Új, nagy léptékű szabadföldi kísérletek igazolják, hogy a neonikotinoid típusú csávázószerek negatív hatással lehetnek a méhekre. Az úttörő jellegű kutatásban magyar kutató is részt vett.
A neonikotinoidok méhekre gyakorolt hatásával kapcsolatos, eddigi legnagyobb térléptékű, Angliára, Németországra és Magyarországra kiterjedő szabadföldi kísérlet eredményeit közölte a Science folyóirat. A neonikotinoid rovarölő szereket csak néhány évtizede használják, de számos előnyös tulajdonságuk miatt gyorsan igen népszerűvé váltak. Az e hatóanyagú szereket általában csávázásra használják, vagyis a vetőmagot vonják be, így a vegyületek az elvetett magból a növénybe felszívódva fejtik ki rovarölő hatásukat a növényt fogyasztó kártevőkre.
Az utóbbi években azonban ökológus, biológus kutatók vizsgálatai nyomán az körvonalazódott, hogy e szerek a hasznos rovarokra, így a megporzásban részt vevő méhekre is károsak lehetnek. A neonikotinoidok kis mennyiségben bejutnak a nektárba és a pollenbe, melyet azután a viráglátogatók elfogyasztanak. Ilyen alacsony koncentrációban ugyan nem pusztítják el a megporzó rovarokat, de úgynevezett „szubletális” hatásokat, például a termékenység csökkenését, tájékozódási zavarokat válthatnak ki.
Évek óta zajlik a tudományos vita arról, hogy e káros hatások mennyire bizonyíthatóak, főként szabadföldi körülmények között. Az Európai Unióban négy évvel ezelőtt ideiglenesen felfüggesztették e szerek használatát, és jelenleg a teljes betiltás lehetőségét fontolgatják.
Egyaránt vizsgáltak házi és vadméheket
A Science-ban nemrég bemutatott vizsgálat során brit, magyar és német kutatók házi méheket (Apis mellifera), valamint két vadon élő méhfajt, földi poszméheket (Bombus terrestris) és faliméheket (Osmia bicornis) telepítettek a kísérleti területekre. A repce virágzási időszakában regisztrálták a méhek pollengyűjtését és aktivitását. A repce elvirágzása után a méhfészkeket begyűjtötték, és az ott felhalmozott táplálékot, az utódgeneráció mennyiségét, illetve a fészkekben található szermaradványok mennyiségét is megmérték.
Az eredmények azt mutatják, hogy a negatív hatások elsősorban a következő évben jelentkeznek, mert az utódnemzedék létszáma csökkenhet. Magyarországon a házi méhek ivadékbölcsőinek száma, valamint a következő évi dolgozók létszáma lett kevesebb. Angliában meglehetősen sok háziméh-kolónia elpusztult a következő évre. Ugyanakkor a németországi eredmények nem mutatják, hogy a neonikotinoidok negatív hatással lennének a háziméh-kolóniák túlélésére, illetve szaporodására.
„Nagy valószínűséggel ez két oknak köszönhető. Egyrészt, a németországi méhcsaládok egészségesebbek voltak a kísérlet indulásakor, másrészt a méhek itt elsősorban nem a neonikotinoidokkal kezelt repcéről, hanem egyéb növényekről táplálkoztak a kísérlet ideje alatt” – magyarázta Sárospataki Miklós ökológus, a gödöllői Szent István Egyetem docense, a kutatás magyar résztvevője.
A vadméhekre vonatkozó eredmények is azt mutatják, hogy szaporodási sikerüket negatívan befolyásolják a neonikotinoidok. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a poszméhkolóniák kevesebb új méhanyát produkáltak, a faliméhek pedig kevesebb petét raktak. Ez a negatív hatás nem közvetlenül a kezelésekkel, hanem a fészkekben talált szermaradványok mennyiségével hozható összefüggésbe. Ez azt is jelzi, hogy a környezetben korábban fölhalmozódott neonikotinoidok is bekerülhettek a méhek táplálékába – akár a területeken található egyéb növényekből is.
A fent vázolt kutatás eredményei Sárospataki Miklós szerint az irányban befolyásolhatják az Európai Parlament közeljövőben várható döntését, hogy a neonikotinoid hatóanyagú növényvédő szerek végképp tiltólistára kerüljenek.
A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) első, beporzókkal foglalkozó, 2016-os jelentése szerint a rovar beporzók száma elsősorban a földhasználat változása, az invazív fajok, betegségek és kártevők megjelenése, a klímaváltozás, továbbá az intenzív mezőgazdasági eljárások és a növényvédő szerek alkalmazása miatt csökken. A „Beporzás, beporzók és élelmiszer-termelés – tematikus értékelés” című jelentés éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy hiányoznak a neonikotinoid típusú növényvédő szerek hosszú távú hatásait elemző vizsgálatok.
(Magyar Tudományos Akadémia)
