Az ország egyes tájain ilyenkor már sorra emelkednek ki kisebb-nagyobb földhalmok a környezetükből a ruderáliákon, de akár a művelt táblák belsejében is. Építői a szorgalmas kis güzüegerek.
Ezek a házi egér méretű és ahhoz nagyon hasonló kis rágcsálók a tél közeledtével kezdik el építeni a „güzühalmot”, vagy más néven „güzühordást” (1.-2. kép), amelyből egy kisebb területen akár többet is találhatunk (3. kép).
Ez alatt helyezkedik el az a járatrendszer, amelyben kitelel az adott güzüpár és annak azévi szaporulatából álló család. Ez a földhalom praktikus építmény, mind a téli hideg, mind pedig a nedvesség ellen védi a járatrendszert és a telelésre szolgáló kamrákat, megnövelve ezzel az áttelelés sikerességét. Az építőanyag a halom környezetéből származik, jól látható, honnan termelik ki azt a güzük (4. kép).
A földhalom belsejében minden esetben nagy mennyiségű tartalék élelmiszert halmoznak fel a güzüegerek. Az a környékbeli gyomnövények (5.-6. kép), vagy a területen termelt kultúrnövény magjaiból (7. kép), növényi törmelékből, levelekből, szárrészekből áll. Ezek akár több tízkilónyi mennyiséget is elérhetnek egy-egy nagyobb halom esetében. Nem véletlen, hogy régen a paraszti gazdaságok is hasznosították ezt, „kirabolták” a güzühalmokat és az ott talált magvakat a baromfik etetésére használták fel.
Bár kártételként viszonylag ritkán élhetjük meg a güzüegerek ténykedését, azonban előfordul, hogy nem csak a kultúrnövény talajra hullott magjait hordják össze, hanem ők maguk „takarítják” azt be. Ilyenre sokszor pl. a szemescirokkal bevetett területeken találunk példát (8. kép). Ilyen esetekben a hordás környékén bizony alaposan lecsupaszítják a bugákat. De, maga a földhalom is okozhat kellemetlenséget. Talajmunkát végző gépkezelők a megmondhatói, mennyire „kellemes” ilyenekre ráfutni egy éjszakai munkavégzés során.