Repcetáblán tébláboló, fejüket vakargató gazdák? Az ország egyes részein mostanában nem is annyira ritka látvány, mint gondolnánk.
A Dél-Alföldön, a mélyebb fekvésű területeken, egyes táblákban, vagy táblarészekben foltokban még a mai napig is vízben állnak a repcenövények (1.-2. kép), ezért jelentős területen már a növények pusztulása is látható (3.-7. kép).
Régóta tart már ez a vízborítás, eddig bírták, a gyökérzetük elhalása már látványos (8.-9. kép). Ha kihúzzuk a földből ezeken a részeken a növényeket, erről magunk is megbizonyosodhatunk. Ami a fejvakarást illeti, valóban nehéz döntés előtt állnak az ilyen területek gazdái!
Ki művelje a repcét, felvállalva az őszi költségek biztos veszteségként való elkönyvelését, egyúttal bízzon abban, hogy a helyére vetett kultúra kipótolja majd az itt elszenvedett veszteségét?
Vagy nem hozzányúlva a táblához, vállalja fel annak a kockázatát, hogy egy töredék termés nem lesz képes fedezni a költségeit, és súlyos veszteséget hoz a terület idei művelése? Valóban nehéz döntés, talán nincs is igazán jó válasz a kérdésre.
Mekkora területen érinti a növényeket a víznyomás okozta károsodás, milyen arányát érinti ez a konkrét táblának, ki kell-e művelni a teljes területet, vagy „szerencsénk van” és a nagyjából szabályos alakú vízállásos rész lehetővé teszi, hogy leválasszuk a területről?
Milyen a nem víznyomott részen tenyésző növények állapota, tudják-e vajon kompenzálni termésükkel a kieső terület termését?
A megelőző év talajmunkája lehetővé teszi-e kapás növénykultúra vetését, egyáltalán, hogyan állunk időben, belefér-e még az új növénykultúra vetése az optimális vetésidőbe mire a talajra rá tudunk menni és egy elfogadható magágyat készítünk?
Számtalan kérdés, számtalan variáció. Ne irigyeljük azokat, akik ilyen döntések előtt állnak, nincsenek könnyű helyzetben!
