A hazai erdőket sújtó negatív klímahatások az erdők egészségi állapotának romlásához vezetnek, ami mennyiségi és minőségi csökkenést eredményez a faállományban. Ennek következtében az erdőgazdálkodók jelentős gazdasági nehézségekkel szembesülnek; a megnövekedett költségek mellett csökkenő bevételekkel kell szembenézniük.
Mindez a szakemberek szerint csak a folyamat kezdete. A soproni egyetem kutatói egyrészt a klímaváltozás egyes várható következményeit értékelték, másrészt újabb termőhely-térképeket készítettek a jelenlegi és a lehetséges jövőbeli problémák kezelésére.
Az utóbbi években tapasztalható szélsőséges időjárás, különösen a gyakori és intenzív hőhullámok, valamint az aszályok jelentős hatással vannak Európa erdeire is. Míg korábban mindez a déli régiókban volt megfigyelhető, az elmúlt években már a térségünkben is.
2024 nyara hazánkban és globálisan is a legmelegebb a mérések kezdete óta. A nyári középhőmérséklet 2,7 fokkal haladta meg az 1991-2020-as átlagot, ami 0,76 fokkal volt melegebb az eddigi legforróbb, 2022-es nyártól.
Ehhez társult az alacsony nyári csapadékösszeg, amely jelentősen elmaradt a normálistól. Az országos átlag mindössze 130,1 milliméter volt, a szokásos mennyiség 64%-a. Abban az esetben, ha az aszályos és forró évek így ismétlődnek, akkor a környezeti stresszhatások együttesen jelentkeznek, jelentősen csökkentve az erdő megújulóképességét; ezzel együtt nőnek a kártevők és betegségek által okozott károk.
Felmérés állami és magán erdőgazdálkodók, szakirányítók bevonásával
Az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata az elmúlt évben az állami és magán erdőgazdálkodók, szakirányítók bevonásával igyekezett felmérni az erdők állapotát. E felmérés nem tekinthető reprezentatívnak, de a visszajelzések, a szakmai interjúk és a megküldött adatok konzisztenciája miatt kellően megalapozott.
Ez alapján elmondható, hogy erdeink ott, ahol valamivel több csapadék esett a vegetációs időszakban (nyugati országrész, középhegységeink), és a talajok képesek voltak a csapadékot hatékonyabban eltárolni, vagy nagyobb folyóink közelsége miatt többlet vízforrás állt rendelkezésre, jobban átvészelték a nyarat. Itt is jelentkeztek ugyan károk, de valamivel kisebb mértékben.
Talajvízsüllyedés évtizedek óta megfigyelhető az Alföldön
Azt több kutatás is előrevetíti, hogy az alföldi erdők hosszú távú fennmaradásának biztosítása a jövő meghatározó feladata lesz. Többek között Bolla Bence és Szabó András a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet, Ökológiai és Erdőművelési Osztály munkatársainak tanulmánya is.
Mint arra emlékeztetnek munkájukban, az Alföldön már évtizedek óta megfigyelhető a talajvíz süllyedése. E szerint a vizsgált püspökladányi mintaterületen 2021-ben – azaz a 2020-as aszályt megelőzően – „jelentősen lecsökkent a fotoszintézishez köthető napi talajvízszint-ingadozás mértéke, ami pedig a talajvíz és a gyökérzet kapcsolatának megszakadására utal.” Mindennek oka a talajvíz süllyedése, amelyet az azt követően eltelt évek tovább súlyosbítottak.
A Soproni Egyetem egyik projektjének, az ERDŐLAB-nak az a célja,
hogy adaptív stratégiákat dolgozzon ki úgy, hogy végigkíséri az erdészeti és a faipari termelési láncot, valamint annak alkalmazkodási lehetőségeit a megváltozott természeti és gazdasági feltételrendszerben.
Mielőtt tovább lépnénk, jöjjön pár szó az éghajlati forgatókönyvekről
Az éghajlati forgatókönyv, szcenárió alapvető fogalom a globális éghajlatváltozás elemzésében. Az üvegházhatású gázok kibocsátása komplex rendszerek működésének következménye, amelyet számos tényező, például népesedés, társadalmi-gazdasági fejlődés és technológiai fejlődés befolyásol.
Mivel ezek a tényezők folyamatosan változnak, ezért pontos jövőképről nem beszélhetünk, de alternatív jövőképekről igen, tehát segítenek a kibocsátások és az éghajlati becslések vizsgálatában. Négy lehetséges forgatókönyv az ún. alaptörténetre épül.
Négy meghatározó alaptörténetet dolgoztak ki a kutatók a 2000-es években. Ezek közül van, amely kedvezőbb, és van, amely negatívabb jövővel kalkulál. Az RCP (Representative Concentration Pathways) egy újabb szcenáriócsalád, amely a légkör üvegházhatású gázainak koncentrációváltozását időben írja le.
Az RCP-k jellemzői, hogy nem hagyományos értelemben vett szcenáriók, mivel a sugárzási kényszerhez vezető légköri koncentrációkat adják meg, de reprezentatívak, hiszen az azonos jellemzőkkel bíró szcenáriócsaládokat képviselnek, és összehasonlíthatók a korábbi forgatókönyvekkel.
A koncentrációs értékek a kibocsátási értékek helyett az RCP-k elsődleges termékei, amelyeket az éghajlati modellezésben használnak. Négy RCP-t különböztetnek meg a 2100-ra várható sugárzási kényszerváltozások szerint: 8,5 W/m², 6 W/m², 4,5 W/m² és 2,6 W/m², amelyek az 1850 és 2100 közötti időszakot ölelik fel, kiterjesztésekkel 2300-ig.
Az Alföld teveitató lesz?
A kutatók két kibocsátási forgatókönyvet, az RCP 4.5 és RCP 8.5-öt vettek alapul. Hazánkban a mérsékelt szcenárió esetén is jó eséllyel 3 fokot meghaladó éves átlaghőmérséklet-emelkedés várható a század végére.
A hőmérséklet-emelkedés várhatóan régiónként eltérő mértékű lesz, leginkább az alföldi és az északi-középhegységi régiókat érinti.
A „szerencsésebb” területek (pl. Dunántúl) átlaghőmérsékletének emelkedése közel 0,5 fokkal elmaradhat az előbbiektől. Van modell (RCP 4.5 forgatókönyvre épülő), amely szerint az éves csapadékösszeg akár kis mértékben növekedhet is; ez legkevésbé az alföldi régiókban, leginkább a hegyvidéken, valamint az északi és a nyugati országrészben valószínűsíthető.
A lehetséges pozitív kilátásokat azonban bőven árnyalja az, hogy a lehetséges többlettel együtt a nyári hónapok csapadéka számottevően csökken a mérsékelt kibocsátási forgatókönyv esetében is. Ezt a modell szerint a Dél-Dunántúlon élők fogják tapasztalni, de részlegesen az Északi-középhegység és a Körösök vidékét is érintheti.
A pesszimista forgatókönyv (RCP 8.5.) alapján készült előrejelzések szerint a század végére az évi átlaghőmérséklet 5,0-5,5(!) °C között emelkedne az ország területén, nagyobb mértékben pedig az amúgy is melegebb alföldi régióban.
Bár a kutatás az erdőgazdálkodás kilátásaival foglalkozik, de kitér arra, hogy mindez a mezőgazdaság helyzetét is jelentősen rontaná.
A mérsékelt szcenárióval szemben némi csapadéktöbblet várható a Kisalföld és a Balaton-felvidék területein (10 mm/év alatt), ám az ország többi területén, különösen a déli, dél-nyugati országrészekben jelentős csapadékmennyiség-csökkenést (40 mm/év) vetít elő.
Ha a csapadék eloszlását vizsgáljuk, még rosszabb a helyzet: a nyári csapadék csökkenése drasztikusabb mértékű, mint az évesé, és ez az erdősültebb nyugati, délnyugati, valamint a hegyvidéki területeket érinti.
Klímaváltozás hatása, erdészeti klímaosztályok
Még ha a legkedvezőbb forgatókönyvet (RCP 4.5) vesszük alapul, akkor is tragikus a helyzet. Mint azt a tanulmány készítői megállapítják, eszerint „csak az évszázad végére alakulnak ki olyan területek az ország középső részén, ahol a klimatikus feltételek nem érik el a sztyepp kategória értékeit sem. Az érintett terület azért így is jelentős lenne, majdnem 400 ezer hektár.”
A kutatás ennek a hatását értékelte az erdőgazdálkodási potenciál vonatkozásában, úgy, hogy – a kutatási projekt keretében – ezt a potenciálváltozást beépítették az erdőtelepítési célállomány-javaslatok térképi állományába.
Mivel az érintett terület egy meghatározó része a Duna öntésterületeire esik, itt lehetséges lesz erdősíteni, de csak a többletvízhatások érvényesüléséig. Ez utóbbitól független területek esetében viszont mindez erősen kétségessé válhat, vagyis ezek az erdősítésre alkalmatlanok körét fogják gyarapítani.
A szerzők szerint ezt a besorolást mindenképpen célszerű lenne megtartani, amíg nincs szakmai tapasztalat, válaszként arra, hogy miként is lehetséges erdősíteni ezeken, a sztyepp klímánál is kedvezőtlenebb területeken.
A pesszimista forgatókönyv szerint (RCP 8.5), vagyis ha a kibocsátások volumene a közeljövőben sem változik meghatározóan, akkor nem a század végére, hanem a közepére szárazodhat az ország éghajlata a sztyepp klímaosztálynál drasztikusabban.
Magyarul, 2041–2070-re közel 3 millió ha-on kellene számolni ezzel, a század végére pedig mintegy 7 millió ha kerülne jóval a sztyepphatár alá. Kivételt csak az északkeleti megyék, az Alpokalja térsége és a hegyvidéki régiók képeznének.
Az erdőgazdálkodás célja? Elsivatagosodás elleni küzdelem
Ha mindez így történik, akkor az erdőgazdálkodás prioritása megváltozik, az elsivatagosodás elleni küzdelem lesz. A klimatikus problémák mellett azzal is meg kellene napi szinten küzdeni, hogy az őshonos fafajaink nem lennének alkalmasak a változó éghajlati feltételek mellett történő erdőgazdálkodásra.
A projekt keretében a szakemberek a termőhelyi térképsorozatot megújították, termőhelytípus-változat térképeket is újra létrehoztak. Ezekben a különböző forgatókönyveknek megfelelő sztyeppzónán kívül eső területeket is szerepeltetik. (Az állományok digitális formában elérhetők a SiteViewer program felületén keresztül).
Célállományok
Szintén a projekt részét képezte a célállomány táblázatok fejlesztése, amely kézzelfogható segítséget jelent az erdőgazdálkodóknak, részben választ adhat a klímaváltozás kihívásaira. A kutatók ezt – többek között – a gazdálkodói, tervezői, valamint a szakirányítói és természetvédelmi területek bevonásával készítették el.
Néhány a javaslatok közül:
• Erdősztyepp klímában ne szerepeljen kocsánytalan tölgy a javasolható fafajok között. • A cseres, illetve kocsánytalan tölgyes klímában a cser növekedése meghaladja a kocsánytalan tölgyét. • Erdősztyepp övbe átcsúszó területeken a lisztes berkenye létjogosultsága megemelkedik. • Mélyebb termőhelyeken a kocsányos tölgy helyettesítheti a kocsánytalan tölgyet. • Vályogtalajokon az erdei fenyő létjogosultsága kérdéses. • Ahol van kocsánytalan tölgy, ott a cseresznye is jól megél. • Sztyeppzónában a molyhos tölgy helyett olasz tölgyet ajánlják. • Sztyepp esetében, karbonátos talajokon a csertölgyet nem javasolt. • A sztyeppzónában maximum felnyíló erdők képzelhetők el többletvíz nélkül és sekély termőréteg vastagsági kategóriában. • Földes váztalaj gyertyános-tölgyes klímaosztály alatt csak igen csekély termőrétegű lehet; nem javasolt erdősítésre.
(Forrás: A klímaváltozás egyes várható következményeinek újraértékelése. Újabb termőhely-térképek készítése a SoE-ERTI térinformatikai szolgáltatásaihoz. Illés Gábor, Bolla Bence, Fonyó Tamás)
