Akár vissza is kérdezhetnénk, miért, növényvédelmi szempontból mutat bármit is? Igen, mutat, ha van egy kis időnk, érdemes rászánnunk. Érdekes és értékes információkhoz is juthatunk!
Gombabetegségek
A repcetarlókat járva több gombabetegség nyomaira is rátalálhatunk a tarlón állva maradó szárrészeken. Ezek a fómás levélfoltosság és szárrák, a fehérpenészes rothadás, valamint a repce lisztharmatos megbetegedésének tünetei. Az első kettő után kutatva érdemes a fakó, elbarnult szárakat keresni (1. kép), míg az utolsó esetében a tünetek megtalálására kizárólag a zölden maradt szárrészeken van esélyünk.
A fómás megbetegedés esetén a leginkább szembeötlő tünet az elszíneződött szárrészeken látható apró, fekete pontok (2. kép), amelyek a kórokozó szaporítóképletei. Más kórokozóra ez nem jellemző, ezért, amennyiben ilyet találunk, biztosak lehetünk a fómás fertőzésben. Az ilyen szárakat, szárrészeket szétvágva elbarnult, feketedő szövetmaradványt (3. kép) találunk a szár belsejében. Ez sok esetben egyszerre jelentkezik a szárormányosok kártételével is, ezért nem szabad meglepődnünk, ha rovarkártételre és gombabetegségekre utaló nyomokat egyaránt találunk egy-egy szárban.
A fehérpenészes fertőzés által megbetegített repcetövek nem barnás, hanem inkább fakó, világos szürkés színt vesznek fel, ezt érdemes keresni. A szárat szétvágva azt fogjuk látni, hogy a bélszövet eltűnt, de ezen túl szinte minden esetben találunk majd fekete szkleróciumokat (4. kép), a kórokozó kitartó képleteit. Nedves évjáratokban ezek akár a szár külsején is képződhetnek (5. kép), de ez meglehetősen ritka. Számuk az évjárati hatástól függ, a kórokozó számára kedvező nedves, hűvös évjáratokban nagyobb számban képződnek, míg száraz és meleg években alig néhány darabot találhatunk.
Kevéssé veszélyes kórokozó a repce lisztharmatos megbetegedése, amely főként nedvesebb évjáratokban jelentkezhet. Tünetei egyértelműek, a lisztharmatos megbetegedésekre jellemző fehéres, piszkosszürke penészgyep, amely a növényi részeken kisebb nagyobb foltokban jelentkezik (6. kép). Ez a kórokozó nem hatol a szár belsejébe, ezért ott tünetek nem alakulnak ki.
Rovarkártevők
A tarlókon állva maradó szármaradványokban a szárat károsító ormányosok kártételének nyomaira bukkanhatunk. Kívülről szemlélve a fertőzött száron elszíneződést és akár kerek, a lárvák szárból való kirágása után megmaradó lyukakat fogunk látni (7. kép). A szár szétvágása után annak belsejében nagy felületre (8. kép), akár annak teljes magasságáig kiterjedő (9. kép) rágásnyomokat fogunk találni, amelynek mértéke eltérő lehet. Ez azt jelenti, hogy akár a bélszövet egésze is hiányozhat, csak szemcsés hatású rágcsálék marad belőle. Ez a fajta kártétel egyaránt jellemző a repceszár-ormányosra és a nagy repceormányosra.
Magasan hagyott tarló esetében előfordulhat, hogy torzuló, görbülő, tekeredő szárakat (10. kép) is találunk. Ez a tünet a nagy repceormányos kártételére utalhat, annak tojásrakása nyomán szinte minden esetben bekövetkezik a szár különböző mértékű torzulása, amely elkíséri a növényt egészen a betakarításig.
Több növényünk esetében is érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy a tarlót járva információkhoz jussunk az abban végzett növényvédelmi beavatkozások, vagy éppen azok elmaradásának hatásairól. Ilyen a repce is, amelynél álló állományban szinte esélyünk sincs hozzájutni ezekhez, azonban a tarló lehetőséget teremt erre.
