A gyümölcsösökben gyakorlatilag a vegetációs időszak teljes egészében jelen vannak olyan kártevők, amelyek időnként nagyon elszaporodva számottevő kártételt is okozhatnak. Igaz ez a pár fából álló kiskerti gyümölcsösökre és a hatalmas, akár több száz hektáros nagyüzemi ültetvényekre egyaránt. Ezek a nagy értékű, álló kultúrák kellő odafigyelés és hatékony védelem nélkül biztos, hogy nem képesek megadni a gazdálkodóknak azt a termést, amelynek létrehozására egyébként képesek. A kártevők hosszú sora már kora tavasszal megkezdi tevékenységét, és ha ilyenkor átsiklunk felettük, akkor később nem, vagy csak sokkal nagyobb költségek, valamint némi kártétel elszenvedése árán szoríthatjuk őket vissza.
Nem fakadnak a rügyek
Egy szépen kizöldellt gyümölcsfa esetében érdemes lehet nemcsak elgyönyörködni a friss lombozat szépségében, hanem megnézni azt is, hogy mi a helyzet azokkal a rügyekkel, amelyek nem hajtottak ki. Nyilvánvalóan lesz néhány rügy, amely a tél folyamán elfagyott, de lesz jó néhány olyan is, amelyen bizonyos tünetek arra engednek következtetni, hogy valamilyen állati károsító tevékenysége okozta a fakadás hiányát, vagy a kihajtott levelek abnormális jellegét.
A ki nem fakadt rügyön lehet, hogy semmiféle tünetet nem találunk, szétbontva viszont a belsejében egy igen apró, 2-3 mm-es hajlott testű kukac tevékenykedik. Ez a jószág a rügyfúró ormányos (Anthonomus pyri) lárvája. Rokonával, a bimbólikasztó bogárral (Anthonomus pomorum) az almatermésű növényfajok, de döntően a körte és az alma rügyeit, illetve bimbóit károsítják, és már most jelen vannak a gyümölcsösökben. E kártevők latin nevei kissé megtévesztőek, hiszen a rügyfúró ormányos épp úgy károsítja az almát is, pedig nevében a körte szerepel. Ugyanez visszafelé is igaz.
Ezeket a barnásszürke színű bogarakat rendkívül nehéz észrevenni a gyümölcsfákon a nagyon jól rejtő színük miatt. Viszont egy kinyitott esernyőt akasztva az ágak közé a bogarak ütögetéssel könnyedén megfigyelhetők. Ellenük meglehetősen nehéz a kémiai védekezés, mivel hatásosan csak a bogarak ellen van esélyünk a védelemre.
A szabadforgalmú, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények jó hatékonyságúak ellenük, de használatuk során ügyelni kell arra, hogy virágzó növények, és emiatt beporzó rovarok, méhek ne legyenek a kezelendő területen. Ezt sokszor nagyon nehéz betartani, mivel sok beporzó rovar kora tavasszal igen aktívan keresi a már virágzó növényeket.
Ilyen növényekből pedig bőségesen lehet találni egy gyümölcsösben. Igen gyakori a sárga virágú pongyola pitypang (Taraxacum officinale), de a fehér virágú tyúkhúr (Stellaria media), a szintén fehér virágú pásztortáska (Capsella bursa pastoris) és a kék virágú veronikafajok (Veronica spp.) mind nagyon hatékonyan vonzzák az összes beporzó rovart.
Előfordulhat, hogy a rügy teljesen ki van rágva és pár ilyen elpusztított rügy közül az egyikben éppen egy hernyó táplálkozik. A sordrómolyok közül jó néhány faj már igen korán, a rügyfakadás időszakában elkezdi nem éppen áldásosnak mondható tevékenységét. Ezeket a magyar nyelv rügysodróknak nevezi. Egy-, két- és háromnemzedékes fajok is tartoznak ebbe a csoportba. Károsításuk jobban elhúzódik, mint az ormányosbogaraké, és rendszerint egy kihajtott rügy leveleinek, virágainak egymáshoz szövésével, majd belülről történő elpusztításával végződik. Ezzel akár egy év teljes termését is képesek lehetnek megsemmisíteni.
A sodrómolyok ellen – mivel amint lehetőségük nyílik rá, a tápnövény levélkezdeményeit összeszőve, összesodorva elbújnak a gazda szeme és a kontakt hatású készítmények elől – a kezdeti, rügypusztító életszakasz után már csak felszívódó hatásmódú inszekticidekkel lehet eredményesen védekezni. Használatuk során ugyanúgy ügyelni kell a beporzást végző rovarok biztonságára, mint a kontakt hatásmódú készítmények esetében!
A rügypattanás idején már előjövő lombormányosok (Phyllobius spp., Polydrosus spp.) ugyanakkor mindvégig a nyílt színen károsítanak, a táplálkozásuk során a növényzeten semmiféle deformációt nem okoznak. Tömeges megjelenésük esetén ezek a rovarok is képesek lehetnek durva lomb- és virágkártétel előidézésére, mivel a bimbókat, virágokat ugyanúgy elfogyasztják, mint a leveleket.
Atkák károsítása
Kora tavasszal nemcsak a téli nyugalmi állapotból már korán felébredt fiatalkori károsítókkal (ormányosokkal, sodrómolyokkal) találkozhatunk a gyümölcsösökben, hanem levél- és gubacsatkákkal is. Míg a már előbb említett rovarok oligofágok, vagy inkább polifágok, addig a rügyekben áttelelt levél- és gubacsatkák sokkal inkább monofág fajok. Almán és ritkábban a körtén, naspolyán az alma levélatka (Aculus schlechtendali), míg a csonthéjas gyümölcsfajokon a csonthéjasok levélatkája (Vasates fockeui) jelenlétével és kártételével találkozhatunk.
A levél- és gubacsatkák a telet a rügyek belsejében vészelik át. Itt a tél során táplálkoznak is, sőt esetleg még szaporodhatnak is. Súlyos kártételük esetenként akár a rügyek teljes elhalásában is megnyilvánulhat. Sokkal gyakoribb azonban a frissen kifakadt rügyeknél a levelek és a hajtások durva torzulása.
A rügyekben telelő atkák ellen igazság szerint évente két alkalommal lehet eredményesen védekezni. Kora tavasszal, amikor a kártételük szembetűnő, mindenképpen fontos a kémiai védelem. Később a nyár vége felé nyílik még alkalom a gyérítésükre, amikor elkezdenek behúzódni a rügyek belsejébe. Ekkor általában sokkal eredményesebb, hatékonyabb a védekezés. Ugyanakkor nehezíti a gazdák döntését az a tény, hogy ekkor az atkapopuláció már szétszóródott a hatalmasra duzzadt lombfelületen, amelynek eredményeként a látványos kártételi tünetek a kisebb kártevő-egyedsűrűség miatt már nem jelentkeznek. Az atkák elleni védekezés során is fontos ügyelni arra, hogy a kertben már biztosan jelen levő beporzó rovarokat a kezeléssel ne veszélyeztessük!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
