A kalászos gabonák termesztése során általában nem sok olyan kártevővel találkozhatnak a gazdálkodók, amelyek fellépése döntő hatással lehet a termésre és amely ellen jó eséllyel inszekticides védekezésre is szükség lehet. Egyedül a vetésfehérítő bogarak csoportja az, amely ellen a hazai termesztői gyakorlatban rovarölő szeres védekezések nagy számban szoktak előfordulni.
A vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) évente egy nemzedéket nevelő, viszonylag kis testű levélbogár fajok. Kifejlett imágó alakban telelnek át a szántóföldek gyomszegélyének talaj felszíni részén. Az imágók tavasszal a felmelegedő talajból kijutva először aktívan mozogva, migrálva keresik fel a számukra tápnövényként hasznosítható egyszikű kultúrákat.
A migrálás módja és sebessége döntően hőmérsékletfüggő. Hűvös, szeles, csapadékos tavaszi időjárás esetén a bogarak csak rövid távolságokat repülnek, így a táblákba történő betelepedésük gyakran frontvonalban történik. Jelentősebb nappali felmelegedés, 20 oC feletti hőmérséklet esetén viszont egyszerre hatalmas távolságokat is képesek átrepülni, ezáltal pedig akár azonnal kolonizálhatják a nagyobb táblák közepét is. Elég lehet egyetlen meleg, napsütéses nap ahhoz, hogy a kártevők elárasszák a teljes gabona táblát.
Bár ezek a levélbogár fajok meglehetősen polifágok, szinte minden fűfélén képesek táplálkozni és kifejlődni, de néhány gabonafélét sokkal jobban kedvelnek a többinél. Rendkívül kedvelik az árpát és a zabot. Általánosságként elmondható,hogy minél zsengébb, fiatalabb, fehérjedúsabb egy gabona és minél kevésbé szőrös a levele, annál inkább kedvelt táplálék a vetésfehérítő bogarak számára. A legnagyobb veszélyben ezért a fiatal, még csak pár leveles tavaszi zab és tavaszi árpa állományok vannak, mivel a bogarak a még kicsi lombozatot akár teljes egészében meg is semmisíthetik. Bár általában a fő kártevőknek a lárvákat tekintjük, de az imágók érési táplálkozása is komoly lombveszteséget és kárt eredményezhet, ha a bogarak nagy mennyiségben vannak jelen.
A vetésfehérítő bogarak esetében a hazai agronómiai gyakorlat inkább a lárvák elleni védekezést részesíti előnyben. Pedig az imágók könnyebben elpusztíthatóak és ez által sokkal kisebb kártétel következhet be a kártevők elpusztításáig, mint a lárvák elleni védekezés esetében.
A károsítók a migrálás, a táplálkozási és szaporodási területek elfoglalása után pár napig intenzíven táplálkoznak, majd pár napon át párosodnak. Ebben az időszakban a migrációjuk már nem számottevő, új táblákat ekkor már nem keresnek fel. Ha a szemlézések során már látjuk a kopuláló bogarakat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a hímek mellett a nőstény egyedek is jelen vannak. A védekezésre a párosodás időszaka a legalkalmasabb. Korábbi kezelés esetén még nem biztos, hogy a teljes kártevő népesség jelen van a területen, későbbi kezelések esetén pedig már bekövetkezhet a peterakás is. Az imágók elpusztítása ilyenkor már csak egyfajta „vérbosszú” lehet a kártételért, de a lerakott petékből később kikelő lárvák ellen már külön menetben kell majd védekezni.
A vetésfehérítő bogarak imágóinak tömeges betelepedése a gabona állományokba és párosodásuk kezdete ezekben a napokban történik. Ráadásul sok gazdálkodónál a kalászosok gyomirtása is mostanában aktuális. E két munkafolyamatot könnyedén össze lehet kapcsolni és a herbicides kezeléssel egy menetben kijuttatott inszekticid könnyedén kitakaríthatja a gabona állományokból az ott élő és károsító bogarakat. A vetésfehérítő bogarak napos, meleg időben a növények felszínén tartózkodnak, így a rovarölő szeres kezeléssel közvetlenül a károsítók testét lehet lepermetezni. Többek között ez is az oka az ilyen, imágók elleni kezelések gyakran szélsőségesen nagy hatékonyságának.
Nem érdemes megvárni a lárvák kártételét a védekezéssel! A vetésfehérítő bogarak most is eredményesen pusztíthatóak!
