Jogosnak tartom napjainkban is azt a megállapítást, amely szerint mi kertészek nem fordítunk kellő figyelmet a talajok művelésére, ilyen vonatkozásban az őszi talaj előkészítésére sem, pedig az aprómagvú, nehezen csírázó, a talaj iránt igényes gyökérzöldségek sikeres termesztésének alapvető feltétele. Nem szabad a fajta vagy a növényvédelem jelentőségét alábecsülni, de érdemes arra gondolni, hogy a szakmai viták és beszélgetések során hányszor esik szó a talajművelésről, és mennyi előadás hangzik el a fajtakérdésről vagy a növényvédelemről.
A hosszú tenyészidejű gyökérzöldségek közül az alábbiakban az ipari, illetve tárolási sárgarépa és petrezselyem talajigényével, valamint trágyázásával kapcsolatosan szeretnék az olvasókkal néhány gondolatot megosztani. Az említett fajoknak vannak kifejezetten rövid tenyészidejű (pl. hajtatási) fajtái, de ezek termesztéstechnológiájából és tápanyagigényéből adódóan, úgy a talaj-előkészítésük, mint a trágyázásuk jelentősen eltér.
Talajművelés
Sok gazdaságban nagymértékben leegyszerűsödött a vetésszerkezet, már-már monokultúrás jellegű termesztés folyik, hiányosak az alap talajművelési eljárások, nagymértékű az elgyomosodás, szakszerűtlen a talajművelés, és sok üzemben nagy szükség lenne a meliorációs munkákra is.
Mi is a célja az őszi talajművelésnek? Győrffy szerint az alábbiakban foglalható össze:
- Csökkenti a gyökerek energiaveszteségét, elősegíti a gyökerek mélyre hatolását, a mélyebb talajréteg kialakulását, ezáltal hozzájárul a nagyobb gyökértömeg képződéséhez. A nagy gyökértestet képző sárgarépánál, petrezselyemnél és paszternáknál döntő hatású a termésminőségre és mennyiségre.
- Javítja a talaj vízgazdálkodását, elősegíti a nedvesség tárolását és annak megőrzését. Ebből adódóan egyenletesebb talajnedvesség esetén kisebb a termésrepedések előfordulásának a valószínűsége.
- Fokozza a gyökerek oxigénellátását.
- A talajrétegek átforgatásával az alsó regenerálódott réteget a felszínre hozza, ezzel javítja a felső réteg szerkezeti tulajdonságait. A mélyen gyökeresedő gyökérzöldségeknél fontos a szabályos termésképződés miatt.
- Feltárja és mobilizálja a talaj tápanyagkészletét.
- Fokozza a talajbaktériumok tevékenységét.
- Szabályozható általa a talaj hőgazdálkodása.
- Segítségével csökkenthetők az eróziós károk.
- Irtja a gyomokat, bizonyos fajok esetében csak gyéríti.
A későn betakarításra kerülő gyökérzöldségfélék esetében az 1., 2. és 4. pontban jelzett hatásnak különösen nagy szerepe van.
Az őszi mélyszántás idejét, módját és eszközeit sokan vitatják, de szükségességét termesztési viszonyaink között nem vonják kétségbe. Időpontjának helyes megválasztása több ok miatt is nagyon fontos. Míg a lazább talajok a fagyott állapotot leszámítva mindig művelhetők, addig az ipari és tárolási célra termesztett gyökérzöldségfélék számára alkalmas kötöttebb talajok csak a vízkapacitás 40-60%-os intervallumában szánthatók. Ez az érték megfelel a lényegesen könnyebben mérhető nedvességtartalom 30% körüli értékének.
Száraz talaj, a szántás alkalmával rögössé válik, nagyobb energiát igényel a forgatása. Annak ellenére, hogy a fagy az így képződött rögök jelentős részét szétszívja, az ilyen talajból nehezebb tavasszal az aprómagvú zöldségféléknek jó minőségű magágyat készíteni. Csapadékos ősz esetén (ha a talajnedvesség jóval meghaladja a 30%-ot), ugyancsak nem szabad a kötöttebb talajok szántásával próbálkozni, mert „elkenődnek”. Nedves talajon a talajmarós és rugós kultivátorokkal történő művelés előnyösebb, az így előkészített talajt nem szükséges elmunkálni, rajta tavasszal a magágy könnyebben kialakítható. Ha ősszel a nedves talajon mégis szántunk, úgy az aprómagvú, korai vetésű zöldségfélék alá az elmunkálást ne hengerrel vagy simítóval végezzük, hanem kultivátor-pálcás henger kombinációval.
A művelt réteg kialakításánál – a mélyen gyökeresedő tárolási és ipari répák miatt törekedni kell a 35-40 cm-es mélységre (1. kép). A mélyebben művelt talajrétegben szabályosabb termések fejlődnek, arról nem is beszélve, hogy az így kialakított talajnak a nagyobb a hézagtérfogata, ebből adódóan jobb a vízgazdálkodása, és az ilyen táblán kisebb az eróziós és a belvízveszély is.
A szántás kapcsán, a helytelen időzítés mellett, olyan művelési hibákkal is találkozhatunk, mint a gyors szántás következtében kialakuló túlforgatás vagy a vakbarázda, amit csak tavasszal a sávos gyomosodásról, az egyenetlen kelésről, illetve fejlődésről veszünk észre.
Az őszi szántást, a téli csapadék jobb befogadása érdekében, általában nem zárjuk le, de az aprómagvú, korai vetésű gyökérzöldségek kivételnek számítanak, és ide tartozik az egyre szélesebb körben alkalmazott bakhátas termesztés is, ahol már ősszel megkezdik a profilírozást. A szántás elmunkálására nedves talajon fogasborona, száraz talajon fogas és gyűrűs henger használata ajánlott.
A növekvő talajművelési költség, egyre szigorúbb, és egyre nehezebben elviselhető takarékosságra kényszeríti a termesztőket. Az egyes munkafolyamatok összevonásával, kivitelezésének gazdaságosabb megszervezésével, és a jobb minőségben elvégzett munkával lehet spórolni, de semmi esetre sem a meghatározó jelentőségű műveletek elhagyásával.
„Nem az míveli jól földjét, aki folyton tipródik rajta, hanem aki idejében azt a munkát adja meg neki, amelyet megkíván. A jóból is megárt a sok: a földet agyon is lehet szántani.” (Gyárfás József 1927)
