A tavaszi időjárás hatására mind a szántóföldeken, mind pedig a fásszárú kultúrákkal beültetett kertekben megindult a növények fejlődése. A változékony tavaszi időjárásban a melegebb napokon szemmel láthatóan halad előre a rügyek kipattanása és a levelek, illetve csonthéja kultúrák esetében sokszor azoknál hamarabb a bimbók, virágok megjelenése. A csonthéjas gyümölcsfákra pont ebben az időszakban leselkedik egy agresszív parazita kórokozó, a csonthéjasok moníliás betegsége (Monilia laxa).
Folyamatos odafigyelés és védekezés
A csonthéjas gyümölcsöknek (és egyes dísznövényeknek is!) ez a veszedelmes betegsége igazság szerint egész évben jelen van valamilyen formában a gyümölcsösökben. Közismert tény, hogy az előző év során elpusztított gyümölcsök maradványaiban, a „múmiákban” ez a kórokozó nagyon hatékonyan és sikeresen tud áttelelni. Esetenként közeli rokonával, a gyümölcsmoníliával (Monilia fructigena) együtt. A múmiák eltüntetése a tavaszi, metszési munkálatok során azonban csak az egyik áttelelési formát szünteti meg.
A csonthéjasok moníliája a többi, rokon fajjal ellentétben a fás részeket is meg tudja fertőzni és ezekben nagyon sokáig, akár évekig is életben marad. A megfertőzött fás részek felületén csapadékos időben ugyanúgy millió számra termeli konídiumait, mint a múmiák felületén. A fás részek fertőzött állapotát jól mutatja az egészséges és a fertőzött rész határának környékén kiváló mézgacseppek tömege. Amennyiben lehetséges, a metszés folyamán távolítsuk el ezeket a fertőzött részeket és a sebet valamilyen faseb kezelő anyaggal mielőbb zárjuk is le.
Akármilyen gondosan is végeztük el a metszés során a gyümölcsösből a fertőzési források eltávolítását, néhány múmia, elhalt vessző biztosan megússza. Ráadásul a moníliák konídiumai kiválóan terjednek a szél útján, így akár távolabbról is hatékonyan tudják fertőzni a gyümölcsfákat.
A csonthéjas kultúrák a monília fertőzésre leginkább a virágzás során fogékonyak. Ekkor a bibén keresztül történik meg a virág fertőzése és a virág elhalása után annak szárán keresztül jut el a kórokozó a fás részekbe. Amikor észleljük a virágok barnás elszíneződését, valamint azt, hogy nem hullanak le a fáról, akkor már rég késő, a kórokozó már valahol a fás részekben terjed tovább.
A csonthéjas gyümölcsfajok, illetve néhány fogékony dísznövény, mint pl. a babarózsa esetében a leginkább hatékony védekezés ez ellen a kórokozó ellen a virágzás folyamán történő fungicides beavatkozás, illetve beavatkozások sorozata. A fertőzés bekövetkezése nagymértékben függ az időjárástól. Szára, meleg, szeles tavaszon a virágzás nagyon gyorsan lefut és a kórokozó számára ezek a körülmények nem kedveznek a fertőzés kialakulásához. Hűvös, csapadékos, párás tavasz esetén viszont a páratelt levegő, a harmat, köd jelenléte akár szélsőséges mértékű fertőzéseket is generálhat. Ráadásul ilyenkor a fertőzésre alkalmas időszak, a virágzás is hosszabb ideig tart.
A csonthéjasok moníliája igazság szerint minden csonthéjas fajt megtámad, de leginkább a meggy fogékony a fertőzésére. A kajszibarackot szintén nagyon kedveli ez a kórokozó. Bár szinte minden csonthéjas fajnál vannak rezisztensnek mondható fajták (pl. csengődi meggy ), de a kórokozót nagymértékben segítő környezeti feltételek esetén még ezek is sok esetben erősen megfertőződnek.
A védekezés céljaira nagyon sok fungicid áll rendelkezésre. A különböző réz tartalmú készítmények használata során a bimbók kipattanásának idején már reálisan számolni kell az esetleges fitotoxicitással. A perzselés, illetve a virágok elrúgása, a rossz termékenyülés gyakorta kísérő tünetei egy elrontott, kései rezes permetezésnek. Csonthéjas kultúrák esetében a monília ellen az őszi és a tavaszi rezes lemosó permetezés nagyon jó és szükséges védekezési módszer, de a virágzáshoz közeli időszakban már nem javasolt.
A rendelkezésre álló egyéb hatóanyagok között van jó néhány régi, hagyományos hatóanyag is. A kaptán és a mankoceb pl. napjainkban is nagyon hatékony ez ellen a kórokozó ellen és kevésbé járvány veszélyes időben, száraz tavasz esetén könnyedén meg lehet velük védeni a gyümölcsösöket. Nagy előnyük még, hogy nem nagyon ismert velük szemben a rezisztencia kialakulása.
A kórokozót segítő hűvös, csapadékos időjárás esetén ugyanakkor célszerű a hatékonyabb, szisztemikus készítmények használata a monília ellen. Bármelyik, engedélyezett készítményt is tervezzük használni, érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy a kezelések meglehetősen hűvös időjárás mellett fognak bekövetkezni, így olyan készítményt válasszunk, amely hidegben is kellőképp hatásos. Ugyancsak célszerű gondolni arra is, hogy a lepermetezendő felület eléggé nagynak tűnik, de az a felület, ahol igazság szerint hatnia kell a készítménynek (a bibe a virágok belsejében) meglehetősen kicsi. Ezért fontos a minél jobb porlasztás, az apró cseppméret, a tapadásfokozó adalékok használata és lehetőség szerint ne spóroljunk a permetlé mennyiséggel. A dozírozás során mindenképpen ragaszkodjunk a gyártó előírásaihoz. Túldozírozás esetén akár durva fitotoxicitást és ebből fakadó termés kiesést is kockáztathatunk.
Bár a csonthéjas monília ellen engedélyezett készítmények jelentős része „méhekre nem jelölés köteles” besorolású, de a beporzó rovarok védelme érdekében lehetőség szerint úgy hajtsuk végre a kezeléseket, hogy a kijuttatott készítmények a méhekkel ne találkozzanak.
