Az idei tavasz után, amikor többnyire csak szenvedő kalászosokat és repcét láttunk, jó ezt leírni, szépek a kukoricák! Persze, vannak kevésbé szépek is, mindig vannak, de az összkép kedvező!
Vetés, kelés
Az összességben száraz tavaszi időjárás paradox módon segítette a tavasziak, így a kukorica vetését is, kellő idő állt a rendelkezésünkre a magágy elkészítésére. Nem is nagyon kellett „agyonra művelnünk” a területeket, akár már egy sor talajmunka is magágy minőségű talajt hagyott maga után. Éppen ezért, aki jó időben nyúlt a talajához, nem szárította ki többmenetes magágykészítéssel, ezért sok helyen sikerült megőrizni a talajnedvességet. Azonban volt némi hátránya is fent leírtaknak, sok volt a poros magágy, ami előrevetítette a cserepesedés veszélyét.
Ami a vetést illeti, évről évre találkozni olyan gazdálkodókkal, akik nagyon korán, akár már márciusban megkezdik a kukorica vetését. Ennek van rizikója, a visszahűlő talajokon lelassuló kelés és kezdeti fejlődés okozhat problémákat. Azonban most ez a nagyon korai vetés nem volt jellemző, a többség kivárt, várta az esőt, nem merték a száraz talajba tenni a magot. Ezért a térségünkben a normál vetésidő volt a jellemző, általában április tíz után kezdődött meg a vetés. Ezekre később érkezett ugyan némi lehűlés, de ettől fontosabb, hogy a hónap végén az ország legtöbb termőtáján lehullott annyi eső, ami elegendő volt egy gyors és egyöntetű keléshez. A porosra művelt, vagy agyonhengerezett területeken tapasztalható volt némi tömörödés és cserepesedés (1. kép).
Ez vontatottá tette a kelést (2. kép), de akár a tőállomány kismértékű ritkulását is okozhatta volna, így voltak területek, ahol törni kellett a cserepet.
Ennek ellenére az állományok kelése többnyire egyöntetűen, gyorsan megtörtént, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a növények kezdeti fejlődése is intenzív volt. Az elmúlt napokban kezdett már látszani a rosszabb vízgazdálkodású táblákon, táblarészeken, hogy kezd a víz elfogyni a talajból, helyenként már az öntözőberendezések is elindultak a kukoricatáblákon. Szerencsére érkezett némi csapadék, ami életben tartja reményeinket, hogy növényeink továbbra is szépen fejlődnek majd.
Rovarkártétel
A kelőfélben lévő, vagy a néhány leveles kukoricában mindig számíthatunk a talajlakó kártevők kártételére. Ebben az esetben főként a drótféregre kell gondolnunk, amihez később csatlakozhatnak a cserebogárpajorok és mocskospajorok. E kártevők ellen a legbiztosabb védelmet az jelenti, amit a fentiekben már említettem, a gyors és egyöntetű kelés és az intenzív kezdeti fejlődés, amelynek köszönhetően a növények gyorsan kikerülnek abból az érzékeny fejlettségi állapotból, amikor a kártételre érzékenyek. A lassú, elhúzódó kelés, a valamilyen ok miatt vontatottá váló kezdeti fejlődés veszélyes szituációkat teremthet a kártétel szempontjából, ez azonban most nem következett be. Miközben növényeink kelése, kezdeti fejlődése gyors volt, a fő kártevők, a drótférgek talajban való mozgása -ami a talajnedvességhez és talajhőmérséklethez igazodik-, azok mélyebb talajrétegekbe történő húzódása alacsonyan tartotta a kártétel mértékét. Mire újra a talaj felső rétegeibe kerültek, a növények nagy része már biztonságban volt. Én magam egyetlen olyan növényt találtam, amely drótféregkártételnek esett áldozatul (3. kép).
Más volt a helyzet a barkókkal! Az alapján, amit tapasztaltam, azt mondanám, hogy barkós évünk volt. Minden termőtájnak megvannak a maga „barkós” részei, amelyeken igen nagy egyedszámban voltak jelen a barkók (4. kép).
Ezek főként kukoricabarkók voltak, de esetenként hegyesfarú barkóval is találkozhattunk, ami a kártételben érdemi különbséget nem jelent. Károsításuk az említett területeken erős volt, a fiatal kukorica leveleit sok területen igen alaposan „megrágták” a barkók, azonban tőpusztulással járó kártételt én nem tapasztaltam. A gyors fejlődés miatt a növények nagyon hamar kinőttek a veszélyt jelentő állapotból.
Vannak azonban kártevők, amelyeknek az ideje még csak ezt követően jön el. Ezek a lepkekártevők, a kukoricamoly (5. kép) és a gyapottok-bagolylepke (6. kép), amelyek máris megjelentek a kukoricatáblákon. Egyelőre az elsőből láthatunk nagyobb egyedszámot, a területbejárásokkor sorra röppennek fel előlünk. Természetesen a lárvakártétel időszaka még messze van, de érdemes figyelemmel kísérnünk e kártevők táblánkra történő betelepülését.
Gyomnövények
Talán ez az a pont, amely ebben a tavaszi időszakban a legtöbb problémát okozta és okozza jelenleg is. A tavalyi évhez hasonlóan ismét komoly gyomnyomás alakult ki sok területen, óriási tömegben jelentek meg egyes gyomnövények (7. kép).
Kezdetben, ahogyan tavaly is, a libatopfélék tömeges kelését tapasztalhattuk, de ezekhez gyorsan csatlakozott a többi faj is, így területi sajátosságoktól függően már a csattanó maszlag, a disznóparéj- és egyszikűfajok, szerbtövisek és selyemmályva, vadkender és parlagfű is nagy mennyiségben látható. Az időjárás –a szeles napokat leszámítva- többnyire nem hátráltatta a gyomirtási munkálatokat, így sok helyen láthatók máris a gyomirtási tünetek a gyomnövényeken. Zajlanak a növényápolási munkák, a sorközművelés is ütemesen zajlik, ami szerencse, mert az idei évben jó eséllyel már nem túl sokáig fér be a kultivátor károkozás nélkül a sorokba. Talán elmondható, hogy néhány kivételtől eltekintve, a gyomirtás terén is kedvezőbb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt.
A fentiekből is kiviláglik, hogy e sorok írója kifejezetten optimista most a kukoricaállományok jelenlegi állapotát látva (8. kép).
Ehhez biztosan hozzájárul a hétvégén lehullott csendes, áztató eső is, amely, ha sok millimétert nem is hozott, de egy hétre biztosan elegendő nedvességet biztosít a növények további gyors fejlődéséhez. Az őszi, téli és tavaszi időjárást nézve, ami az ország legnagyobb részén száraz, vagy igen száraz volt, most ennek a kicsinek is örülnünk kell.
