Számtalanszor előfordult már a történelemben, amikor egy-egy találmány még egyáltalán nem, vagy nem tudott kellő hatékonysággal érvényesülni, csak azért, mert messze megelőzte korát. Az egyik ilyen a mezőgazdasági logisztikát hivatott forradalmasítani, több-kevesebb sikerrel.
Neves gyártók, mozgalmas előzmények
A Maschinenfabrik Fahr céget Johan Georg Fahr alapította 1870-ben, a németországi Gottmadinegenben. Az első mezőgazdasági traktorja csak 1938-ban jelent meg, a Fahr F22-es, 22 lóerős, kéthengeres Deutz dízelmotorral.
A Deutz megalapítása Nicolas August Otto és Eugen Langen nevéhez kapcsolódik. Közúton is használható traktort csak 1927-től gyártottak, de az első petróleum üzemű motoros Lokomobilt (amolyan szántóföldi vontató) már 1894-ben bemutatták. Majd motoros ekék és motoros eszközhordozók képezték a gyártásprogramot.
A két cég története 1968-tól lett közös Deutz-Fahr márkanéven, mint az 1938-tól Klöckner-Humbolt-Deutz AG (KHD) nevű cégóriás mezőgazdasági részlege, KHD Agrartechnik GmbH néven.
Az 1927-ben alapított olasz SAME-vel (Società Accomandita Motori Endotermici) 1993 óta tartott az együttműködés, majd 1995-ben a Deutz eladta a SAME-nek a mezőgazdasági gépgyártó részlegét. Létrejött az SDF-Group (SAME Deutz-Fahr), míg a Deutz ettől kezdve már csak a motorfejlesztésre és -gyártásra összpontosít.
Természetesen mindegyik fenti cégről külön könyvet lehetne írni, ha mindent tudni szeretnénk.
Az egyik utolsó saját projekt
A különböző célú, mezőgazdasági cserekonténerek és a hozzá tartozó, hidraulikus működtetésű, ollós emelőszerkezettel készült tandempótkocsi ötlete kétségtelenül jövőbe mutató volt 1968-ban, amikor a Fahr cég bemutatta, de még napjainkban is figyelemre méltó konstrukciónak számít.
A konténereknek három típusa volt, C30, C40 és C45 jelzéssel. A C30-ashoz egytengelyes, vonórudas pótkocsi tartozott, a másik kettőhöz tandemes. A konténerek trapéz keresztmetszetűek voltak.
A C30-as méretei: fönt 2,6 m hosszú, 1,5 m széles, míg a padlózaton 2,5 m hosszú és 1,2 m széles. Ezek alapján 3 darab EU raklap fért el benne keresztben. A C40-es felső élénél 3,61 méter, lent 2,5 méteres és 1,2 méter széles, szintén 1,2 méteres oldalfallal.
A C45-ös csak az 1,6 méteres magasságában különbözik. A méretek alapján kb. 4,68–6,48 köbméteres térfogatúak. A legkésőbbi gyártási dátumot, amiről információhoz jutottunk 1972, vagyis legalább négy éven át voltak gyártásprogramban.
A FAHRContainer gyártmányok ma is rendre felbukkannak a németországi veterán traktor- és mezőgazdaságigép találkozókon, sőt vannak, akik még manapság is dolgoznak vele, teljes felújítást követően, vagy eladásra kínálják. Még rosszabb állapotban is könnyen eladható! Természetesen számos cég igyekezett lemásolni az ötletet és alapjaiban ilyen konstrukciójú pótkocsikkal piaci részt szerezni.
Előnyök és hátrányok
A pótkocsik nagy előnye volt a mindössze 6 tonna körüli össztömeg, maximum 4,3 tonnás hasznos teherbírás, alacsony súlypont és 2,4 méteres teljes szélesség. A gazdák hátrányként említették a 2 méteres egységes nyomtávot, ami sehogy sem illeszkedett a vetési sortávolságokhoz.
Ezért inkább csak gabonafélék, vagy gumós növények (burgonya, cukorrépa) betakarításához használták, amikor már nem okoz taposási kárt. Az emelőszerkezet 1,6 méterig magasbillentésre is alkalmas volt, de a vízszintes emelési magasság elérte a 2,5 métert.
A FAHR nemcsak nyitott szállító konténereket gyártott hozzá, akár oldalmagasítóval is, például siló-betakarításhoz, hanem számos más, például hígtrágya-kijuttató vagy trágyaszóró változatot is, maximum 16 méteres munkaszélességgel. Ezért elegendő volt egy pótkocsit és többféle egységet beszerezni.
Ugyanakkor ez volt az egyik nagy hátránya, mert egy pótkocsi csak egy konténert tudott szállítani, a pótkocsikat nem lehetett egymáshoz kapcsolni, azaz betakarításkor 1 traktor csak 1 pótkocsit vontathatott. Még egy kisebb gazdaságban több konténerre és több pótkocsira lett volna szükség és legalább két traktorra.
A mezőgazdasággal szemben az építőipari- és kommunális szegmensben mintha sokkal népszerűbb lett volna a FAHRContainer rendszer. A FAHR cég kezdetben csak 20 km/óráig, majd a piaci igényekkel lépést tartva már gyors traktorokkal és tehergépkocsival egyaránt vontatható, 50 km/órás sebességre alkalmas kiviteleket szintén gyártott.
Senki sem vitatta a fuvareszköz kiválóságát, azonban a maximális raktérfogat és hasznos teherbírás egyre inkább szűk keresztmetszett lett és minden bizonnyal a Deutz-Fahr üzleti stratégiában változatlanul a mezőgazdasági gépek és traktorok maradtak az első számú gyártmányok.
A Deuzt-Fahr, miután befejezte a FAHRContainer gyártásprogramot, a svájci Bucher Industries és az Walter Marolf AG folytatta a mezőgazdasági és kommunális célú, cserekonténeres pótkocsik gyártását, teljes egészében saját terveik alapján, de idővel ők is levették a kínálatból.
Mai szemmel
Bár kétségtelenül forradalmi újításnak számított a FAHRContainer 56 évvel ezelőtt, helyüket csak néhány éve kezdték átvenni az úgynevezett horgos konténeremelős rendszerek, amelyek teljes mértékben illeszkednek a mai logisztikai rendszerekbe, jóval nagyobb szállítási kapacitással és teherbírással rendelkeznek.
Ugyanakkor kedvezőtlenebb az önsúly és hasznos teherbírás aránya, viszonylag magas a súlypontjuk és a cserefelépítmények funkciója is korlátozott.
Kiss Bertalan
