben is rövid távlatot kell, hogy jelentsen.
Hajdúnánáson jó példa is felhozható: az elmúlt bő 10 év során ökológiai gazdálkodás folyik a térségben, növénytermesztés, állattenyésztés valamint húsfeldolgozó üzem összefonódásával. Ennek fontos célja a heliy piac minél teljeskörűbb kiszolgálása, valamint az, hogy a helyi közétkeztetésbe minél több alapanyag kerülhessen be. Nem utolsó sorban valóban megfizethető áron biztosítható a helyi lakosság számára a megfelelő minőségű biotermék.
Fogyasztói közösségekben a megoldás
Azok a gazdálkodók lehetnek sikeresebbek, akik elkezdenek fogyasztói közösséget építeni. Egyrészt saját arcukkal képviselik saját gazdaságukat, áthidalva ezzel a fogyasztó és a mezőgazdaság között egyre szélesebb szakadékot. Sajnos az elidegenedési trend a fogyasztói társadalom és az élelmiszer-előállítók között egyre markánsabb gondot okoz. A termelő, a gazda megítélése jelentősen sérült, elég, hogyha a napjainkban igen pejoratív ,,paraszt” jelzőre gondolunk, jóllehet a paraszti létforma az egyik legmagasztosabb a tekintetben, hogy a jelzővel illetett emberek képesek voltak önfenntartó, az ország mezőgazdaságának gerincét képező rendszereket működtetni…
A fogyasztói közösségeken belül közelebb kerülhetünk a mezőgazdasághoz, és biztos piac képződik a termelő számára, mindezt a legrövidebb ellátási lánc valamint a pontos igénykiszolgálás keretein belül. Ez talán választ adhat arra, hogy hogyan lehet a fogyasztóhoz aránylag könnyen eljutni…
