A gyümölcssövények története az alakfák korszakában kezdődött, amikor a főúri kastélyok parkjaiban és a kolostorkertekben előszeretettel alakítottak ki mindenféle különleges formákat a gyümölcsfákból. Nem a termés mennyisége és a minősége, hanem esztétikai szempontok voltak a legfontosabbak. A gyümölcsfákkal foglalkozók sokat tanultak ebben az időszakban azokról a dolgokról, amiket ma a növényélettan tárgyköréhez sorolunk.
Különböző szögben álló vesszők kihajtása
Az alakító és a fenntartó metszés sok kézi munkát és nagy szaktudást igényelt. Próbálkozásaik során szembesültek azzal, hogy a különböző beavatkozásokra a gyümölcsfák hogyan reagálnak, a különböző fajokból és fajtákból milyen formák alakíthatók ki és tarthatók fenn hosszabb távon. Már akkor megfigyelték azt, hogy a különböző szögben álló vesszők eltérő módon hajtanak ki.
Ha egy vessző függőlegesen áll, a rajta lévő hajtásrügyek közül az alsók nem hajtanak ki, ez a rész felkopaszodik. A vessző végén lévő rügyből kapjuk a legerősebb kihajtást, lefelé haladva egyre gyengébb és egyre nagyobb szögállású hajtásokat kapunk (1/A ábra).
Ahogy a vessző egyre közelebb kerül a vízszinteshez, a hormonális hatások miatt a csúcsdominancia csökken, egyre több hajtásrügy hajt ki, azokból viszont gyengébb hajtások lesznek, mint a függőleges pozíció esetén. Ha a vessző a vízszinteshez képest 60 fokos szögben áll (1/B ábra), rövidebb lesz alul a felkopaszodó rész.
Ha a vessző 45 fokos szög alá kerül, akkor csak a fölfelé álló hajtásrügyek hajtanak ki, az alul lévők nem. Példaként egy vízszinteshez képest 30 fokban álló vesszőt mutatunk az 1/C ábrán, amelyen valamennyi fölül lévő hajtásrügy kihajtott, és a vessző alapi valamint a csúcsi részén kaptunk erőteljesebb hajtásokat, a középső részen pedig gyengébbeket.
Ez a kihajtási kép nagyon jellegzetes. Ha a vessző vízszintesen áll, az alapi részen még erősebb, a végén pedig még gyengébb lesz a hajtásnövekedés (1/D ábra).
A vízszintes alá leívelődő vessző általában a nyeregponton fog erőteljes hajtást képezni, ettől lefelé haladva mind a két irányban egyre gyengébb hajtásokat kapunk (1/E ábra).
A genotípus növekedési jellege, nevezetesen, hogy akrotóniás (erős csúcsi elágazási hajlamú), vagy mezotóniás (az alapi részen is hajlamos elágazni), kismértékben módosíthatja a vesszők kihajtását, de a fent vázolt alapelvek a gyümölcsfákra általában érvényesek.
Ültessük el ferdén a suhángot!
Az alakfák korszakában összegyűlt ismereteket később az üzemi gyümölcstermesztésben is hasznosították a szakemberek, amikor már nem az esztétikai, hanem a gazdaságossági szempontok léptek előtérbe. Igyekeztek minél korábban termőre forduló, minél könnyebben kezelhető fákból álló ültetvényeket létesíteni.
Rájöttek, hogy már a telepítéstől fogva jól hasznosítható az a megfigyelés, hogy a lapos szögben álló vessző több, de gyengébb hajtást képez, mint a függőlegesen álló. A legegyszerűbb oltvány, a suháng nem más, mint egyetlen vessző gyökérzettel. Ha ezt nem függőlegesen ültetjük el, hanem ferdén, és visszametszés nélkül hagyjuk, ugyanúgy fog viselkedni, mint az idősebb fák koronájában lévő vesszők.
Visszametszés nélkül is végig ki fog hajtani, az alapi része nem fog felkopaszodni, és egy nem túl erős növekedésű, jó szerkezetű, hamar termőre forduló fát tudunk belőle nevelni. Ebből az elképzelésből született a Bouché-Thomas sövény.
Régi francia találmány
Edmond Bouché-Thomas egy kísérletező kedvű francia gyümölcstermesztő volt, aki úgy döntött, hogy ültetvényében felhagy a klasszikus metszési módszerekkel és új utakon indul el. Alapelveit összefoglalva úgy fogalmazta meg, hogy a fák alakítása nem csak metszőollóval lehetséges.
1920-ban egy vihar által kidőlt idős fa láttán, amely a tövénél új ágakat hajtott, összeállt benne a kép. Kipróbálta, hogy mi történik akkor, ha a fákat nem függőlegesen, hanem ferdén ülteti el. Azt is javasolta, hogy az oltványokat mélyen ültessük, hogy a nemes rész a talajfelszín alá kerüljön. Az alakító metszés során egyáltalán nem végzett visszametszéseket, csak ritkítást.
Minden gyümölcsfaj számára alkalmasnak tartotta ezt a megoldást, méghozzá hagyományos, erős növekedésű alanyokon. A növekedési erély csökkentését és a termőre fordítás gyorsítását ugyanis itt a vesszők és gallyak lapos szögállásban tartásával érjük el. A Bouché-Thomas sövény számára a vízszinteshez képest 30 fokos szögben megdöntve ültetjük el a suhángokat (2. ábra).
Cikkemhez illusztrációként felhasználtam néhányat az 1972-ben a Gyümölcssövény című könyvben megjelent rajzok közül. A könyv szerzői: Fejes Sándor, Horn Ede és Brunner Tamás.
A Bouché-Thomas sövény kialakítása
A fákat a sorban vagy egy irányban, vagy páronként egymással szemben helyezzük el. Az elültetett suhángot nem vágjuk vissza. A csúcsrügyből és az alapi rügyekből erős hajtásnövekedés indul meg, de a köztes részen is végig ki fognak hajtani a fölfelé álló hajtásrügyek.
A nyár során hajtásválogatást végzünk, eltávolítjuk a csúcshajtás konkurenseit, és végig a vesszőn arasznyi távolságra kiritkítjuk a hajtásokat. Amikor a hajtások elérik a 80-100 centiméteres hosszúságot, azokat a vízszinteshez képest 30 fokos szögben lekötözzük (3. ábra).
A lekötözés történhet a földbe levert karókhoz, vagy a fa alsóbb elágazásaihoz, de még jobb, ha van egy huzalos támrendszer, amihez ezt elvégezhetjük. Rendszeres hajtásválogatással, lekötözéssel fokozatosan egy rácsszerkezetet alakítunk ki a fa elágazásaiból, ezek lesznek a termőre fordult fa vázágai.
Ezek ne legyenek túl sűrűn, az egymás fölötti vázágak között legalább 60-80 centiméter legyen. A hajtásrendszer elemeit mindig időben kötözzük le, de ne vágjuk vissza azokat. Az egymást keresztező elemeket kössük egymáshoz, így a kialakuló rácsszerkezet kellőképpen szilárd és teherbíró lesz.
A vázágszerkezet 3-4 év alatt kialakul, miközben fokozatosan termőre fordítjuk a fát. Téli metszésre nincs szükség, de a tenyészidőszakban folyamatos munkát igényel a rendszeres hajtásválogatás és lekötözés.
Ha a lekötözést a fa alsóbb elágazásaihoz rögzítjük, az ne legyen szoros, mert később könnyen bevág a vastagodó fás részbe. A kifejlődött sövény 2,5-3 méter magas, és 80-100 centiméter vastagságú, összefüggő lombfalat alkot. A javasolt sortávolság cseresznyénél 5 méter, a többi gyümölcsfajnál 4 méter.
Hány éves kortól szüretelhetünk?
Kísérleti ültetvényekben szerzett tapasztalatok alapján az almából és körtéből kialakított Bouché-Thomas sövények az ültetés utáni hatodik évtől adnak teljes termést, 50-60 tonnát hektáronként, és az ültetvény 20-25 évig tartható fenn gazdaságosan. A csonthéjasok közül a kajszi és a szilva az 5-6. évtől, a cseresznye, a meggy és az őszibarack a 8-9. évtől ad teljes termést ebben a művelési rendszerben.
Az 1960-as években hazánkban is sokfelé kipróbálták ezt a sövényformát alma, körte, kajszi és őszibarack ültetvényekben. Ahol sikerült betartani az alakító és fenntartó metszés szabályait, időben, gondosan elvégezték az elágazások lekötözését és ritkítását, ott kedvező tapasztalatokról számoltak be.
A kísérleti parcellák fái hamarabb termőre fordultak és többet teremtek, mint az üzemi ültetvényekben akkoriban elterjedt nagyméretű, alig metszett fák. Bouché-Thomas sövénnyel néhány állami gazdaság illetve szövetkezet gyümölcsösében is találkozhattunk. Pomázon kajsziból volt egy nagyobb üzemi tábla, Törökszentmiklóson az alma és a körte ültetvény egy részét alakították ki így. A nagy kézi munka igény miatt azonban széles körben nem terjedt el ez a művelési rendszer a hazai ültetvényekben.
Különleges változatok
A Bouché-Thomas sövény alapelveit később felhasználták a Delbard sövény, a Marchand sövény, a Hechinger sövény és a Lepage sövény kifejlesztése során is. Ezek szerkezete hasonló, kisebb eltérésekkel mindegyiknél az a lényeg, hogy ferde elemekből álló rácsszerkezet alkotja a fa vázát, és ezen hagyunk meg megfelelő számú termővesszőt és termőgallyat a fenntartó metszés során.
Természetesen mindegyik különleges sövényhez olyan oltványok kellenek, amelyekről a faiskolai nevelés során nem távolítottak el egyetlen hajtásrügyet sem. A törzses fák számára gyártott, föltisztított suhángok nem lesznek jók.
A Delbard sövényhez függőlegesen ültetik az oltványokat, majd egy erős visszametszés után képződő két erőteljes hajtást sorirányban, egymással ellentétesen lekötözve indítják a vázszerkezet kialakítását. A Marchand sövény, más néven Marchand zászló neveléséhez a suhángokat 45 fokos szögben ültetik, és erős huzalos támrendszer mellett nevelik a fákat (4. ábra).
A Németországban szabadalmaztatott Hechinger sövényhez kettős szemzésű oltványokat ültetnek úgy, hogy a szemzési helyek a talajfelszín alá kerüljenek. A két szemből képződött két erőteljes vesszőt ellentétes irányban leívelik a huzalos támrendszerhez rögzítve. Az ívek nyeregpontján előtörő erőteljes hajtásokból építik fel a fa vázszerkezetét, az egymást keresztező vesszőket, gallyakat egymáshoz rögzítve (5. ábra).
5. ábra Hechinger sövény (Forrás: Fejes Sándor – Horn Ede – Brunner Tamás: Gyümölcssövény c. könyve) (Mezőgazda Kiadó, 1972)
Ehhez nagyon hasonló a Lepage sövény, de ez úgy alakul ki, hogy a ferdén ültetett suhángok végét a vízszintes alá íveljük, így serkentve őket arra, hogy a nyeregpontjukon erősen kihajtsanak (6. ábra).
Sövények másképpen
Az itt bemutatott különleges sövények ma már a gyümölcstermesztés történelméhez tartoznak, egy-egy bemutató kertben találkozhatunk velük. A sövényszerű művelési rendszerek azonban újból reneszánszukat élik, csak ma egy kicsit másképpen csináljuk, mint régen. Az UFO, a Guyot és ehhez hasonló megoldások egyre több kereskedelmi ültetvényben megtalálhatók. Érdemes lesz ezeknek majd egy külön cikket szentelni.
