Gyakran halljuk ezeket a neveket és mégsem tudjuk melyik melyik. A legrégebb óta ismert talán ebből az egészből a curry, mint fűszerkeverék, ami több keleti fűszerből áll össze. Az indiai konyha egyik alapfűszereként szerintem már mindenki találkozott vele. Nagyon megosztó: valaki vagy szereti, vagy messzire elkerüli. De mi a helyzet a többivel?

A curryfű, vagyis az olasz szalmagyopár

A curryfű, más néven az olasz szalmagyopár egy igen értékes gyógynövény, olaját számos illóolajgyártó készíti évszázadok óta. A Helichrysum italicum selymes hatású ezüst színű levelei és sárga virága vonzza a rovarokat is, különleges curryillatot áraszt maga a teljes növény.

Eredetileg Dél-Európából származik és a mediterrán, melegebb klímát kedveli. Számos kertben megtalálható, hálás növény, hiszen viszonylag kevés igényével a kezdő kertészek növényeként is megemlíthető.

Illatával ellentétben leveleinek íze nem kellemes, intenzíven keserű.

A curryfű örökzöld az eredeti élőhelyén, bár az utóbbi enyhe teleken simán át tudott telelni nálunk is. Ettől függetlenül kemény teleken hazánkban elfagyhat.

Mi az a curry, mint fűszerkeverék?

Fentebb már pár szóban írtam, hogy egy klasszikus indiai alapfűszer-keverék a curry. Összetevői között szerepel a római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika, de szerepelhet benne akár további 10-20 féle fűszernövény, pl.: görögszéna, gyömbér, koriandermag, mustármag, szegfűszeg, édeskömény, fokhagyma, feketebors. Az ayurvedikus táplálkozásban is nagy jelentősége van ennek a keveréknek, fűtő hatását használják ki általában.

És van még egy curry fűszernövény is

Murraya koenigii néven ismert, ám ez valójában mégsem curry, csak illatában és ízvilágában hasonlít rá.

Talán még a currycserje vagy curryfa elnevezés illik rá, mint gyakran használt név, habitusa is erre utal. Érdekessége, hogy édes neem-nek is nevezik, bár eltérő családba tartozik a neemfától.

A curryfa a 4-6 méteres magasságot is eléri, levelei szeldeltek és gyűjteni a különálló levélkéket szokás. A fa kis fehér virágokat hoz, melyek rendkívül illatosak. A kis virágok önbeporzásúak, majd fekete csonthéjas termést hoz, melyben egy mag rejtőzik. Jó vízelvezetésű, nem kiszáradó talajon, teljes napsütéses vagy részleges árnyékos, lehetőleg széltől távol eső területeken fejlődik a legjobban. A növekedés erőteljesebb, ha a hőmérséklet legalább 18 °C.

A bogyójából pépet lehet készíteni, mely édes ízű.