A napraforgó gyomirtásának kérdése, hála a gyomirtó hatóanyagok fejlesztésének, valamint a fajtanemesítésben elért eredményeknek, mára megnyugtató módon alakul. Vannak azonban egyes szituációk és évjáratok, amelyek meglepetéseket képesek okozni. Azt gondolom, a tavalyi év ilyen volt, régóta nem látott eseményeket is produkált, érdemes közelebbről is megnézni ezeket. Persze, ebben az esetben is igaz, ahogyan azt én láttam.
Libatopok tengere
Talán nem eltúlzott állítás részemről, hogy annyi libatopot, amennyi a tavalyi évben a kapás kultúrákban megjelent, nagyon régen nem láttunk már. Ami azt illeti, jómagam nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna ilyen tömegben és ennyire sok táblán belőle. Ennek okai sokrétűek lehetnek, én magam nem biztos, hogy pontosan meg tudnám válaszolni a miértjét. Felszaporodásában szinte biztosan szerepet játszanak az időjárási viszonyainkban, a talajművelési rendszerekben végbemenő változások, a libatop-fajok, különösen a fehér libatop rendkívüli alkalmazkodóképessége, de a gyomirtó készítmények nem megfelelő használata is.
Mindezek – együttesen a gyomnövény számára kedvező időjárási viszonyokkal – azt eredményezték, hogy hatalmas tömegben lepték el egyedei a napraforgótáblákat (1. kép). A gyomirtószer-toleráns napraforgókban persze az állománykezelések a legtöbb helyen elfogadható módon oldották meg a problémát, de maradtak táblák, amelyeket egész évben végigkísértek a tavaszi indulás következményei.
Parlagfű, még mindig
A parlagfű eredményes irtása már nagyon régóta az egyik legfontosabb kérdés a napraforgó gyomirtásában. Károkozása a kultúrnövényre kifejtett káros hatása miatt közvetlen is, de egy esetleges parlagfűbírság „elnyerésével” akár közvetett is lehet. Sajnos a tavaszi gyomirtások nem minden esetben adnak biztos eredményt. Nem azért, mintha az alkalmazott állománykezelő készítmények ne lennének hatékonyak a gyomnövény ellen, hanem azért, mert az, időben hosszan elhúzódó kelésével egészen egyszerűen elkerülheti ezeket a gyomirtásokat.
A tavalyi évben is ezt tapasztalhattuk, ráadásul a tavaszi stresszhatások miatt a napraforgóállományok fejlődése is elmaradt a megszokottól, azok nem borították be a sorközöket, így a gyomelnyomó hatás nem érvényesülhetett (2. kép). Szerencsére pár éve már hozzáférhető a halauxifen-metil hatóanyag, amellyel nagyon rugalmasan és hatékonyan lehet megoldani ezt a kérdést.
A szerbtövis kemény ellenfél
Azokon a területeken, ahol erős a szerbtövis-fajok fertőzése, jelentős problémát képesek okozni. Nagy méretű magjuk miatt a csoportba tartozó gyomnövények -a legtöbbször a bojtorján szerbtövis – elhúzódó kelést produkálnak, így egy részük a preemergens készítményeket szinte teljesen, az állománykezelő készítményeket pedig részben elkerülhetik.
De, az is előfordulhat, hogy egy területen nagy tőszámmal kelve (3. kép) egészen egyszerűen olyan takarás alakul ki, amely miatt nem juttatható ki a kellő mennyiségű gyomirtó hatóanyag minden egyed levelére, így a gyomirtó hatás elmarad, vagy csak részleges lesz, amelyet a nagyon vitális gyomnövény túlnő.
A mezei acat még mindig okoz problémát
A mezei acat a szántóföldi növénytermesztés egyik legveszedelmesebb évelő kétszikű gyomnövénye. A gyomfelvételezési adatok azt mutatják, hogy hála a hatékony gyomirtó hatóanyagoknak, valamint a fokozott odafigyelésnek, jelentősége egyre kisebb.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy helyenként ne okozna problémát azzal, hogy óriási tömegben jelenik meg már a nagyon korai időszakban, amikor a napraforgó még csak néhány lombleveles állapotú (4. kép). Ilyenkor szinte el is dőlt már, milyen terméseredményt érhetünk el az adott területen, mert hiába irtható – kizárólag a toleráns fajtákban – hatékonyan a tribenuron-metil hatóanyaggal, azonban erős fertőzés esetén az sem ad tökéletes megoldást. Ráadásul a talajban lévő allelopatikus anyagok gátló hatással lesznek a napraforgóállomány fejlődésére is. Ezért is érdemes figyelembe venni, hogy mezei acatot nem a napraforgóban kell irtani, ne vessük ezt a növényünket a gyomnövénnyel erősen fertőzött területbe. Sajnos az alföldi régióban a tavalyi évben is sok acatos táblára lehetett ráakadni.
Egyszikű gyomnövények
Természetesen az egyszikű gyomnövények is jelen vannak a napraforgótáblákon, az általam látott területeken főként a magról kelő és az évelő fenyércirok, a kakaslábfű és egyes muharfajok okoznak problémát.
Ezek a szelektív egyszikűirtó készítményekkel többnyire gond nélkül irthatók, ez történt az előző évben is (5. kép). Azonban az ilyen gyomirtó szerek felhasználásakor is kellő gondossággal kell eljárni, ugyanis időnként előfordulhat, hogy ezek, a napraforgóra egyébként veszélyt nem jelentő készítmények is fitotoxikus tüneteket okoznak.
Ez többnyire a többszörös túldozírozás, esetleg hatásfokozó adalékanyagok felesleges alkalmazása miatt alakulhat ki, de az imazamox hatóanyaggal együttesen -vagy időben ahhoz nagyon közel- kijuttatott egyszikűirtó is képes nem várt tüneteket kiváltani. Ezek a levélzet torzulásával, a hormonhatású gyomirtó hatóanyagok által kiváltottakhoz hasonló tünetekkel (6. kép), a növekvő virágbimbó torzulásával (7. kép), annak „kövirózsaszerű” elváltozásával járhatnak. Amennyiben a fitotoxikus hatás erős, az a tányérképzésbe is beleszólhat, torz növekedésű, kis méretű tányérok alakulnak ki az érintett növényeken, ami miatt terméskiesés is bekövetkezhet.
Sorozatunk következő részében a napraforgó rovarkártevőinek tavalyi évben tapasztalt kártételéről szóló összefoglaló következik.