Hogyan lehet összehozni a gazdaságosságot és a zöld irányzatokat ültetvényekben? Támogatások nyomorítása nélkül is lehet talajt javítani, szén-dioxidot kötni, biodiverzitást építeni ipari termelés mellett?
Az ültetvények sorközének zöldítése jó, de nem egyszerű feladat. De kiszárítja a talajt – vágja rá mindenki egyből, egyre több gazda viszont azt mondja, hogy a Busa forgókapájával mégiscsak lehet kecskénk is és káposztánk is.
A talajtakarás jó. Gyakorlati tapasztalat: egymás melletti domboldalban lévő két szőlő, az egyikben a sorok felváltva kaszálva és művelve, a másikban vastag takarónövény-takarás. A kaszált ugyan jól járható és talán az eső sem mossa le, de a kaszált szénát a szél másnapra elviszi, marad a csupasz felszín kérgesre száradva, benne a vágott fűszálakon párolog a víz, olyan, mint a beton.
Száraz rögök, puha föld
A műveltnek ugyan legalább szerkezete van, de a rögök szárazak, kemények, ha jön egy eső, lecsúszik a domboldal, sarasan járhatatlan. Mellette a bio táblában a növénytakaró alatt nyirkos, puha a föld, kézzel bele lehet ásni.
A takarónövény zárt tömegében bent ragadó nedves levegő nem engedi kiszáradni a talajt, árnyékolja, hűti azt. A gyökerei beszövik a talajt, és mint tudjuk, a gyökerek éltetik a talaj ökoszisztémát, mely ökoszisztéma cserébe feltárja a tápanyagot és a növényekhez szállítja.
Ez az alapja a növénytársításoknak, az ozmózisnál egy nagyságrenddel hatékonyabb és harmonikus táplálást eredményez. Nem mellesleg, az emberiség szén-dioxid kibocsájtási problémájára is megoldás, mert a takarónövények a szervezetük felépítéséhez a levegőből veszik a szenet, aminek egy részét gyökérnedvekként a talajba juttatják, ez igazából a talajjavítás alapja.
Ezzel akkor van baj, ha a takarónövényünk elvadul. A túl nagy növényállomány már gombás fertőzések forrása, kártevők otthona lehet, elveszi a főnövény életterét, befojtja azt.
Kevésbé agresszíven
Első nekifutásra a Busa forgókapás gyomirtóját bio gazdák használták, megnövesztették a takarónövényt, majd gyorsan és hatékonyan kiirtották. Az állítható rotor szögét növelve egyre agresszívebb a gép. Addig növelték a szöget, amíg teljesen ki nem vágott mindent.
Ez után jött az ötlet, hogy így még mindig csak ciklikus a dolog. Ha a Busa állítható forgókapájának szögét visszább vesszük, elérhető részleges terminálás.
Ez azt jelenti, hogy a takarónövények 20-40%-a csak megsérül, le van zúzva, de a gyökérzete életben van. Egyrészt megmarad a gyökérfolytonosság, megmarad a rizoszféra ökoszisztémája, másfelől a felszínen maradt rész összefogja a felszíni mulcsot, meggátolva az eróziót. A sérült növényeknek belekerül jó pár hetébe, hogy újra burjánzanak, ilyen módon szabályozható az állomány, folyamatos a takarás.
De hol itt a gazdaságosság? Az ilyen formájú bio művelés vegyszertakarékos. Nedvességtakarékos, ami terméstöbbletet eredményez. Az egészségesebb talaj egészségesebb növényeket és termést hoz.
Ugyan a piaci igény hullámzik, de a bio termékek mindig értékesebbek. Ha pedig más „kapálással” vetjük össze, a nagy sebessége és nagy hatékonysága kevesebb munkaidőt, kevesebb élőmunkát jelent, ami szintén mérhető gazdasági előny.
További érdekességekért lapozza fel az Agrofórum Szőlészet, borászat különszámát.
