Az országos szántóföldi gyomfelvételezések az olajtökkultúrára nem terjednek ki, ugyanakkor a gyomszabályozási stratégiák hatékonyságának növelése céljából fontos lenne a magyarországi olajtökvetések gyomviszonyainak naprakész ismerete. E tanulmány célja, hogy egyfajta hiánypótlásként bemutassa a hazai olajtökvetések legfontosabb gyomnövényeit.
2015-ben és 2016-ban országos méretű gyomfelvételezést végeztünk, melynek során összesen 180 olajtökvetést vizsgáltunk meg. Hazánkat három fő olajtöktermesztő régióra osztottuk, és ennek megfelelően a Dunántúlon, az Alföldön és Észak-Magyarországon egyaránt 60 olajtökvetést felvételeztünk. A vetésekben összesen 168 gyomnövényt regisztráltunk. A legnagyobb átlagborítást és gyakoriságot elért 20-20 fajt az 1. és 2. táblázat mutatja. A felvételezett gyomnövények összesen 39 növénycsaládba tartoznak, melyek közül a pázsitfűfélék (Poaceae), a fészekvirágzatúak (Asteraceae) és a libatopfélék (Chenopodiaceae) voltak a legjelentősebbek. Az életformatípusok között kimagaslóan a nyárutói egyéves fajok domináltak.
Vizsgálatunk feltárta, hogy a hazai olajtökvetésekben, országos átlagban a fehér libatop (1. kép) a legnagyobb térfoglalású és leggyakoribb gyom. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az egyes régiókban borítását tekintve egyik helyen sem az első a rangsorban, gyakoriság szerint pedig csak a Dunántúlon áll a lista élén. Nagyfokú alkalmazkodóképességére utal, hogy mindegyik régióban, a kiemelkedő fontosságú gyomok között a leginkább kiegyensúlyozott mértékű, jelentős előfordulással és térfoglalással lépett fel. Korábbi felmérések arról tudósítanak, hogy ezt a fajt egyúttal a hazai szójavetések legfontosabb gyomnövényeként is nyilvántartjuk.
1. kép Fehér libatop
A Dunántúlon az ürömlevelű parlagfű (2. kép) a legnagyobb térfoglalású gyom, az Alföldön a vetési varjúmák (3. kép) érte el a legnagyobb borítást és gyakoriságot, míg Észak-Magyarországon az apró szulák (4. kép) lett a legdominánsabb, a közönséges kakaslábfű (5. kép) pedig a leggyakoribb gyom. Ha ezeket az elterjedési súlypontokat összevetjük a legutóbbi országos kukorica gyomfelvételezés adataival, akkor megállapítható, hogy ezek a fajok a vizsgált régiók bizonyos megyéiben szintén kiugró borítási értékeket mutattak.
2. kép Ürömlevelű parlagfű
3. kép Vetési varjúmák
4. kép Apró szulák
5. kép Közönséges kakaslábfű
A borítási és a gyakorisági rangsoraink 20-20 legfontosabb gyomnövénye között 17 faj mindkét listában szerepel, így a fentebb említett öt fajon túlmenően a további gyomok szintén jelentős szereppel bírnak a hazai olajtöktermesztésben: selyemmályva (6. kép), karcsú disznóparéj (7. kép), szőrős disznóparéj (8. kép), pokolvar-libatop (9. kép), hegyeslevelű libatop (10 kép.), mezei aszat (11. kép), csattanó maszlag (12. kép), mezei zsurló (13. kép), árvakelésű napraforgó (14. kép), lapulevelű keserűfű (15. kép), fakó muhar (16. kép) és olasz szerbtövis (17. kép).
6. kép Selyemmályva
7. kép Karcsú disznóparéj
8. kép Szőrős disznóparéj
9. kép Pokolvar-libatop
10. kép Hegyeslevelű libatop
11. kép Mezei aszat
12. kép Csattanó maszlag
13. kép Mezei zsurló
14. kép Árvakelésű napraforgó
15. kép Lapulevelű keserűfű
16. kép Fakó muhar
17. kép Olasz szerbtövis
Melegebb fekvésű helyeken gyakran megjelent a kövér porcsin (18. kép), az európai kunkor (19. kép), a fehér disznóparéj (20. kép) és a labodás disznóparéj (21. kép). Nedvesebb szántók kísérője volt a fekete nadálytő (22. kép), a mocsári tisztesfű (23. kép), a sövényszulák (24. kép), valamint a réti füzény (25. kép). Az útszélekről olykor a nagy aranka (26. kép) is behatolt a vetések szegélyébe.
18. kép Kövér porcsin
19. kép Európai kunkor
20. kép Fehér disznóparéj
21. kép Labodás disznóparéj
22. kép Fekete nadálytő
23. kép Mocsári tisztesfű
24. kép Sövényszulák
25. kép Réti füzény
26. kép Nagy aranka
Köszönet illeti azokat a munkatársakat, akik segítettek a kutatásba bevont olajtöktermelők felkeresésében, továbbá a gazdálkodókat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy szántóföldjeiken gyomfelvételezést végezzünk. A kutatást az OTKA K111921 pályázat támogatta.
Fotó: A szerző felvételei
