A lampionvirág, vagyis Physalis alkekengi nemcsak szemet gyönyörködtető dísznövény, hanem érdekes múltú, sokoldalú növény is. Élénk narancssárga és piros hólyagokba rejtett ehető bogyóival igazi őszi ékessége a kerteknek.
A lampionvirág termesztése és felhasználása számos lehetőséget kínál a kertészeti szépségétől kezdve az ízletes, édes gyümölcsökig és a hagyományos gyógyászati alkalmazásokig – azonban mérgezőség miatt óvatosan kell bánni vele.
Első ránézésre leginkább dekoratív értékével hívja fel magára a figyelmet, hiszen narancssárga vagy piros, papírszerű hólyagjai látványosak a kertben. Bár virágnak nevezzük, a növény valódi érdekessége a hólyag belsejében rejtőző apró bogyó, amely ugyan ehető, azonban nagyon oda kell figyelni, hogy megfelelően érett legyen, különben mérgező.
Termesztése
A növény gondozásánál és fogyasztásánál óvatosnak kell lenni. Az éretlen gyümölcsök mérgezőek lehetnek, ezért sosem szabad azokat idő előtt leszedni. Termesztése különösen hálás feladat azok számára, akik egy látványos, ősszel díszítő növényt keresnek a kertjükbe.
Ahhoz, hogy a hólyagok szépek, élénk színűek és tartósak legyenek, először is megfelelő helyet kell választanunk a növény számára. A lampionvirág leginkább napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban, de a napsütés előnyei nyilvánvalóbbak a hólyagok színének intenzitásában és a növény általános egészségében.
Fontos, hogy jól áteresztő, közepesen tápanyagdús talajba ültesse, mert a pangó víz károsíthatja a gyökereket, és a növény növekedése visszamaradhat. A kertésznek érdemes a talajt gazdagítani komposzttal vagy érett trágyával, hogy a növény számára folyamatosan elérhetők legyenek a tápanyagok.
Amikor a növény elkezd hajtani, figyeljünk arra, hogy rendszeres öntözést biztosítsunk neki, különösen a virágzás és a hólyagképződés időszakában. Azonban fontos a mértékletesség, mert a túlöntözés itt is gyökérrothadást okozhat.
A lampionvirág terjedésre hajlamos, ezért érdemes gyökérhatárolót alkalmazni, hogy ne szaporodjon el túlzottan a kertben. Ha kisebb helyre szeretnénk korlátozni, akkor cserépben is nevelhető, de ebben az esetben különösen figyeljünk az öntözésre, mivel a cserépben lévő talaj gyorsabban kiszárad.
A gondos metszés a következő évi növekedést is serkentheti. Az őszi visszavágás során távolítsuk el az elszáradt szárakat és leveleket, hogy a növény következő tavasszal erősebben hajtson ki.
Menjünk biztosra az érését illetően!
Az érés során a hólyagok színe először zöld, majd fokozatosan narancssárga lesz, ami jelzi, hogy a bogyók kezdenek beérni. A termés érését a hólyag színének változásával lehet követni: amikor a hólyag narancssárgára vált, a bogyó általában készen áll a szüretelésre.
A betakarítás idején a legjobb, ha a hólyagokat akkor szedjük le, amikor teljesen kifejlődtek és elérték élénk színüket. Ha díszítő céllal szeretnénk a hólyagokat felhasználni, hagyjuk őket a növényen, amíg teljesen meg nem száradnak, így tovább megőrzik szépségüket.