Életmód
Életmód

Cifraszűrrel betakarva

Cifraszűrrel betakarva

Agrofórum Online

Rackaszőrből, majd merinógyapjúból készítették. Volt dísztelen, de hímzett, majd rátétes is. Időnként tiltották, de mit sem értek vele, egy ökröt is megadott érte a legény, ha mutatni kívánta: megteheti, dolgos ember, készen áll már a házasságra. Balladákban, népdalokban azt is megénekelték, hogyan lett a betyárok szemfedője… Kezdik már sejteni miről fogok ma mesélni? A cifraszűrről, mi másról... Nem teszek többet, mint közreadom, amit Bak Zoltán szűrkészítő mestertől, népi iparművésztől hallottam.

A neve – mondja beszélgetőtársam – valószínű a szűr igére vezethető vissza, de vannak más vélemények is, mások úgy vélik, hogy a szőrre, vagyis a birkák szőrére vonatkozik ez az elnevezés. Az azonban biztos, hogy a hazai források, kódexek már az 1200-as években is említik. Mint megtudom, más, jellemzően keleti népeknél is hordtak eső, hó ellen védő, nemezből vagy posztóból készült ruhadarabot, de a szűr miáltalunk ismert formája csak a Kárpát-medencére jellemző. 

„Két alapvető típusa különíthető el: az egyik a hímzett, a másik a rátétes. Természetesen előbb a dísztelen változatot hordták és csak beszegték, hogy ne kopjon. Aztán ezt a szegést elkezdték varrással díszíteni, az 1 cm-ből lett akár 8 cm is, ezt hívja a szaknyelv nyargalásnak. Ezt követően alakult ki a hímzett változat, amely a Dunántúlon terjedt el először, onnan vándorolt át az Alföldre. Majd, amikor megjelent a varrógép, 1860 környékén, akkor került elő a rátét. Akkora lett a kereslet a szűrre, hogy a hímzéssel nem bírták követni, valaki valahol kitalálta, hogy a posztót kivágják, majd rávarrják a szűrre, aztán fordult a sorrend, mert rávarrtak és kimetszették ollóval. Iszonyatosan gyors fejlődésen ment keresztül 1850-től, de ezt csak sejtjük, mert az ezelőtti időkből csak leírások alapján következtethetünk arra, hogy hogyan is nézhetett ki.”

A források a mintákon túl sok minden másról is hírt adnak, így pl. feljegyezték, hogy Debrecenben 1495-ben 70 darab szűrszabó dolgozott, illetve azt is, hogy a céhes időkben nem engedték, hogy vásáron kívül, megrendelésre dolgozzanak a szűrszabók. Csak vásárban lehet árulni egyenlő feltételekkel. „Aztán persze nem tudták megakadályozni azt, hogy éjszaka a pincében a szűrszabó hímezze a megrendelésre készülő szűrt, nappal meg bóbiskoljon az asztalnál. Az 1840-es években, a céhes ipar megszűnésével megszűntek az ilyen jellegű kötelmek is, a cifraszűr pedig még inkább elterjedt Magyarországon.

Pedig időnként, hol ezért-hol azért tiltották…   

„Voltak vármegyék, ahol, ha a zsandár találkozott egy általa túl cifrának ítélt szűrrel, bizony előkapta a kést és levagdosta, levágta a kiütött, csipkézett elemeket. Az indoklás egyszerű volt: a parasztember ne cifrálkodjon – meséli Zoltán. Aztán, az 1848-as forradalom és szabadságharcot követően a Habsburgoknak gyűlt meg a baja ezzel a ruhadarabbal, mivel az ellenállás szimbólumát látták benne, főképp azért, mert a mintákban bár stilizálva, de jól láthatóan megjelentek a nemzeti identitást tükröző minták. Ebben az időszakban már nem csak a paraszt és pusztai emberek viselték, hanem gyakorlatilag mindenki, aki üzenni akart az elnyomó hatalomnak.

Természetesen mindegyik más és más volt, egyedül az anyaguk, illetve a szabásuk volt azonos. Általában rackajuh szőrével dolgoztak, amely hosszú szálú, durva: ebből készült az úgynevezett aba posztó. Aztán, ahogy a merinó juhok megjelentek, megváltozott az alapanyag, hiszen ezek gyapjával már jóval egyszerűbb volt bánni. A szövet színében is volt eltérés, ugyanis a Dunántúlon nem hagyták meg a gyapjú természetes színét, hanem fehérítették. Na, ezt az alföldi ember nagyon nem nézte jó szemmel, mert vékonyodott az anyag, így azt lenézően „meszesszűrnek”, semmirevalónak tartotta. Az 1800-as évek vége felé Erdélyből hozták a posztót végszámra, ennek következtében Debrecenben a Csapó utca, mint szűrcsapók utcája megszűnt létezni. Kiszorította őket az erdélyi szászok által gyártott posztó, amely olcsó volt a minősége pedig kiváló. Csak, hogy érzékeltessem a mennyiséget: másfél év alatt mintegy 1,8 millió méter érkezett tőlük. A kötött anyaghasználat határozta meg a szabás formáját is: egy sing széles anyagból dolgoztak, ez kb. 62-64 cm-t jelent, amely meghatározta a szűr elejének és hátának a szélességét. Ezt a szélességet ketté vágták: ebből lett az oldalbetoldás, az úgynevezett aszaly. A bőségét nem tudták szabályozni, ez csak akkor lett volna lehetséges, ha belevágtak volna a posztóba, ez azonban kizárt, hiszen nem pocsékoltak, nem pazaroltak. Később aztán változott a helyzet. ” – magyarázza Zoltán.

A változatos szín- és formavilág oka abban keresendő, hogy amikor az inas felszabadult, akkor rendszerint el is vándorolt onnan, ahol a mesterséget elsajátította, úgymond azért, hogy új vevőkört alakítson ki. Például a Miskolc környéki szűrszabók zöme Debrecenben tanulta a mesterséget, majd, felszabadulva vitte magával az elsajátított színeket és formákat. Így az olyan szűrkészítő központokból, mint Veszprém, Debrecen, Berettyóújfalu, Nagyvárad, Kolozsvár kiáramlottak a friss mesterek és vitték magukkal a tudást és a szín- és formavilágot is. Ezt követően azonban ezek a mesterek a saját ízlésük szerint alakították ezt, illetve erősen hatott rájuk az adott tájegységnek a mintavilága is. Így pl. a Debrecenből érkezettek összekeveredtek a matyó hagyományokkal, hiszen ott azt ismerték, szerették. Ahhoz ugyanis, hogy az iparos mester el tudja adni a termékeit, már akkor is ki kellett szolgálnia a piac igényeit. Ezért aztán nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik tájegységnek milyen is volt az a bizonyos szín- és mintavilága.

Kanásznak kurtább, gulyásnak földig érő

A viselet hosszúsága azonban tájegységenként, illetve foglalkozásként különbözött. Dunántúlon, ahol a domborzat, növényzet azt kívánta meg, nem ért sokkal a térd alá, ellenben óriási hátsógallérja volt. A kanászoknak, akik a konda miatt folyamatosan mozgásban voltak, nem lett volna praktikus egy földig érő ruhadarab. A hortobágyi gulyásnak, aki a szürke mellett akár egy napot is egy helyben töltött és kint aludt a sziken – közben állta a meleget, a havat, a szelet – minél hosszabb, akár földig érő szűrre volt szüksége. A csikósoké rövidebb volt ennél, és hátul a felhasítás hosszabb volt, hogy jól terüljön a lova hátára, ne akadályozza őt a mozgásában.

A cifraszűrt vállra vetve viselték, hiszen ez tette lehetővé a kezek használatát, azonban ne gondoljuk, hogy a szűr ujja kihasználatlan maradt volna: tarisznyaként funkcionált. „A dunántúli daraboknál a rövid ujjak voltak a megszokottak, 15-20 cm hosszúságúak, míg az alföldi szűröknél ez 50-55 cm volt. Ezt bekötötték vagy befenekelték egy kerek posztó darabbal, vagy már a szűrszabó eleve bevarrta, ez volt ugyanis a tarisznya. Tele pakolta a gazdája, ha két-három napra a szálláshelyéről távol kellett hajtani a jószágot.”

Vízpróba is megesett

Szó esett arról, hogy a díszítések mellett nem szorult háttérbe az alapvető funkció, vagyis, hogy a szűr védjen az időjárás viszontagságaitól. Ezt pedig maga az alapanyag és annak elkészítésé garantálta. Ványolták, vagyis kallómalmokban megkallották a gyapjút, hideg-meleg vízben váltogatva. A víz erejének segítségével, a kalapácsok verték a már megszövött gyapjút, gyakorlatilag a nemezelés technikájához hasonlóan történt mindez. Amikor elkészült a szűr, akkor igen gyakran a gulya kútba leengedték, ott egy hetet ázott, majd 5-7 ember felhúzta – ennyi kellett legalább a nedves anyag súlya miatt -, majd kitérítették száradni. Így készült az a szűr, ami, ha meg is ázott, de át ugyan nem ázott. Ebből, ha gazdája kilépett, a letámasztott szűr akkor is állva maradt. Vásárlásakor volt, amikor ún. vízpróbát tartottak: a szűrt előbb leöntötték vízzel, majd alátettek egy vödröt. Várakozásképpen a vevő meg a mester megittak egy kancsó bort, majd, ha a szűr alján meggyulladt a gyufa, illetve a vödörbe nem cseppent víz, vagyis  az nem szívta magába, akkor vásárló fizette meg az áldomást, na meg természetesen a szűr árát. Amely nem volt kevés: díszítésről függően egy ökör vagy egy jó ló ára volt. Akinek cifraszűrre telt, azt mutatta a világnak, hogy nem korhely, hanem rendes ember, és készen áll akár a családalapításra is. Persze voltak, akik nem az egyenes utat választották, hiszen a betyárok is kedvelték ezt a cifra ruhadarabot, a balladák szerint nem egy, nem kettő csikó vagy marha került emiatt elhajtásra…

A cifraszűrre manapság várni kell

Ha azt gondolnánk, hogy a cifraszűr már a múlté, nagyobbat nem is tévedhetnénk. Beszélgetőtársam, amióta aktívan foglalkozik a szűr készítésével, már több mint száz darabot adott ki a kezei alól. A probléma így nem a megrendelők számával, hanem az alapanyag beszerzésével van, hiszen a posztónak vastagnak, tömörnek, sűrűnek kell lennie. Sokáig Erdélyből érkezett a megfelelő alapanyag, de mostanság már ott is felhagytak a készítésével, így Zoltán keresi azt a műhelyt, ahonnan a számára megfelelő minőségű alapanyagot beszerezheti. A rátéthez a posztót a gépi szövéstechnika nem teszi alkalmassá (laza szálszerkezete, szövése miatt könnyen foszlik), ezért helyette filc alapanyagot használ.

Az utóbbi időben megszaporodott a kereslet, általában 1–1,5 évre való előrendelése van. Érdemes feliratkozni, hiszen az átlagos elkészítési idő másfél-két hónap. Zoltán elmondja, hogy a legváltozatosabb foglalkozású személyek keresik meg, szerteágazó igényükkel, így a munka a beszélgetések sorozata is, amíg sikerül a vevő igényét összehangolni a mester elképzelésével: „Másfél hónapig szinte együtt lélegzünk a megrendelővel, hosszú alkotási folyamat, és van, amikor a megsértődik a varrógép, törik a tű… Azt kell elérni, hogy az a rezgés, ami bennem van a minták és a színek által, a gazdája által is érthető-érzékelhető legyen. És, ha ez megtörténik, akkor tudom, hogy jó munkát végeztem…”

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Algákkal gyógyítja a vakságot egy magyar professzor kutatócsoportja

2024. április 9. 09:10

„Mindenki körberöhögött, amikor azt mondtam, hogy algagéneket fogok emberek szemébe nyomogatni” – mesélte Roska Botond, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja székfoglaló előadásán.

Komoly egészségügyi kockázatot jelentenek a játszóterek, sportpályák gumi talajburkolatai

2024. március 22. 07:10

Egyre több kutatás jelenik meg, amely óvatosságra int a sportpályákon használt gumigranulátumok és gumiból készült talajburkolatok miatt. Ennek oka, hogy ezek policiklikus aromás szénhidrogéneket is tartalmaznak, amelyek közül számos rákkeltő lehet.

Ennyire sokoldalú a méz!

2024. március 21. 05:40

A méz mára már alapanyaga kozmetikumoknak, természetes ételeknek, cukrászati termékeknek ugyanúgy, mint akár gyógyító készítményeknek.

A víztisztító berendezéseknek sem csak előnyeik vannak, erre érdemes odafigyelni

2024. március 18. 07:10

Teljességgel érthetetlen számomra az, hogy hazánkban miért növekszik évről évre nagymértékben a palackozott ásványvizek fogyasztása, hiszen Magyarország összességében kiváló minőségű ivóvízkészlettel rendelkezik.

A korai húsvét tesz be idén a bárányexportnak

2018. március 26. 13:43

A tavalyi 120 ezernél kevesebb lehet idén 10-15 százalékkal a húsvéti bárányexport Olaszországba, mivel a bárányok súlya a korai húsvét miatt még nem éri el az értékesítéshez szükséges mértéket

Szesszionátusok legelője

2018. november 2. 10:08

Tudja-e vajon száz ember közül csak egy is hogy mit jelent a fenti latin vagy angol eredetű szó: szesszionátus.

Az állattenyésztők és a vadgazdálkodók együtt előzik meg az aranysakálok okozta károkat

2016. július 15. 14:03

Az állattenyésztőknek és a vadgazdálkodóknak közös és jól felfogott érdeke, hogy összefogva lépjenek fel a mindkét ágazatnak egyre nagyobb károkat okozó ragadozóval szemben.