Növény-folklór: a kertben élő növényekkel kapcsolatos mítoszok, legendák és babonák II.

Cikksorozatunk első részében a fákhoz köthető mítoszokat, babonákat vettük sorra, ezúttal pedig a dísz- és fűszernövények világába kalauzoljuk az olvasókat.

Dísznövénytan

A fák mindig is a népszokások szerves részét képezték, de sok más növény is a régi történetek és hiedelmek tárgyává vált – mint például a gyógynövények, a cserjék, a bokrok, a virágok és társaik.

Lágyszőrű palástfű

• A csodálatos Lágyszőrű palástfű (Alchemilla mollis) egy rendkívül szívós kerti növény, amely önmagát is képes termékenyen elvetni. Díszes, csészeszerű levelei arról nevezetesek, hogy felfogják és összegyűjtik a csillogó harmatcseppeket.
• Az Oxfordi Egyetem Botanikus Kertjének szakemberei szerint az alkimisták már jóval a 18. század előtt úgy gondolták, hogy van valami varázslatos ebben a növénybe, különösen az általa összegyűjtött harmatban. Állítólag ugyanis régen arra használták ezeket a harmatcseppeket, hogy segítségükkel megpróbálják arannyá változtatni a nem nemesfémeket – innen ered az Alchemilla elnevezés (az alkímia ősi tudománya után).
• Margaret Grieve „A Modern Herbal” című, gyógynövényekről szóló kötetéből kiderül, hogy ezt a harmatot korábban nem csak alkimista kísérletekhez, de mágikus bájitalokhoz felhasználták.

Molyhos ökörfarkkóró

• A Molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) az egyik legkedveltebb szegélynövény. Sokféle elnevezése van, főként a puha, bársonyos levelei miatt. Az európai szakirodalom gyakran csak nagy ökörfarkkóró néven említi. Észak-Amerikában közönséges ökörfarkkórónak hívják, míg az Egyesült Államok nyugati részén a köznyelv csak a cowboyok vécépapírjaként hivatkozik rá. A 19. században csak angol nyelven több mint 40 elnevezése volt. Nevezték indián rongyfűnek, Ádám vesszejének, nyúlszakállnak, jéglevélnek, koldustakarónak, vagy Mózes takarójának, Miasszonyunk takarójának és szegény ember takarójának is.
• Egy másik neve a boszorkánykúp vagy gyertyánvirág. Ez abból ered, hogy régen a növény gyapjas virágzó szárait (amelyek akár 180 cm magasra is megnőhetnek) gyakran mártották zsírba, és gyertyatartóként vagy gyertyafényként gyújtották meg, a leveleket pedig padlóburkolatként és cipőbetétként használták. Lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni ezt Önnek is a kedvenc kerti cipőjével?

• Régen úgy tartották, hogy a boszorkány gyertyájának meggyújtása elűzi a rossz szándékú banyákat és a sötét mágiát, ezért a levelek és szárak szárított pelyvájából gyertyákhoz való kanócot készítettek, ugyanakkor abban is mélyen hittek, hogy a boszorkányok ezeket a gyertyákat maguk is használják a varázslatok gyakorlására.
• A molyhos ökörfarkkóró egy nagyon hasznos növény, amelyet a népgyógyászat ma is használ gyógynövényes készítmények formájában. A levelek és a virágok gyulladáscsökkentő és nyugtató hatású vegyületeket tartalmaznak, köztük poliszacharidokat, szaponinokat és glikozidokat, amelyekről köztudott, hogy igencsak hasznosak köhögés és tüdőproblémák esetén.
• A növények kétnyáriak. A második évben feltűnő virágokban pompáznak, mielőtt elpusztulnak.
• Manapság rengeteg kerti változata közül választhatunk, mivel számos szép hibridet állítottak már elő. A „Raspberry Ripple” Ökörfarkkóró különösen szép, mivel ez a molyhos ökörfarkkóró egy olyan fajtája, amelynek málnavörös virágai vannak a szokásos sárgával ellentétben.

Kerti ruta

• A Kerti rutát (Ruta graveolens) a kegyelem gyógynövényének is nevezik – erről Shakespeare műveiben olvashat.
• A 16. században a templomokban egész bokrokat neveltek, hogy a bűnbánat és Isten üdvözítő kegyelmének jeléül a hívek szenteltvízzel locsolják őket.
• Már Hippokratész is használta a rutát gyógyászati célokra, görcsök, különféle ízületi- és izomfájdalom és köhögés kezelésére.
• És akkor jöjjön a legérdekesebb dolog a rutáról: annak idején ez a kerti növény került be a híres nevezetes „Thieves Vinegar”-ba (vagyis Tolvajecetbe). Ez egy varázserejű szigorúan titkos főzet volt a középkorban, amely lehetővé tette a tolvajok számára, hogy a bubópestisnek áldozatul esett halottak értékes holmiját kifosszák – anélkül, hogy a fertőző holttestek közelségétől maguk is megbetegedtek volna. A gyógynövény olyan erősen aromás és keserű volt, hogy képes volt megakadályozni a betegség terjedését azáltal, hogy elűzte a rovarokat és kártevőket, így például a bolhákat – vagyis a pestis fő terjesztőit azokban az időkben. A kerti ruta nem meglepő módon ma is kiváló rovarriasztó.
• A ruta egy kisméretű kerti növény. Kékesszürke lombozatú, jól illeszkedik más színű növényekhez. Növekedése bokorszerű, körülbelül 90cm magasra nő, és apró sárga virágokat hoz. A tarka zsályákkal együtt nagyszerű szegélynövényként szolgálhat a kertekben.
• A kerti ruta hasznos gyógynövénynek számít – de van róla néhány negatív hiedelem, ami a régmúltból ered. Valójában a „rue” ige is a növény nevéből származik. Valamit megbánni azt jelenti, hogy mélyen sajnáljuk, hogy megtörtént – általában azért, mert frusztráló, szomorú vagy fájdalmas volt. De miért egy növénytől vettük ezt a kifejezést? Mint azt sok kertész tudja, a kerti ruta leveleinek érintése rendkívül kellemetlen (irritáló) lehet a bőrre nézve. Kétségtelen, hogy azok, akik megbotlottak a kerti rutában, mélyen megbánták azt – és a sajnálatos élményeket túlságosan is könnyen a bánathoz hasonlították, így született meg a „megbánod a napot” (egy Shakespeare-sor), sőt a „bánat és siránkozás” kezdetű mondás is.

Gyűszűvirág (Digitalis)

• A gyűszűvirágot (Digitalis) az ókorban gyógyszerként használták, de még ma is alkalmazzák egyes szívgyógyszerekben. A növényből kivonható szívglikozid, a digitalin kis dózisban segíthet a szapora szívverés és a ritmuszavarok csillapításában. Ennek a gyönyörű virágnak az összetevőit azonban a régi időkben méregként használták, mivel ugyanezek a szívglikozidok rendkívül toxikus hatásúak – ezért jobb, ha távol tartjuk a háziállatoktól és a kisgyermekektől.
• A növény angol neve Foxgloves, ami annyit tesz, mint rókakesztyű vagy egy kicsit szebben a róka kesztyűje. Természetesen a rókák soha nem viseltek kesztyűt, de ezt az elnevezést Angliában már a tizennegyedik században feljegyezték. Valószínűleg a „népi kesztyű” (folks glove) kifejezés torzulásáról van szó.
• M. Grieve szerint a „good folk” régen a tündérek egyik ritkán használt elnevezése volt – és úgy tartották, hogy ezek a kis lények a virágok belsejében laknak, és ezért meglehet, ők felelősek azok jó és rossz erejéért. A virágok heliotrópok, követik a fényt. A régi időkben, amikor az emberek még erősen hittek a tündérekben, azt mondták, hogy a növény minden arra járó tündér irányába fordul.
• A Sárga gyűszűvirág (Digitalis lutea) a kertben, más növények között, erdős környezetben nő. Ezek a virágok kétnyáriak: az egyik évben leveleket hoznak, a következő évben pedig virágszárat.
• A Piros gyűszűvirág (D. purpurea) elragadó halványlilás máskor bíborszínű virágokat hoz. A növény magas, tekintélyes virágai lélegzetelállítóan szépek, és még az alkonyat beálltával is láthatók.
• A gyűszűvirágnak számos hibrid fajtája kapható, így akad néhány barack és rózsaszín árnyalatú is.

Mérgező növények – Havasi sisakvirág

• A gyűszűvirághoz hasonlóan számos más rendkívül mérgező növény van, amelyek gyönyörűek és gyakoriak a kertekben – de egykor szoros összefüggésbe hozták őket a gonosz boszorkányokkal és azok aljas tetteivel.
• Az Aconitus napellum, más néven Havasi sisakvirág, egy roppant vonzó növény, amelynek kis kékeslila virágai úgy néznek ki, mint egy sisak, innen ered a köznapi elnevezése is.
• A növény legkisebb részének elfogyasztása is halálos lehet ( a szívglikozidokat tartalmaz), így még a bőrrel való túl intenzív érintkezése is veszélyes lehet! Aki a növényt meg akarja fogni – és ebbe beletartoznak a gyógynövényeket egykor orvosságként használó hajdani füvesemberek is –, annak ajánlatos kesztyűt viselnie.

• Bár gyönyörű növény, a legjobb, ha háziállatok és gyerekek elkerülik, csakúgy, mint a többi olyan összetevőt, amelyet a néphagyomány szerint az ősi boszorkányok használtak – beleértve az olyan népszerű kerti virágokat, mint a Nadragulya, a Hunyor és a Bolondító beléndek. Ezeket a mérgező gyógynövényeket régen állati zsiradékkal és más összetevőkkel keverték össze, hogy egy „repülő balzsam”-nak nevezett erőteljes hatású kenőcsöt készítsenek belőlük, amelyet a boszorkányok mágikus célokra használtak. Lehetséges, hogy a felhasznált alapanyagok nem is mérgezték meg őket, mivel a növények helyileg (bőrön át) sokkal lassabban szívódnak fel a szervezetben, mintha elfogyasztanák őket. De az biztos, hogy a sok méreganyag hallucinációkat okozott nekik – ez segítette őket az asztrális utazásokban, a képzeletbeli repülésekben és a seprűnyélen közlekedő más boszorkányokkal való találkozásokban. Természetesen a boszorkányok a valóságban nem repültek seprűnyélen, és a boszorkányság, a wicca vagy más pogány hiedelmek modern gyakorlói ma már nem nyúlnak ezekhez a mérgező növényekhez úgy, ahogy a történészek szerint a középkori boszorkányok tették.
• Észak-Angliában Northumberland hercegnője az Alnwick kastélyban a nagyközönség számára megnyitott, lenyűgöző kertje részeként egy méregkertet is létrehozott. Ez bár rendkívül kísérteties és félelmetes, meglehetősen tanulságos is, hiszen segít felismerni az embereknek a potenciálisan veszélyes növényeket, amelyeket egyébként meglehet, ártalmatlannak hisznek.

Varázslatos fűszernövények

A kertek igazán gazdagok és hasznosak lehetnek – különösen a főzésre, gyógyításra, szépségápolásra és az élvezeti célokra szánt fűszerek termesztése szempontjából.

Érdekes módon rengeteg mágikus színezetű legenda maradt ránk a legkedveltebb konyhai fűszernövényeinkről. Ezek némelyike egészen lenyűgöző!

Angyalgyökér

• Ahogy a neve is sugallja, ez minden bizonnyal egy angyali növény, amely tele van jóságos varázslatokkal!
• A legendák szerint egy szent szerzetes álmában egy angyallal beszélgetett, aki megmutatott neki egy gyógynövényt, amely képes volt meggyógyítani a bubópestist – és ez történetesen az angyalgyökér volt.
• Az angyalgyökér a kert látványvilágának szempontjából meghatározó növény. A  levelei és szárai, ha nagyon korán levágják, kandírozva, rágcsálnivalóként fogyasztva nagyon ízletesek.

Édeskömény

• Ezt a jótékony gyógynövényt régen az ajtók fölé akasztották, hogy megakadályozzák az ördög (vagy a boszorkányok) sötét mágiával való behatolását az otthonokba – és ugyanebből az okból édesköménymagot tettek a kulcslyukakba is.
• A fűszer ánizsos ízű, és ha egy kicsit rágcsálunk belőle, segíthet enyhíteni a hányingerünket.
• Dekoratív kerti növény, még akkor is, ha nem azért ültetjük, hogy zöldségként takarítsuk be. Az édeskömény bronzszínű fajtája különösen szép!

Oregánó

• E különleges fűszer szó a görög „oros” és „ganos” szavakból származik – ami „hegyet” és „örömöt” jelent –, és a legendák szerint az öröm hírnöke, bárhol is terem.
• Az ókori Rómában a menyasszonyok és vőlegények megkoronázására használták, hogy további boldogságot kívánjanak nekik.

• Az oregánó virágai nagyszerű mediterrán hangulatot árasztó szegélynövények, amelyek nagyon szívósak, és egész nyáron virágoznak.

Petrezselyem

• Bár a petrezselyem egy kedves és szerény fűszernövény, amelyet gyakran használnak a konyhában, egyes észak-európai kultúrában – különösen az Egyesült Királyságban – elterjedt róla, hogy az ördöghöz tartozik.
  A növény köztudottan lassan csírázik, és a régi történetek szerint hétszer ment el az ördöghöz és vissza, mielőtt kicsírázott volna. A magokat, amelyek nem nőttek ki, maga a Sátán tartotta meg.

Rozmaring

• A rozmaringról egykor széles körben úgy tartották, hogy egyfajta védelmező gyógynövény.
• A középkorban úgy gondolták, hogy elűzi a gonosz szellemeket és a boszorkányokat, ezért néha a sírokba cseppentették a belőle készült főzetet.
• A szakácsok által kedvelt alapanyag, amely a kertben is mutatós cserjének számít.

Zsálya

• A zsályát egykor Európában és Ázsiában is számos régi füvesember nevezte mindenható gyógyírnak – egyes arab orvosok még abban is hittek, hogy halhatatlanságot okozhat.
• A zsályának számos fajtája létezik. Az orvosi zsálya (S. officinalis ‘Icterina’) kiváló szegélynövény, bár csak 4° C feletti hőmérsékletet visel el.
• A S. microphylla „Hot Lips” egy modern fajta, amely élénkpiros és fehér, mutatós virágai miatt nagyon népszerű.

Rózsák: A szerelem virágai

• A rózsa évszázadok óta közkedvelt virágzó növény, ezt a nézetet a világ legkülönbözőbb kultúráiban is osztják. A legenda szerint egykor minden rózsáról azt gondolták, hogy fehér – egészen addig, amíg Vénusz, a szerelem római istennője meg nem vágta magát a tüskéivel, és vérével örökre vörös színűvé változtatta a virágot. Emiatt a rózsát sokan a szerelemmel és a romantikával azonosítják.

• A rózsával kapcsolatban azonban vannak más népi hiedelmek is, amelyeknek semmi közük sincs a szerelem klasszikus értelmezéséhez. A Cherokee rózsa – tudományos nevén Rosa laevigata, Georgia állam virága – legendája például egy olyan fajtához köthető, amely eredendően Kínából érkezett az Egyesült Államokba. Azt mondják, hogy miután a tragikus Könnyek ösvényét végigjárt cseroki anyák és nők meggyászolták az elesetteket, könnyeikből gyönyörű fehér rózsák hajtottak ki, amelyek emlékeztetőként elterjedtek az egész országban.

• A R. laevigata a legtöbb helyen megél, de a jó vízelvezetésű talajt és a félárnyékot kedveli. Szívós és termékeny növény, amely képes túlélni a szárazságot. Ez a kúszórózsa örökzöld évelőként az USa területén, a kaliforniai térségben él.

Összegzés

Rengeteg csodálatos növény és fa van, amiket a kertjében termeszthet – és amelyek közül sokan komoly folklórmúlttal rendelkeznek. Némelyikük csodaszép, ám akadnak közöttük olyanok is, amelyek meglehetősen veszélyesek.

Ha azt fontolgatja, hogy a cikkben szereplő növények bármelyikét a kertjébe ülteti, ügyeljen arra, hogy elegendő felvilágosítást kapjon a mérgező és veszélyes növényekről, különösen abban az esetben, ha kisgyermekei és háziállatai vannak.

A növények misztikus történelmi múltja lenyűgöző, annyi biztos – ugyanakkor a megfelelő kertészeti ismeretekkel és óvatossággal még a legvarázslatosabb és legabszurdabb növényekkel is foglalkozhatunk.

A cikket fordította: Ordódy Eszter