Megmarad, nem marad?

Sajnos a repcével bevetett területek nagy része a rossz kelés, a hiányos tőállományok kialakulása miatt már az ősz során kiművelésre került.

De nem egy olyan tábla van, ahol még kivárták a repcetermesztők a telet, aminek végén derül ki, megmarad-e vagy más kerül a helyébe. Sajnos máris születnek olyan döntések (1. kép), amelyek a repceállomány felszámolásával járnak, így most még nem lehet megmondani, mekkora lesz végül a betakarított terület nagysága.

A tél hatása

A hol hótakaróval, hol anélkül érkező – helyenként – erős fagyok, a decemberi ónos eső miatt kialakuló jégborítás hatása egyre inkább láthatóvá válik a repceállományokon. Az alsó, „öreg” levelek egyre nagyobb arányban antociánosodnak, lilulnak, pusztulnak, helyenként már le is száradtak (2. kép), ami egyes táblákon látványosan mutatkozik (3. kép).

Ezektől a levelektől tavasszal, akár élettani okok miatt is, egyébként is elbúcsúznánk, ezért különösebb aggodalomra a jelenség egyelőre nem ad okot.

A fagyok hatása helyenként már a fiatal leveleken is meglátszik, azok széle is barnul, szárad (4. kép), de jelenleg ez sem éri el azt a szintet, ami miatt tartanunk kellene a növények komolyabb károsodásától.

Rovarkártevők

Január vége lévén a rovarkártevőktől ugyan nem kell tartanunk, azonban most is megtalálhatjuk az őszi rovarkártétel nyomait az állományokban.

A lilás elszíneződést mutató, fejlődésükben elmaradt tövek a gyökérzet károsodására utalnak, amely a legtöbbször a kis káposztalégy nyüveinek kártételével van összefüggésben (5. kép). Azonban a gyökérzet regenerációja, a gyökértömeg növekedése most is zajlik, a növények igyekeznek mérsékelni az elszenvedett kárt.

A leveleket megforgatva néhány táblán korábban gyakran találhattunk rá a fonáki részen meghúzódó levéltetvekre (6. kép), szárnyas és szárnyatlan egyedeket egyaránt láthatunk. Azonban a térségünkben a többször is mínusz tíz fok alá csökkenő hőmérséklet minden bizonnyal ezek nagy részét elpusztította.

Gyomnövények, gombabetegségek

Az őszi vetésű növénykultúráink mindegyikében gondot okoznak az ősszel, valamint télen kelő, majd az állománnyal áttelelő gyomnövények. Ez a probléma az őszi káposztarepce esetében is fennáll, bár szerencsére, a kalászosokkal összehasonlítva, itt több készítmény áll a rendelkezésre a gyomirtás elvégzéséhez, ami ráadásul már általánosan része a termesztéstechnológiának.

A gyomnövények ebben az esetben is főként a veronika- (7. kép) és árvacsalán-fajok, a tyúkhúr, amelyek az állomány mélyén maradnak, azonban pl. a zsomborfélék később a repce fölé nőhetnek, de a nagyobb baj, hogy az egész vegetációs időszakban konkurenciát jelentenek a kultúrnövény számára.

A gombabetegségek említésénél ebben az időszakban a fómás levélfoltosság és szárrák kórokozójára (8. kép) kell gondolnunk, amelynek tünetei helyenként nagy számban találhatók az idősebb leveleken. Ezek a tavasz során általában leszáradnak, így a gomba fő kártétele nem ezeken mutatkozik meg, hanem a szár megbetegítésében, amikor a szállító szöveteket károsítva a termés mennyiségére és minőségére egyaránt közvetlen hatást gyakorol.

Vadkár, mezei pocok

A téli időszakban a vadak által okozott kár hozzátartozik a telelő repceállomány látványához. Egyáltalán nem ritka, hogy negyven-ötven egyedet számláló őzcsapatok települnek rá egy-egy táblára, akár komoly kártételt is okozva a területen gazdálkodónak.

Ez a kártétel akkor következik be, ha a rágáskár nem csupán a leveleket éri, hanem egészen mélyen, a főszár osztódó szöveteit is. Ilyen esetben a növény főhajtást nem fejleszt, a becők kizárólag az oldalhajtásokon képződnek, amennyiben azokat nem érinti a kártétel. Természetesen itt nem kizárólag az őzekre kell gondolnunk, károkozóként a mezei nyulak is megjelennek.

Az előző év ősze még a mi „pocokjárta” vidékünkön sem hozott erős kártételt, ami azt mutatja, hogy ennek a komoly károkozásra képes rágcsálónak tavaly nem alakult ki nagy állománya. Már az ősz során is csak kevés „pocokvárat” és károsított foltot lehetett találni mind a kalászosokban, mind a repcében, de ugyanez mondható el a januári kép alapján is, rátalálhatunk ugyan egy-egy károsított foltra, de általánosságban nincs probléma a kártétellel.

Általánosságban nézve a repceállományokat, nagyon vegyes a kép. Erős fejlettségű, ígéretes területek ugyanúgy láthatók, mint gyengén fejlett, ritka tőállományú táblák. Egy azonban biztosnak tűnik, erősen stresszelt állományokkal fogunk a tavaszba menni, ezért felértékelődnek azok a nagyon korai kezelések, amelyek a növények kezdeti fejlődését, a tél okozta káros hatások mielőbbi leküzdését segítik.