A hazai gyümölcsösök jó néhány madárfaj számára szolgálnak költőhelyül és táplálékszerző területként is. A rovarokkal táplálkozó madarak pusztán a jelenlétükkel és a táplálkozásukkal rengeteg kártevőt pusztítanak el, így rendkívül hasznos „ingyen növényvédelmi munkások” a gyümölcsösökben. Mivel java részük nem repül kilométeres távolságokra a táplálékért, így a gyümölcsösökben való jelenlétük a fészkelés segítésével nagymértékben növelhető. Ugyanakkor a madarakat segítő gazdálkodói tevékenység sok esetben nem igazán találkozik a madarak elvárásaival, így minden jó szándék ellenére sok gyümölcsös esetében a madárvilág csak töredéke annak, amekkora lehetne egy kellő odafigyeléssel végrehajtott segítő program során.
Odútípusok és madarak
A gyümölcsöseinkben hasznot hajtó madarak egy része olyan fészeklakó fiókákat nevelő faj, amelyek odvakban költenek. Mivel a fákban javarészt a harkályok tevékenysége nyomán alakulhatnak ki odvak, ez az „odú előállító kapacitás” sok esetben meglehetősen szegényes a lehetséges igényekhez képest. Fiatal fákban a harkályok sem tudnak odvakat kialakítani, ha a fa törzsének átmérője ehhez túlságosan kicsi. Ráadásul a gyümölcsösök gazdái sem örvendeznének annak, ha a harkályok a gyümölcsfákat szemelnék ki fészekrakás, vagy csak egyszerűen odúkészítés céljára. Egy harkálypár általában több odút is készít (többnyire a hím), mire a pár az egyiket költés céljára igénybe is veszi. A többit jó esetben más odúlakó fajok, pl. cinegefélék foglalják el, de van olyan, amely üresen marad és csak a farontó gombák fertőzésére szolgáló nyílásként funkcionál a továbbiakban.
Ha kevés a természetes odú, akkor lehet azt mesterségesen is pótolni! Erre már kb. egy évszázada rájöttek az erdészek és az 50-60-as évek elejére ki is alakult a mesterséges fészekodúk olyan rendszere, amely sikeresen ki tudja szolgálni a különféle madárfajok igényeit. Az egyszerűség kedvéért az egyes odútípusokat A, B, C, és D betűvel jelölték, és mindegyik más madárcsoport költésének megkönnyítését szolgálja.
Az A típusú odú röpnyílása kicsi, csak 25 mm átmérőjű. Előnye, hogy a házi és mezei verebek számára túl szűk, viszont csak a kis testű cinkefélék, a barátcinege (Parus palustris), a kék cinege (Parus coeruleus) és a nagyon ritka fenyves cinege (Parus ater) számára biztosít fészekrakási lehetőséget.
A mesterséges fészekodúk közül a B típusú a leginkább elterjedt, amelynek röpnyílása 32, vagy 46 mm átmérőjű. A kisebb röpnyílású változat a légykapók, valamennyi cinege- és verébfaj számára alkalmas a fészkelésre. A nagyobb röpnyílású változat már hasznos lehet a seregélyek számára is.
A szegletes, nagy nyílású C típusú odú alapvetően a rozsdafarkúfajok, a légykapók számára ideális, de azért a seregélyek és szükség esetén a cinegék is elfoglalják. A jóval nagyobb D típusú odú ugyanakkor ezeknek a kisebb testű fajoknak általában már túlságosan nagy. A kisebb testű bagolyfélék, mint pl. a kuvik, illetve a búbos banka nagyon kedveli ezeket a nagyméretű odúkat.
Az AKG hatálya alá bejelentkező gazdaságoknál előírás adott mennyiségű madárodú elhelyezése. Ráadásul ezek arányát is jogszabályok rögzítik. Ugyanakkor sajnálatos módon rengeteg olyan gyümölcsöst látni, ahol a jogi előírásoknak látványosan eleget tesz a gazdálkodó, de a fészekodúk elhelyezése miatt ott érdemi költés a madarak részéről még véletlenül sem következhet be.
Elhelyezési problémák
A számunkra hasznos madarak költését elősegítő fészekodúk elhelyezése során minden esetben törekedni kell arra, hogy azok végleges használói, a költést végrehajtó madarak ott jól érezzék magukat.
A rovarevő madarak, amelyek számunkra táplálkozásukkal jókora hasznot hajtanak, mind ragadozó és magányosan élő, territóriumtartó fajok. Ez alól egyedül a seregélyek (Sturnus vulgaris) képeznek kivételt. Ennek megfelelően minden madárfaj esetében van egy bizonyos távolság, amelyen belül a költő pár nem tűr meg táplálékkonkurens rivális egyedeket. Így teljesen felesleges B típusú odúkat tömegesen elhelyezni egy kisebb területen, mivel ott csak néhány domináns fészkelő pár fog majd költeni. Papíron a jogszabálynak eleget tettünk, de a madarak hasznos segítségéről ezzel nagyrészt le is mondtunk.
Nem igazán szerencsés az olyan elrendezés, kihelyezés sem, ahol a fészekodúk a táplálkozási helytől, illetve a védelmet nyújtó lombkoronáktól nagyobb távolságra helyezkednek el. A madarak nem igazán „verik nagydobra” fészkelésük helyszínét, így az olyan fészekodút, ahol annak megközelítése több méternyi nyílt terepen keresztül történhet csak meg, azt elkerülik. Egy ilyen odúból a még csak korlátozottan röpképes fiókák sem tudnának kirepülni, így a lakók részéről teljesen jogos a kihelyezett fészekodúk hanyagolása.
A fészekodúk kihelyezésének magassága is okozhat gondokat. A legtöbb, számunkra hasznos madárfaj 2-5 m magasságban szeret fészkelni. Olyan helyen, ahol a fészekodúk nyílt terepen, fejmagasságban helyezkednek el, a fészkelés biztosan elmarad. Ezzel viszont a gazdálkodók elesnek az „ingyen rovarirtók” hasznos tevékenységétől.
Szokás azt felhozni a fák lombkoronáján kívül történő elhelyezésre, hogy ott legalább a permetezések során nem jut be a permetlé az odú belsejébe. Vagy azt az indokot, hogy a rázógép a betakarítás során amúgy is leszedi és tönkreteszi az odút. Viszont különálló oszlopokra helyezve a fészekodúk a sorok belsejében, röpnyílással a sorokkal párhuzamosra tájolva védettek a permetlétől és a rázógéptől is. Benn a lombkorona belsejében a hasznos madarak sokkal szívesebben fognak költeni, mint az elválasztó kerítések oszlopaira kitett odúkban. Érdemes figyelni az ilyen apróságokra, ha már ki szeretnénk aknázni a madarak jelenlétének pozitív hozadékait!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
