Lóbab felhasználásáról és termesztéséről

A lóbab növény jelentőségét tükrözi, hogy Európában egészen a 17. századig – az Amerikából származó kerti bab elterjedéséig – jelentős élelmiszernövényként tartották számon.

Jelenleg legnagyobb területen főleg Kína, Etiópia, Egyiptom, valamint Brazília területén termesztik (1. ábra, 1. táblázat). Hazánkban, annak ellenére, hogy az 1980-ban indított Országos Fehérjeprogram a lóbab termesztésének, vetésterületének jelentős növekedését prognosztizálta (1990-re 50-70 ezer hektáros termőterülettel számoltak), napjainkban sajnos alig néhány hektáron termesztik.

Szója	50% (ebből 55%: USA, Kína, Brazília)
Szárazbab	24%
Csicseriborsó	11% (ebből 90% Ázsia)
Szárazborsó	10%
Lóbab	5% (ebből 76% Ázsia)
Lencse	2% (ebből 75% Ázsia)
1. táblázat A főbb hüvelyes növények termőterületének megoszlása (a földimogyoró nélkül) (Hoffmann, S. 2011) (Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_10_Ipari_es_takarmanynovenyek_termesztese/ch05.html)

A lóbab felhasználási területei

 Abraktakarmány

 Kedvező élettani hatása magas keményítő- (a szénhidráttartalom 30-40 %-a), fehérje- és rosttartalmának köszönhető. Fehérjetartalom tekintetében a szakirodalom törzsektől függően 22-40 %-os szélsőértékeket említ, átlagosan 26-30 % jellemző. Egyéb fehérjenövényekkel összevetve a szója és a csillagfürt után ez a 3. legnagyobb fehérjetartalommal rendelkező nagymagvú hüvelyes növény (2. táblázat). Aminosav-garnitúrája metionin, lizin és triptofán tekintetében nem kielégítő, ezért az abraktakarmány keverékekben ezen aminosavak esetében kiegészítésre van szükség.

	%
Borsó	23
Bab	20
Lencse	27
Lóbab	32
Csillagfürt	37
Szója	39
Csicseriborsó	22
Szegletes lednek	26
Homoki bab	23
2. táblázat  Hüvelyes növényeink fehérjetartalma (Hoffmann, S. 2011) (Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_10_Ipari_es_takarmanynovenyek_termesztese/ch05.html)

A lóbab takarmányértékét a különböző antinutritív anyagok kedvezőtlenül befolyásolják (tripszin-inhibitor, vicin, konvicin, lektin, tannin), ezért cél ezen anyagok csökkentése, akár áztatás, főzés, akár nemesítési módszerek által.

Zöldtakarmány

Tiszta vetésben ritka, általában kevert vetéseket alkalmaznak. Társnövénye lehet borsó, bükköny, kukorica, kalászos gabonák, valamint a napraforgó. A lóbab önmagában, zöldtakarmányként való felhasználása során a napi maximális adag tehenek, növendék és hízó marhák számára napi 10-15 kg, vemhes, illetve szoptató állatoknál 1-2 kg. Nagyobb mennyiség minden korcsoportban a tej „ízhibáját” okozhatja.

Jó minőségű szilázst a vastag szára miatt csak fonnyasztás után, vagy segédanyag hozzáadásával készíthetünk. A silózás legkedvezőbb időpontja a hüvelykötést követően van, ekkor a magvak még zöldek, puhák.

Élelmiszer

Főleg a Földközi-tenger keleti partvidékén, valamint a Közel-Keleten régóta ismert élelmiszernövény. Fogyasztása zsenge hüvelyes állapotban, hasonlóan a zöldbabhoz, vagy érettebb állapotban a magvakat kifejtve, főzve és passzírozva (hántolás) történik. Élelmiszer-, illetve tésztaipari felhasználása száraz hőkezelés utáni őrléssel, liszt formájában lehetséges. Az antinutritív anyagok eltávolítása után fehérjeizolátum, valamint koncentrátum állítható elő belőle.

 A lóbab termesztéséről – röviden

A szántóföldi munkálatai teljesen gépesíthetők, speciális eszköz, valamint gépigénye nincs.

Ökológiai igény tekintetében az ország csapadékban gazdagabb nyugat-dunántúli, gyengén lúgos vagy közömbös talajai a legkedvezőbbek (Győr-Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Somogy megye). Az ország kevésbé csapadékos területein, illetve ha tenyészidőben – különös tekintettel a virágzás-terméskötés időszakára – nem esik elegendő eső, a nagyobb terméskötés érdekében öntözésre lehet szükség. A csapadékigény a virágzás kezdetétől sárgaérésig 180-230 mm.

Lóbab elővetemény-igénye

 Előveteményre nem túl igényes, legkedvezőbbek a gabonafélék, különösen magtermesztéskor. A pillangósvirágúak egymás utáni termesztését – az AKG előírásainak megfelelően – 4-5 évig kerülni kell. Szintén kerülendő, mint elővetemény az árvakelések miatt a napraforgó és az őszi káposztarepce.

A lóbab elővetemény értéke jelentős. A gyökérgümőkben élő nitrogéngyűjtő baktériumok révén nagy mennyiségű légköri nitrogént köt meg, majd hagy vissza a talajban. Irodalmi adatok alapján ennek értéke 60-70 kg nitrogén hektáronként.

Talajművelés, tápanyagellátás

 A korai vetést igénylő növények közé tartozik. Amint a talajt az őszi szántás után tavasszal el lehet munkálni, kombinátorozni kell a jó minőségű vetőágy kialakítása céljából. Tápanyagellátásról már ősszel, illetve tavasszal gondoskodni kell, a talaj tápanyag-ellátottságától függően. A szakirodalom szerint kijuttatható tápanyagmennyiség tápanyagban gazdag talajokon 100:80:120 kg/ha NPK hatóanyag, tápanyagban és foszforban szegényebb területeken 100:100:150 kg/ha, káliumban szegényebb területeken 100:80:170 kg NPK hatóanyag javasolható.

Lóbab vetése

 A vetés optimális időpontja március 10. és április 10. között van. Az ajánlott sortávolság 24 cm, a vetésmélység 8-10 cm legyen, mert egyrészt a lóbab magja nagy, és a csírázásához jelentős mennyiségű vízre van szükség, mely az alsóbb rétegekben nagyobb mennyiségben található, másrészt a kevésbé mély vetés az állományt „instabillá” teszi, csökkenti az állóképességet, megdőlést okozhat. A vetendő magmennyiség (50-55 db csíraképes mag/m²) a magmérettől függően változik. Kismagvú fajtáknál (ezermagtömeg 350-550 g), 500-600 ezer csíra/ha, azaz 210-275 kg/ha vetőmagmennyiség szükséges, közepes magvúaknál (ezermagtömeg 550-750 g) 400-500 ezer csíra/ha, azaz 275-300 kg/ha (1. kép).

Növényvédelem

 A fellépő rovarkártétel (főleg csipkéző bogarak és a fekete répa-levéltetű) ellen méhkímélő technológiát alkalmazva, rovarölő szerekkel védekezhetünk. A rovarok elleni védekezéssel a vírusos megbetegedések terjedését is gátoljuk. A valódi lóbab mozaik, a közönséges lóbab mozaik, a borsómozaik, a tehénborsó mozaik vírus, csak néhány a több mint 100, eddig leírt vírusos megbetegedés közül. A gomba és baktérium okozta megbetegedésekkel szemben (pl. botritiszes betegség, aszkohitás levél- és hüvelyfoltosság, csokoládéfoltosság, alternáriás betegség, hervadások /Fusarium spp./, lóbabrozsda) fungicidekkel védekezhetünk. A gyomosodás ellen leghatékonyabb a gyommentes terület kiválasztása. Vetés után, kelés előtt preemergens, majd posztemergens kezelést végezhetünk.

Ügyelni kell a hőmérsékletre, páratartalomra, a gyomok és a lóbabnak a fejlettségi állapotára. A szakirodalom szerint 12-15 cm-es fejlettségnél, legkésőbb a lóbabnak a bimbós koráig kell kijuttatni a posztemergensen alkalmazott gyomirtó szert. Ez az az állapot, amikor már elég fejlett a fitotoxikusság elkerüléséhez, ugyanakkor a gyomok még „kordában tarthatók”. A preemergensen alkalmazható, engedélyezett herbicidek száma kevés (S-metolaklór és pendimetalin hatóanyag), egyéb herbicidek alkalmazása csak eseti engedéllyel lehetséges. Posztemergens kezelésre kétszikűek ellen mindössze két hatóanyag alkalmas (imazamox és MCPB), használatuk eseti engedélyhez kötött (Kádár /szerk./.: Vegyszeres gyomirtás és gyomszabályozás, 2013).

Betakarítás, tárolás

A lóbab a nyár végén betakarítható növények közé tartozik (tenyészideje fajtától függően 100-130 nap). Az érést a levelek lehullása, a hüvelyek feketévé válása jelzi, a betakarítás a mag 16-18 %-os nedvességtartalmánál, alacsony (350-550 fordulat/perc) dobfordulattal történjen, lehetőleg kora reggel vagy késő este, a mag vonult állapotában. A jól termékenyült egyedek (2. kép) által nyújtott termés potenciálisan 3-4 t/ha.

A magot (3. kép) a biztonságos tárolás érdekében szárítani (14 % vagy annál kisebb nedvességtartalomra) és zsizsikteleníteni kell.