A metszés az alkalmazott művelési rendszer azon technológiai eleme, amelynek célja, hogy a fenntartani kívánt koronaformában korrigáljuk általa a múltbeli műveletek miatt kialakuló kedvezőtlen irányú növekedési paramétereket, valamint, hogy ezeket a jövőre nézve elkerüljük.
E paraméterek lehetnek:
- elégtelen vegetatív növekedési teljesítmény;
- méretében vagy színezetében csökkent gyümölcsminőség;
- csökkent vagy szakaszos terméshozás;
- a korona, illetve az improduktív koronatérfogat túlzott kiterjedése;
- túlzottan meredek szögállású elágazások növekedése a koronában;
- az elágazások közötti túl szűk, vagy éppen túlzottan nagy távolság.
A korrekciós céllal elvégzett metszési munkálatok azonban maguk is vezethetnek kedvezőtlen növekedéshez, amennyiben a beavatkozást nem igazítjuk az adott alany-fajta kombináció igényeihez, valamint a termőhely adottságaihoz. A metszés hatására megváltozik a gyökérzet és a koronarész közötti tápanyag- és asszimiláta-áramlás.
Feltételezve, hogy minden évjárat, termőhely és alany-fajta kombináció módosítja a metszés hatására elvárt növekedést, fejlődést, számos kérdés maradhat megválaszolatlan. Azonos mennyiségű fás rész különböző metszésmóddal történő eltávolítása miért eredményez eltérő növekedési reakciókat?
Miért reagálnak a különböző korú, alanyú, termőhelyű és termesztéstechnológiájú fák másképp a metszésre? Mi az oka, hogy azonos fán alkalmazott erőteljesebb és gyengébb metszés esetén az erősebben metszett részek is olykor gyenge növekedést mutatnak?
A hagyományos metszésmódok mellett megjelennek újabbak, amelyek olykor egészen szokatlan, korábban tiltott módszerekkel sikeresen alkalmazhatók. Dicséretes, ha valaki a hagyományos metszési alapelvek szerint birtokában van a tudásnak, hogy mikor, mit és hogyan szükséges metszeni ahhoz, hogy fenntartsuk a fa termőegyensúlyát.
A folyamatos megújulás – például a könnyű kezelhetőség miatt terjedő keskeny, intenzív koronaformák esetében – szükségessé teszi az alapelvek folyamatos megújítását, átértékelését.
Ahhoz, hogy a fában, az ültetvényben a metszés hatására végbemenő folyamatokat megértsük, az adott fa reakciójára magyarázatot találjunk, szükséges lehet az élettani alapok és a hormonális folyamatok részletesebb ismerete. E cikk ehhez szeretne tudásalapot kínálni.
Élettani alapok – az auxin a növényben
A metszés módja és meghatározott célja, hogy a gyökérnövekedés, a hajtásnövekedés, a virágképzés és a gyümölcsképzés között fennálló összetett kapcsolatrendszerbe beavatkozzunk. Ahhoz, hogy a metszés által kiváltott hatásokat megértsük, szükség van az alapvető, elsősorban az auxinnal összefüggő hatásmechanizmusok összefoglalására, mivel e hormon kulcsfontosságú szerepet játszik a fametszésre adott válaszreakcióiban.
Az auxin hormon fény hatására keletkezik a levelekben, elsősorban a fiatal növekvő hajtáscsúcsokban, valamint a gyümölcsök magkezdeményeiben. Az auxin innen a gyökerek felé szállítódik és ott idővel megnő a koncentrációja. A gyökerek alacsonyabb auxin-koncentrációja hajtásnövekedést indukál, míg idővel a magasabb auxin-koncentrációval párhuzamosan csökken a növekedés intenzitása, míg végül a hajtások csúcsrügyben záródnak.
Ez a hormon határozza meg a növény egymással versengő szervei közötti kölcsönhatásokat. E kölcsönhatások során két fő mechanizmust kell kiemelni: a koronában alacsonyabb pozíciót elfoglaló szervek növekedését gátolja a magasabban lévő szerv auxin-termelése (csúcsi vagy apikális dominancia), valamint a nagyobb mennyiségű auxint termelő szervek nagyobb mennyiségű tápanyagot is képesek magukhoz vonzani.
Mivel a gyökérzetben nem termelődik auxin, a gyökerek növekedését az intenzíven növekedő hajtások, valamint gyümölcsök visszafogják. Az ebből eredő szabályozási folyamatok a gyökérzet aktivitásától és kiterjedésétől, valamint az auxint termelő hajtások és gyümölcskezdemények számától függenek. Fiatal, erőteljes gyökérzettel és viszonylag kevés hajtással és gyümölccsel rendelkező fák esetében a hajtásnövekedés viszonylag lassabban, míg idősebb, nagy produktummal terhelt fáknál gyorsabban fejeződik be.
Ahhoz, hogy természetes úton minél előbb kiegyenlített, nyugodt hajtásnövekedésű fáink legyenek, szükséges, hogy tavasszal minél több auxin-termelő növekedési pont hajtson ki a koronában, ami a gyökérzetben a hajtásnövekedés csökkentését szolgáló auxin-szintet minél előbb eléri.
Az auxin nem csupán egyrészről a hajtások, gyümölcsök, valamint másrészről a gyökerek között eredményez konkurenciát, hanem a növekvő hajtások között is egyenként, továbbá a hajtások és a gyümölcsök, illetve az egyes gyümölcsök között is. Különösen érvényes ez az egy virágzatból megkötött gyümölcskezdemények esetében.
Hogyan szabályozzuk metszéssel a túlzottan vegetatív fák növekedését?
Az előbb említett nagyszámú növekedési pont létrehozása két úton lehetséges: lehetőleg kevés, vagy épp ellenkezőleg, sok vágással a metszés során.
Az első mód, vagyis a kevés vágás termőkorú fáknál nagy virágrügy-terhelés mellett valósulhat meg. Amennyiben a hajtásrügyek is korán megindulnak, vagy lekötözések alkalmazása során ez a nagyszámú auxin-termelési pont tovább növelhető, a hajtásnövekedés leállásához szükséges auxin-szintet nagyon hamar elérjük.
Mindazonáltal a képződő gyenge, rövid hajtások nem feltétlenül képesek ellátni a nagyszámú gyümölcsöt, a gyümölcsök kicsik és rosszul színezettek lehetnek, a fánk pedig idő előtt elöregszik. A rendszer fenntartása során kihívás, hogy az elsűrűsödő koronatérfogatba hogyan engedünk be fényt úgy, hogy alacsonyan tartjuk a vágások darabszámát.
A második lehetőség során a fáinkat számos vágással arra sarkalljuk, hogy sok növekedési ponttal hajtsanak ki. Amennyiben az éves vesszőt visszametszetlenül hagyjuk, a csúcsi részen található rügyek hajtanak ki csupán.
A Klick-, illetve a Mathà-metszés során az éves vesszőket – az alapi részen található rügyeket nem számítva – 3-4 rügyes csapokra vágjuk vissza. A megmaradó rügyek igen jó eséllyel hajtanak ki és belőlük várhatóan középhosszú hajtás, dárda, termőrügy, vagyis jóval több növekedési és auxin-termelési pont fejlődik.
Minél erőteljesebben növekszik a fánk, annál inkább ügyelnünk kell arra, hogy sok vágással lehetőleg minél kevesebb növényi részt távolítsunk el, hogy ne generáljunk megnövekedett növekedést a következő időszakban.
A Peter Mathà-féle metszés alapjai
Az almatermesztés művelési rendszerében, elsősorban a keskeny lombfal kialakítására alkalmas koronaformák, mint a szuperorsó, az utóbbi években több új metszésmód terjed. Ezek feltétele a gyenge, M9-es alanyhoz hasonló növekedési erélyű alanyon telepített ültetvény.
A szuperorsó lényegében egy termővesszőkre és -gallyakra épülő koronaforma, amelyben ágakat nem hagyunk meg a korona egyetlen részében sem. A koronaforma benapozottsága közel 90-100% lehet potenciálisan.
További nagy előnye, hogy a termőzóna a központi tengely közelében helyezkedik el, a szállítólópályák rövidek. Ahhoz, hogy fiatalon tartsuk a teljes koronatérfogatot, szükség van a termőfelület folyamatos rotációjára.
A Klick-metszést már számos hazai termelő ismeri és használja. Az utóbbi években Dél-Tirolból azonban egyre inkább terjed ennek egy változata, amely Peter Mathà nevéhez köthető. A módszer viszonylag egyszerű és ami kiemelt előnye, hogy könnyen tanulható, tanítható.
A növekedési erély megosztásával, a számos növekedési pont kiegyenlített, oldalra és fölfelé törő növekedést hoz, amely segít megakadályozni, hogy a vízszintes alá csüngő elágazásokon kisebb, rosszabbul ellátott gyümölcsök teremjenek. A továbbiakban e metszésmód alapelveit foglaljuk össze.
A fák növekedési erélyét a sok kis vágás során megosztott auxin-képződésre alapozva osztjuk meg a friss hajtások között. Ehhez az éves vesszőket – az alapi rügyeket nem számítva – visszavágjuk általában 3-4 rügyre. Fontos, hogy kerüljük a kétéves részekbe történő vágást, mint ahogy a túl rövid csonkok kialakítását is.
Ez utóbbi esetben könnyen elveszítjük a visszametszés hatását és nem képződik az elvárásainknak megfelelően egy hosszabb hajtás, valamint több dárda és termőrügy. Ideális esetben ezek a növedékek többszörös növekedési pontot és korai csúcsrügy-záródást eredményeznek. Az új hajtások szögállása kedvező, kb. 45 fokos szöget zár be a vízszintessel.
A fa tetején a konkurens elágazásokat csonk nélkül távolítsuk el! A végálló vesszőt is vágjuk vissza egy nem túl erőteljes csonkra!
Tőszámtól függően a központi tengelyen meghagyjuk az alsó 4-5 vázágat. Kisebb tőszám esetén ezeket az elágazásokat hosszabbra hagyjuk annak érdekében, hogy minél előbb kitöltsük a rendelkezésre álló teret, míg nagyobb tőszám esetén akár hosszabb időtartamra is maradandó elágazásokat alakíthatunk ki.
Fiatal fáknál az alsó elágazásokat csak harmadával vágjuk vissza, míg a vezérvessző meredek szögállású konkurens elágazásait a korona felső harmadában tőből távolítsuk el!
Igyekezzünk a termőzónát a központi tengelyhez lehető legközelebb kialakítani és tartani! A központi tengelyen törekedjünk arra, hogy minden elágazást minél tovább megtartsunk! Minden elágazás éves részét vágjunk vissza 3-4 rügyes csapra!
Amennyiben több dárdánk is kialakul, kezeljük úgy, mintha váltócsapos metszést alkalmaznánk: az egyik terem, a másik hajt, s ezt a következő télen visszavágjuk ismét 3-4 rügyre. Törekedjünk arra, hogy az idősebb elágazásokon a csúcsi visszametszés mellett alakítsunk ki legalább egy csapot a központi tengelyhez közel – akár egy virágrügy levágása árán is. Így a megújítás esetén a termőzóna közel tartható a központi szállítópályákhoz!
Néhány éves következetesen elvégzett metszést követően is előfordulhat, hogy nagyszámú, gyengébb növekedésű termőgally alakul ki, amelyek egy részén a vízszintes alá csünghet a gyümölcs. Mivel ezek a gyümölcsök gyengébben ellátottak, törekedjünk arra, hogy a vízszintes alá csüngő elágazásokat eltávolítsuk, vagy további csapokkal úgy vágjuk vissza, hogy közben fölfelé tereljük!
Amennyiben egy idősebb, erős elágazást egészben kell eltávolítanunk, eltérő taktikát kell alkalmaznunk annak függvényében, hogy hol található az elágazás. A fa felső harmadában ne hagyjunk csonkot, hanem tőből, lehetőleg ággyűrűre vágva ritkítsuk ki az eltávolítandó elágazást!
Az alapi rügyekből ebben a szektorban csonk hagyása nélkül is könnyebben megújul a termőfelület. A fa közepén hagyjunk a „szokásosnál” nagyobb, akár 10 cm-es csonkot, míg a fa alsó harmadában akár ennél hosszabbat is annak érdekében, hogy ne száradjon be a csonk és az alvó rügyekből biztosan elinduljon a megújulás.
A csapok kialakításakor passzív részre vágjunk vissza és ne dárdára vagy más elágazásra, hiszen itt nem célunk, hogy egy másodrendű elágazás levezesse a növekedési reakciót.
Amennyiben a korona felső harmadában túlzottan sok, erőteljes növekedésű elágazás és vízhajtás keletkezik, fennáll a veszélye, hogy a fa teteje árnyékolja az alsó koronarészeket. Idővel előfordulhat, hogy a központi tengely túlzottan megerősödik, vagy felmagasodik.
A központi tengely leváltásához egy gyengébb, oldalra, felfelé törő elágazást egy, vagy két évig következetesen visszavágunk, majd az eredeti központi tengelyt ággyűrűre metsszük és kiterítjük rá. Az erőteljesebb vízhajtásokat inkább a zöldmetszés során távolítsuk el.
A gyengébb vízhajtások nem feltétlenül ősellenségek, hiszen a következő télen ezeket visszametszve újabb, felfelé törő csapok alakíthatók ki.
Előfordulhat, hogy a csapos metszés hatására a fák fokozott júniusi gyümölcshullással reagálnak. A virágzáskori és ezt követően elvégzett gyümölcsritkítás tervezésekor érdemes óvatosan terveznünk. Az eddigi tapasztalatok szerint egyébként is csökkenhet a termés darabszáma, azonban a gyümölcsök mérete és színezettsége képes kompenzálni a kiesést.
A nagyméretű gyümölcsöket termő fajták, mint pl. a ’Jonagold’ esetében érdemes megfontolni e metszésmód alkalmazását annak érdekében, hogy elkerüljük a túlméretes gyümölcsök nevelését.
Ügyeljünk arra, hogy fenntartsuk a nagyszámú visszametszést, hiszen ennek híján számíthatunk arra, hogy kiszámíthatatlan, erőteljes növekedési reakciót, erőteljes vízhajtásokat kapunk. Ügyeljünk arra, hogy a fa teteje ne erősödjön meg túlzottan!
Végül, de nem utolsósorban érdemes e metszésmódhoz illeszteni a további termesztéstechnológiai elemeket is. A számos növekedési pont nemcsak az auxintermelést, hanem a Ca-igényes növekedési pontok számát is megnöveli.
Különösen a kalciumtrágyázás során érdemes figyelmet fordítanunk a fák megfelelő ellátására. Az első években, termőhelytől függően akár a gyökérmetszés is megfontolandó, különösen, ha korábban eltelepített ültetvényt szeretnénk e metszésmódra átállítani.
A Mathà-féle metszés során tehát eltávolítjuk a túlzottan erős, konkurens növedékeket és következetesen 3-4 rügyre metsszük vissza az egyéves vesszőket. A megmaradó rügyekből 3-4 rövid vagy középhosszú dárda, nyárs képződik.
A nagyobb számú növekedési ponton képződő, bazipetális irányba szállítódó auxin hormon hatására a gyökérben viszonylag gyorsan megemelkedik az auxin-koncentráció, ami viszonylag hamar a gyökérnövekedés csökkenését, a hajtások csúcsrügyben záródását, valamint kedvezőbb termőrügy-differenciálódást eredményez.
Ezen felül pedig a csökkenő tápanyag-konkurencia következtében a gyümölcsök mérete is számottevően növekedhet. A hajtások csúcsrügyben záródását követően a gyökérzet auxinszintje ismét csökken, megindul a gyökérnövekedés, és ezáltal a citokinin- és abszcizinsav-termelés is fokozódik, ami kihat a virágrügyek inicializálására és differenciálására.
A cikk Susanne Früh szaktanácsadó írásának felhasználásával készült.
dr. Sipos Marianna, Babicz Szabolcs, dr. Csihon Ádám
Debreceni Egyetem, MÉK, Kertészettudományi Intézet
A cikk az Agrofórum újság 2025. áprilisi 110. Extra számában jelent meg.
További szakmai tartalmakért: KATTINTSON!
Kiemelt kép: Pixabay
