Agrár-erdészet a gyakorlatban (Franciaország)

Az agrár-erdészeti rendszerek évezredek óta bevált gyakorlatnak számítanak Európa számos térségében. A világ fejlett országaiban a gépesítés intenzívebbé válása, a kemikáliák egyre kiterjedtebb alkalmazása, valamint a tulajdonviszonyok nagybirtokokfelé történő jelentősebb elmozdulása az erdőgazdálkodás (fatermesztés) és a mezőgazdasági növénytermesztés elkülönüléséhez vezetett. A hagyományos agro-erdészeti rendszerek eltűnése negatív hatások sorozatát idézte elő. Feledésbe merültek a gazdálkodók szakmai ismeretei, tapasztalatai, a tájkép leegyszerűsödött, fokozottabban jelentkeztek a különféle környezetvédelmi problémák, mint pl. talajerózió, szélerózió (deflációs károk), vízszennyezés, jelentős mennyiségű szénfelszabadulás, a biodiverzitás csökkenése, a kártevők természetes ellenségeinek élőhely-beszűkülése, miközben a gazdálkodók is elvesztették alternatív jövedelemforrásaik jelentős részét.

Az Európai Agrár-erdészeti Szövetség az agrár-erdészeti rendszerek következő típusait különbözteti meg: fás legelő, mezővédő erdősávok és pufferzónák, szántó és fák együttese, fás ugar, szórványgyümölcsösök, illetve ide sorolhatjuk az erdei melléktermékeket is. Az agrár-erdészeti rendszerek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előnyökkel járhatnak a hagyományos gazdálkodással szemben. A szántóföldi termesztés szempontjából a fák védelmet nyújtanak a mezőgazdasági növények és állatfajok számára, árnyékot nyújtanak a nappal szemben, védelmet az eső (jégverés) és a szél ellen. Erdészeti szempontból azok a fafajok is alkalmazhatók a rendszerben, amelyeknek nincs nagy erdőgazdasági jelentőségük, azonban értékesek (pl. gyümölcsfák). Környezetvédelmi szempontból a víz- és a talajvédelmi funkciót kell kiemelni, valamint az agrár-erdészeti rendszerek szénmegkötő képességét, amely jelentős szerepet tölthet be a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklésében. A fák jelenléte által javulnak a mikroklimatikus tényezők is: az enyhébb sugárzás és a magasabb relatív páratartalom következtében csökken a légköri aszály mértéke. Szocio-ökonómiai hatásuk is jelentős a vidéki lakosság megtartásával, munkahelyteremtés és alternatív jövedelemforrások biztosítása által. Kiemelkedő az ökológiai (tájképi mozaikosság, biodiverzitás) és méhészeti jelentőségük. A megfelelően kiválasztott különböző fa- és cserjefajok (és fajták) jelentősen megnyújthatják a méhek természetes táplálkozási ciklusát. A különböző időben történő virágzásuk folytán a teljes vegetációs periódusban táplálékot biztosíthatnak a méheknek. A megtermelt méz növeli az agrár-erdészeti rendszer jövedelmezőségét.

Zöldségtermesztés a gyümölcsfák sorközeiben a Hortobágy szélén (Nagyiván)

Amennyiben a fa olyan erőforrásokat hasznosít, amely a köztes növény számára elérhetetlen, például a talaj mélyebb rétegeiben található vizet, az agrár-erdészeti rendszer produktivitása meghaladhatja az egyenértékű területen, kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel vagy erdőgazdálkodással elérhető produktumot. Hasonló komplementartitás figyelhető meg amikor a fiatal állomány a beeső fény nagy részét még nem hasznosítja, azonban a köztes kultúra hasznosítani tudja. Ezeken az egymást kiegészítő jelenségeken alapszik az agrár-erdészeti rendszerek által elérhető magasabb jövedelem, valamint erre utal a kedvező föld-egyenérték arány, mely azt jelenti, hogy 1 ha agrár-erdészeti rendszerben annyi hozam érhető el, mint különálló 0,8 ha szántóföldön és 0,6 ha erdő területen összesen.

A szakemberek azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a nem megfelelően tervezett és megvalósított agrár-erdészeti rendszerek nemcsak súlyosbíthatják a meglévő (környezeti, gazdasági) problémákat, de önmagukban is hozzájárulhatnak a gyengülő, és kimerült ökoszisztéma negatív hatásaihoz. Ezért az elkövethető hibák csökkentésének érdekében nagyon lényeges ezen komplex rendszerekben zajló ökológiai folyamatok megértése.

A magyar nyelven elérhető szakirodalmat tekintve Dr. Radics László és Dr. Rédei Károly is tárgyalja az agrár-erdészeti rendszereket, egy-egy könyvrészlet erejéig. Radics (2007) az ökológiai gazdálkodásról írt szakkönyv „Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben” alfejezetében tárgyalja az „agroforestry rendszereket”. Kitér arra, hogy az agrár-erdészeti rendszerek számtalan módon osztályozhatók, amelyek közül a leggyakrabban alkalmazott a szerkezet szerinti osztályozás, amely az Európában használatos osztályozásnak is az alapja. Ezen kívül rendszerezhető az alkotóelemek térbeli és időbeli elrendezése szerint, a funkció (kibocsátott főtermék, a fás alkotóelemek szerepe), szociökonómiai skála (alapszükséglet kielégítése, mint táplálék, takarmány, tűzifa stb. termelése) a beavatkozás szintje, az ökológiai kiterjedés alapján, illetve a gazdálkodás szintjét megállapítva (kereskedelmi, közepes, vagy minimális). A szerző hangsúlyozza, hogy minden egyes szempontnak van jelentősége és mindnek megvannak a korlátai is. Az osztályozási mód a célon múlik, ami miatt osztályozni szándékozunk. Szó esik a fák potenciális szerepéről, az agrár-erdészeti rendszerek előnyeiről és a gazdálkodási mód elterjedésének korlátairól, melyeket a szerző a megfelelő növények kiválasztásának dilemmájában, a kompetíció miatti faneveléstől való tartózkodásban, valamint a kezdetben magasabb beruházási költségekben lát. Útmutatást ad az agrár-erdészeti rendszerek tervezéséhez, a növények elrendezéséhez. A kezelési változatok között megkülönbözteti a fasoros termesztést nagy értékű területeken, a rétegvonalas ültetést, a takarmánybázist, és a gyümölcstermesztést, valamint külön alfejezetben tárgyalja a sövényeket, az élő kerítéseket és a mezővédő erdősávokat.

​
Mezővédő erdősáv mint élő kerítés (Földes)

Rédei (2014) a téma újszerűségénél fogva iránymutatás céljából tárgyalja a termesztési technológiákat az ültetvényszerű fatermesztés kapcsán. Bemutatja a hazánkban elterjedtebb agrár-erdészeti rendszereket, így a fás legelőket, a mezővédő erdősávokat, valamint a mezőgazdasági köztesművelés esetében javaslatokat is tesz együttes mezőgazdasági növény és nyárfatermesztés technológiájára. A termesztéstechnológia előnyeit hangsúlyozza az ültetvény ápolásának szempontjából: elmaradnak a nyárfiatalost terhelő talajápolás költségei, valamint a köztes növény műtrágyázásának hatását a nyárcsemeték is élvezik. Kifejezetten keskeny koronájú nyárasokban javasolja, legalább 4 m-es sortáv esetén. A nagy véghasználati növőtérrel telepített (8 x 8, 8 x 10, vagy 10 x 10 méteres) nemesnyárasok és a mezőgazdasági köztesművelés, mint termesztéstechnológiai elemek tartós összekapcsolása elvezethet az együttes szántóföldi növény- és fatermesztéshez, melynek elsődleges fatermesztési célja az értékes faválasztékok nagytömegű előállítása lehet.

Az agrár-erdészet hazai helyzetét tekintve fontos szerepet játszik az idén januárban megjelent, második ciklusú agrár-erdészeti támogatás, amelynek köszönhetően fokozott érdeklődés övezi ezt a régi-új földhasználati formát. A hazai kutatásokat illetően a NAIK Erdészeti Tudományos Intézete elsősorban a köztes termesztés, a mezővédő erdősávok és a legelők fásításának vizsgálatát tűzte ki célul. A vizsgálatok egy része már megvalósult kísérleti területeken zajlik, illetve az intézet munkatársai további kísérleti parcellák létrehozásán dolgoznak különböző együttműködések keretében.

Felhasznált irodalom:
Radics L. (2007): Agroforestry rendszerek. In: Radics L. – Gilingerné Panlotai M. –  Kardos Gy.  Podmaniczky L. –  Obrusánszki Ö. – Szujó B. (szerk.): Ökológiai gazdálkodás II. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 2007 395-410 pp.
Rédei K. (2014): Bevezetés az ültetvényszerű fatermesztés gyakorlatába. Agroinform Kiadó és Nyomda, Budapest, 2014. 109-114p.

Honfy Veronika
NAIK Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár

(Agrofórum Online)