A Marylandi Egyetem entomológusainak új tanulmánya szerint a laboratóriumi környezetben tartott mézelő méhek élettartama 50%-kal csökkent a ’70-es években tapasztaltakhoz képest.
A méhcsaládok kiöregedése természetes jelenség a méhészetben. Az elmúlt évtizedben azonban az amerikai méhészek jelentős veszteségekről számoltak be. Megértendő az okokat, a kutatók a környezeti stresszhatásokat, a betegségeket, a parazitákat, a növényvédőszer-kitettséget és a táplálkozási tényezőket is figyelembe vették.
Ez az első olyan tanulmány, amely kimutatja a mézelő méhek élettartamának általános rövidülését, amely – a kutatás alapján – potenciálisan független a környezeti stressztényezőktől, és arra utal, hogy a genetika jelentősen befolyásolhatja a méhészeti ágazatban megfigyelhető általánosabb tendenciákat.
Anthony Nearman, a tanulmány első szerzőjének véleménye szerint először akkor figyelt fel az élettartam csökkenésére, amikor Dennis van Engelsdorp entomológussal közösen tanulmányt folytatott a felnőtt méhek laboratóriumi nevelésének szabványosított protokolljairól. Korábbi tanulmányokat megismételve a kutatók álcákat gyűjtöttek a kaptárakból. A fiatal egyedek kikelését követően 24 óra elteltével a méhek inkubátorba kerültek, majd a kifejlett egyedeket speciális ketrecekben tartották.
A kutatók megfigyelték, hogy – függetlenül az étrendtől – a laboratóriumban nevelt, és ketrecben tartott méhek átlagos élettartama az 1970-es években tapasztalt élettartam felére csökkent (ma 17,7 nap, míg az 1970-es években 34,3 nap volt).
Amikor a kutatócsoport ,,lemodellezte” az élettartam 50%-os csökkenésének hatását egy olyan méhészetre, ahol a kipusztuló méhcsaládokat évente pótolják, a kapott veszteségek aránya 33% körüli volt, ami valóban tükrözte a méhészek által az elmúlt 14 évben jelentett, 30-40%-os átlagos éves veszteségeket.
A kutatók következő lépése az lesz, hogy összehasonlítsák a mézelő méhek élettartamának tendenciáit az Egyesült Államokban és más országokban. Ha eltéréseket találnak az élettartam-adatokban, akkor olyan, lehetséges kiváltó tényezőket vizsgálnak majd, mint például a genetika, a növényvédőszer-használat és a vírusok jelenléte a helyi méhállományokban.
