Néhány nappal karácsony előtt egy ködös, zúzmarás délelőttön fordultam be az öregcsertői Vadas-Agro Kft. telephelyére, ahol már fotózásra készen várt rám az agrárvállalat gépparkjának néhány Väderstad eszköze. Csend volt és nyugalom, hiszen a telepen szinte mindenki a téli pihenőre készült. Nem véletlen, hiszen ilyenkor a földekre menni, és a nagy vasakkal munkát végezni szó szerint bűn. A Bács-Kiskun megyei, 750 hektáros gazdaságban ez különösen így van, hiszen interjúalanyom, Vadasné Velker Magdolna és férje, Vadas Ferenc szerint a talaj a sikeres termelés legfontosabb tényezője.
Ősz elején már jártam nálatok, amikor egy kombájn és egy nagyteljesítményű, gumihevederes traktor érkezett hozzátok. Akkor már kiderült számomra, hogy mennyire fontos nektek a talaj. Mikor jött ez a felismerés? A kezdetekben is ezzel a szemlélettel gazdálkodtatok?
A termelés alapvető eszköze a talaj, ami a növényeknek tápanyagot, vizet és támaszt szolgáltat. A talajból növekszik az a csoda, ami termés formájában megjelenik. Férjemmel hagyományos parasztcsaládból származunk, tehát gyermekként ezt nem fogtuk fel ennyire tudatosan. A talaj ugyanis adott volt.
Kecelen születtünk, és nőttünk fel, ott pedig homoktalajok vannak, míg itt, Öregcsertő térségében vályogtalajok. A kettő nagyon különböző. Teljesen más a működése, a művelése. Amit egy homokos területen elvégezhetünk, azt a vályogon már nem, vagy nem ugyanakkor. Erre pedig rá kellett jönnünk. Férjemnek van is egy története azokból az időkből, amikor megvettük az első Rába Steigerünket, hozzá az IH tárcsánkat valamikor a 2000-es években, és a 4 hektáros, szakmári bérelt földünkön munkához láttunk. Ott volt az a hatalmas erőgép a hatalmas munkagéppel, ami beleharapott a talajba, és még a száraz, kemény részt is látványosan fel tudta tárcsázni. Férjem csodálattal nézte, és büszke volt magára, hogy mindez mennyire jó. Éppen arra járt egy helybeli bácsika, aki odament hozzá, és megkérdezte: „hát, fiam, te meg mit csinálsz?”. Rögtön válaszolt is neki, hogy tárcsázza a talaj. Az idős ember végignézett rajta, majd a táblán, és csak annyit mondott: „nem, fiam… te barmolod a talajt”. Azzal tovább is állt. Ma már tudjuk, hogy abban a nagy nyári melegben tényleg nem volt megfelelő a művelet, hiszen csak kiszárítottuk a talajt, rögöket képeztünk.
Tehát a tudatos talajvédelemre főleg a két típus közötti különbség ébresztett rá benneteket?
Egyrészt igen. Autodidakta módon elkezdtük tanulni, hogy mikor és hogyan lehet művelni a talajinkat. Érdeklődtünk, kérdezgettük a helyieket, és volt, amikor jól sikerült, volt, amikor kevésbé. Persze a tanácsok között volt az is, hogy a lényeg az őszi szántás. Bármilyen csúnya, bármennyire szalonnás is, a téli fagyok boronáló hatása majd rendbe teszi a területeket. De rá kellett jönnünk, hogy ez nem tett jót a talajnak, a talajéletnek, mindössze csak elmunkálható állapotba hoztuk a tábláinkat.
Egy ideig nagyon jó terméseredményeink voltak, de ezt csak a tsz-es időkből visszamaradt állapotnak köszönhettük. Néhány éven belül jött az elgyomosodást, esni kezdtek a hozamok, és szembesültünk azzal, hogy nem megfelelőek a módszereink.
Ha most kimennénk a területre, felszállna a köd, és látnánk is valamit, akkor jobb talajállapotokat találnék?
Igen, mostanra teljesen más lett a szemléletünk, így a tábláink állapota is. Nagyon vigyázunk a talajra. Ekét alig használunk, csak a legindokolt esetekben, inkább középmély lazítókkal vagy a TopDown kultivátorokkal dolgozunk.
A TopDown kultivátor említésével el is jutottunk beszélgetésünk másik fő témájához, a Väderstad gépekhez. Hogyan indult ez a kapcsolat, és hova jutott?
Mostanra minden gépcsoportból van Väderstad gépünk, és rengeteget használjuk is azokat. Elsőként egy 4 méter munkaszélességű Rapid gabonavetőgép érkezett 2005-ben. A legfontosabb szempont a gyorsasága és a hatékonysága volt. Menetszámot kellett csökkentenünk, mert az IH tárcsával és IH vetőgéppel két menetben tudtuk csak elvégezni a feladatot, miközben erre egy esős őszön kevés időnk volt. A környéken ekkor már volt olyan gazdálkodó, aki Rapidot használt, és láttuk, hogy a vetőgép előtti tárcsasor gyakorlatilag elvégezte azt a munkát, amit nekünk külön menetben kellett. Ez meggyőzött bennünket. A Väderstad vetőgépének köszönhetően tapasztalhattuk meg azt is, hogy valóban mennyire fontos az optimális vetésidő, és a Rapiddal ezt tartani tudtuk. Azóta már a harmadik ilyen vetőgépünket használjuk, miután az elsőt lecseréltük egy szintén 4 méteresre. Majd 2015-ben jött az ötlet, hogy növeljük meg a munkagépek szélességét, és akkor azt is felváltotta egy új Rapid, méghozzá egy 6 méter munkaszélességű.
Ha már a vetésnél tartunk, akkor beszéljünk a Tempo szemenkénti vetőgépről is, hiszen azt is használjátok.
A kukorica, a napraforgó, sőt a repce vetését is a Tempo vetőgépeinkkel végezzük. A legnagyobb előnye, hogy nagy munkasebesség mellett pontos tőszám-elosztást, és egyenletes mélységtartást garantál. A napraforgó esetében is. Az első 8 soros kivitelű, V jelzésű Tempo 2015-ben érkezett. Ekkor Gödöllőre jártam, hogy elvégezzem az agrármérnök Msc képzést. Birkás Márta professzorasszony vezetésével a repce termesztéstechnológiájába ástam bele magamat, és felfedeztem, hogy annak szemenkénti vetése előnyös lehet.
Korábban a repcét gabonavetőgépekkel vetettük hozzávetőlegesen 450-500 ezer mag/hektáros normával. A szakirodalomból ugyanakkor azt a következtetést vontuk le, hogy a 270-280 ezer mag/hektáros vetőmag norma is jó lehet. A repce ugyanis klasszikusan olyan növény, ami akkor érzi magát igazán jól, ha van élettere, ha sok elágazódást tud nevelni. Ráadásul szemenkénti vetésnél a vetőmag és talaj közötti kapcsolatban van egy érdekes megfigyelés: ahogy a vetőtárcsa belevág a talajba, a nyomott levegős rendszer belövi a magot egy nyomókerék alá, így alul egy tömör magpad alakul ki. A szoros talaj-mag kontaktus miatt erőteljes csíranövény kel ki. Ezzel szemben a gabonavetőgépek sorba vetési technikája révén a repceállomány sokkal ligetesebben jelenik meg. Mi most a korábbihoz képest 60 %-os vetőmag normával dolgozunk. Az input anyag növekvő ára, valamint az egyöntetűbb kelés is indokolta ezt, ami fontos szempont volt a Tempo V megvásárlásakor. Ráadásul ez a gép biztonságot is jelent. A repcét augusztus végén, szeptember elején vetjük, ami talajnedvesség szempontjából a legkritikusabb időszak. Fontos, hogy az elvégzett munka során megőrizzük a még meglévő nedvességet, hogy a felső 2-4 centiméter nyirkos legyen, ne pedig rögös. A Tempo V-vel ez megvalósul, így szép, egyenletes állományok fejlődnek.
A Väderstad gépek kapcsán eddig csak a vetésről beszéltünk, pedig az interjú a talajműveléstől indult…
Az első Väderstad talajművelő eszközünk egy Carrier tárcsa volt, amihez szemléletet is kellett váltanunk. Korábban 6-8-10 centiméter mélyen dolgoztuk át a talajt az IH tárcsával, ezt a technológiát alakította át az új gép. A lényeg az volt, hogy csökkentsük a kipárolgást a meleg, száraz, nyári napokon. Ehhez pedig talajtakaró, azaz szalma szükséges. Azt egyenletesen kell teríteni, és fontos, hogy jól aprított legyen. Egy ilyen „szalmakalap” kialakítása komplex gondolkodást igényel, és ehhez szükségünk volt egy prémium minőségű szecskázóval ellátott kombájnra, de a Carrier tárcsára is. Először egy 6,5 métereset vásároltunk, majd ennek is megnöveltük a munkaszélességét, így most egy 925-ös rövidtárcsával dolgozunk. A Carriernek kisebb átmérőjűek a tárcsalapjai, amelyek így megnövekedett kerületi sebességgel dolgoznak. Ennek köszönhetően a gyomokat könnyedén kimozdítja a helyükről, így megvalósul a mechanikai gyomszabályozás, miközben a szármaradvány fennmarad. A Carrier nem hagy maga után feketére művelt felszínt, ami laikus szemnek talán csúnya lehet, de szakmailag helytálló a vízmegőrzés miatt.
A Carrier tehát alapvető eszköz lett a gazdaságunkban, de ugyanígy nélkülözhetetlen az NZ Aggressive kombinátorunk is. Ha az adott évben nem optimális a csapadékmennyiség, akkor hengeres lezárással egy menetben ezzel készítjük el a magágyat a repce számára.
Minden gép esetében fontos a kérdés, hogy milyen a szerviz- és alkatrész-ellátás. A Väderstad esetében ez is ennyire jó?
Panaszra nincsen okunk, ráadásul most van egy új lehetőség is a partnerek számára, méghozzá egy ingyenes gépátvizsgálás, amivel élni is fogunk. A téli időszakban kijön hozzánk a szerviztechnikus, megnézi a gépeket, majd javaslatot tesz, hogy mit érdemes már a szezon előtt megjavítani, kicserélni, hogy a munkacsúcsban minimalizálhassuk az esetleges meghibásodásokat. Ami pedig az alkatrész-ellátást illeti, a pandémia bizonyította, hogy rugalmasak, megbízhatóak. Ha valami nem volt a magyarországi raktárban, akkor a gyárból közvetlenül a mi telephelyünkre irányították azt. 50-es művelőkéseket vettünk így. Három napon belül közvetlenül Svédországból érkeztek meg, amivel időt nyerhettünk.
