A mák az egyik legrégebben ismert kultúrnövény, melynek őshazája Közép-Ázsiában van. Görögországban i.e. 800-ban már termesztették, sőt az ópium hatása is ismert volt, de az ópium alkaloidjai nem. (A morfin 1904-es felfedezésétől kezdtek a mákalkaloid összetételével foglalkozni.)
Az évszázadok folyamán, keleten az ópium előállítása vált a termesztés fő céljává, míg Európában a mák magját és olaját fogyasztották élelmiszerként. (India, Kína számára még ma is engedélyezett az ópium-előállítás.) A XIX. sz. elejéig még híres volt a provence-i és németországi mákolaj, de mára ez már megszűnt.
A közép-európai térségben, köztük Magyarországon is hosszú múltra tekint vissza a máktermesztés és -fogyasztás. A XII. században már a vámtarifás áruk között említik a mákot, ami azt jelenti, hogy termesztett növény volt. A mákfogyasztás ebben a térségben ma is jelentős, hiszen „töményen” (pl. rétes) esszük, nemcsak szóró mákként édes- és péksütemények tetejére, mint Nyugat-Európában.
1. kép: Őszi fajták a kísérletben
Vannak országok, ahol a mákmagnak már a látványa is elrettentően hat, mivel azonnal a kábítószerrel hozzák összefüggésbe, holott a megfelelően tisztított mákmag nem tartalmaz alkaloidot. A mák alkaloidjai (pl. morfin, kodein, tebain, narkotin, papaverin, oripavin) a tokban halmozódnak fel és termesztési hibák, ill. tisztítási hiányosságok miatt lehet kimutatni azokat a mákmag-mintákban.
Mákfajták a múlt századból
Magyarországon a máknövények kiválogatásának első eredményei a soproni tájfajták voltak. Mind külföldön, mind Magyarországon a mák nemesítése az 1920-as, 30-as években kezdődött és ekkor jelentek meg az első francia, német, osztrák, holland fajták.
Nálunk 1939-ben a Hatvani zárttokú kékmák és az Eszterházi soktokú kapott állami elismerést, mely fajták néhány évtizedig termesztésben is voltak. Morfintartalmuk 0,2-0,5 % között volt.
2. kép: Fajtakísérlet tavaszi fajtákkal
A nemesítésben az 1950-es évektől megjelent a magas alkaloid-tartalmú fajták létrehozására való törekvés, mivel az Alkaloida Vegyészeti Gyár működéséhez morfinos fajták kellettek, ennek első eredménye az 1959-ben elismert SB morfin mákfajta lett, melynek morfintartalma 0,4-0,65 %-ot ért el.
A sort a következő fajták folytatták az állami elismerés időrendjében: Kompolti M (1967), BC-2 (1967), Kék Duna (1973), Kozmosz (1983), Gödi-N (1992), KP Albakomp (1998), Óriás kék (1998). E fajták morfintartalma még alacsony (0,4-0,7 %) volt, ezért még nem kellett a felhasználási cél (ipari, étkezési) szerint különbséget tenni a fajták között. A felsorolt fajtákból jelenleg a Kék Duna (tavaszi, étkezési), Kozmosz (őszi, étkezési) és a KP Albakomp (tavaszi, étkezési, fehér magvú) található a Nemzeti Fajtajegyzéken.
Közösségi Fajtajegyzék (Common Catalogue)
Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta az állami elismerést kapott szántóföldi fajták nemcsak a Nemzeti Fajtajegyzékben szerepelnek, hanem a tagországok Nemzeti Fajtajegyzékeinek összességét jelentő Közösségi Fajtajegyzéken is.
3. kép: Tavaszi fajták színintenzitásbeli különbsége
Magyarországon csak a Közösségi Fajtajegyzéken található fajtákat lehet termeszteni és kötelező a fémzárolt vetőmag használata, mind a nagytermelőknek, mind a házi kertben termelőknek (500 m2 alatt) is, amit a 162/2003 (X.16). Korm. rendelet szabályoz (a kábítószer előállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjéről).
Új technológia, magasabb hozam
A mákfajták nemesítésének két iránya van, de a jó állóképesség és betegségekkel szembeni ellenállóság, őszi típusoknál a télállóság fontos szempont mindkét esetben. Az étkezési mákoknál a maghozam növelése a cél, ill. az alkaloid-mentes, kék magszínű fajták előállítása, míg az ipari fajtáknál a mag egy hasznos „melléktermék” és az alkaloid-tartalom növelése, ill. a morfin mellett a célnak megfelelő alkaloid-spektrumú fajták létrehozása a feladat.
4. kép: Főleg a tavaszi fajtáknál fordul elő az antociános bimbó
A 90-es évekig a 45 cm-es sortáv volt jellemző a máktermesztésben, ami később dupla gabona sortávra csökkent. Az elmúlt években további sűrítés ment végbe (gabona sortáv) és így az egyszáras (egytokú) állomány betakarítása könnyebbé vált. A tokok egyszerre érnek és rövidebb szárral lehet betakarítani őket, ami azért fontos, mert csak a tokban van alkaloid, a szárban nincs. A főtoknál magasabbra növő melléktokok betakarításával az értéktelen szárrész aránya nőtt és a melléktok későbbi érésével a betakarítás is elhúzódott. Az új technológia alacsonyabb, sűríthető, erős szárú fajták megjelenését igényli.
A mák terméshozama a 2000-es években még az 1 t/ha-t sem érte el, míg jelenleg 1,5-2,5 t/ha tokos mákkal számolhatunk a technológiaváltásnak, a jobb fajták megjelenésének köszönhetően, bár a termőhely és évjárathatás mindezek ellenére erősen befolyásolja a mák termesztését is.
Étkezési fajták
Étkezési fajtának minősül a 162/2003 rendelet szerint a 0,7 %-os, ill. az alatti alkaloid-tartalmú mákfajta, de a fajtaválaszték étkezési mák terén elég gyér. A Közösségi Fajtajegyzéken összesen 7 őszi típusú fajta áll rendelkezésre, amiből ténylegesen csak három van forgalomban nálunk: Kozmosz, Leila és Zeno Plus.
5. kép: Kampós, virágzó és zöld tokos állapot a fajtakísérletben
Tavaszi típusból az EU-jegyzéken 37 fajta szerepel, melyek többnyire cseh fajták, de ezeket nem forgalmazzák Magyarországon. Így a hazai termesztők csak három fajta közül – Kék Duna, Zeta és KP Albakomp (fehér magvú) – választhatnak.
Őszi genotípus
Hazánkban az őszi mákok vizsgálata az 1950-es években kezdődött bolgár fajtákkal. Az őszi fajták kibírják a –5 – –7 °C-os száraz hideget, de hótakaró alatt a –15 – –20 °C-ot is, és emellett a tavaszi fagyok sem tesznek kárt bennük. Fontos, hogy a mag szeptember közepe és október eleje között földbe kerüljön, hogy tőrózsás állapotban érje a növényeket a hideg idő.
Az első magyarországi nemesítésű őszi mákfajta a Kozmosz volt, ami máig forgalomban van (1. táblázat). Ennek nemesítése 1972-ben kezdődött és 1983-ban kapott állami elismerést.
|
Fajta |
Tordas | Debrecen | Székkutas | |||
| mag | morfin | mag | morfin | mag | morfin | |
| Josef | 1,75 | 0,3 | 1,09 | 0,27 | 1,76 | 0,44 |
| Kozmosz | 1,94 | 0,18 | 1,38 | 0,43 | 1,27 | 0,6 |
| Leila | 2,00 | 0,18 | 1,73 | 0,18 | 1,66 | 0,25 |
| Zeno Morphex | 1,88 | 0,01 | 1,88 | 0,03 | 1,53 | 0,01 |
| Zeno Plus | 2,10 | 0,22 | 2,24 | 0,24 | 2,33 | 0,33 |
| Zeno V56 | 1,85 | 0,14 | 1,95 | 0,11 | 2,10 | 0,18 |
| Zeno 2002 | 1,93 | 0,12 | 1,79 | 0,15 | 2,24 | 0,23 |
| 1. táblázat: Őszi, étkezési mákfajták magtermése (t/ha) és morfin-tartalma (%) 3 kísérleti helyen | ||||||
Magyarországon az étkezési mákoknál a lila virágú őszi típusok terjedtek el. Jellemző rájuk a tőlevelek fehér foltossága, ami a fejlődés folyamán eltűnik. A fajták magasra nőnek (120-170 cm) és levelük szürkés színű, erősen viaszos, alkaloid-tartalmuk pedig 0,01-0,6 % között mozog. Az államilag elismert fajták mindegyikének jó a télállósága.
Az őszi fajták termesztésének előnyei a következők:
- hosszabb tenyészidő miatt (240-260 nap) több tápanyagot halmoznak fel,
- a tavaszi fajtákhoz képest 1,5-szer nagyobb termésmennyiség, mivel a terméshozamot a vegetatív fázis hossza határozza meg,
- a fejlettebb állomány miatt, jobb a gyomelnyomó képesség,
- a tavaszi fajtáknál két héttel korábbi virágzás, ezért a máktokbarkó kártétele kisebb,
- a korábbi érés miatt, hamarabb és így magasabb áron értékesíthető a mag.
Az utóbbi években a nemesítés elindult az őszi típusok irányába – mind az étkezési, mind az ipari fajtáknál – amihez a klímaváltozás miatti hőmérsékletemelkedés is hozzájárult. A mákot többnyire öntözetlen körülmények között termesztik, ezért csapadékhiányos tavaszon a tavaszi fajták kelése vontatott, míg az őszi fajták ekkor már tőrózsás állapotban vannak.
Tavaszi genotípus
Míg az étkezési fajtáknál az őszi típusok dominálnak, addig az ipari fajták többnyire a tavaszi típusba tartoznak. Ezen fajtáknak a tenyészideje rövidebb (130-160 nap), mert vetésük február-márciusban történik betakarításuk pedig július-augusztus folyamán. Célszerű a fajtákat korán vetni, mert minél hosszabb időt tölt a növény a vegetatív fázisban, annál nagyobb termés várható.
6. kép: Zöldtokos állapot
A tavaszi típusok fajtaválasztéka szélesebb, mind virágszínben, mind érésidőben, mind alkaloid-tartalomban, mind alkaloid-spektrumban. Alacsonyabbak az őszi mákoknál (90-130 cm), levelük zöldes kevesebb viasszal, viráguk pedig többnyire fehér, de vannak rózsaszín, piros, mályvaszínű és lila fajták, ép és szeldelt szirmúak is. A fajtakísérletben a mákvirágzás csaknem két hétig tart. A cseh és lengyel étkezési fajták többnyire későn virágoznak, míg a magyar ipari fajták között a korai, közép és késői érésű fajták is megtalálhatók.
Ipari fajták
Ipari máknak minősül a 0,7 % feletti összes alkaloid-tartalommal (morfin, kodein, tebain, narkotin) rendelkező fajta. Az ipari mák termesztése szigorúan szabályozott és csak olyan cégek termeltethetnek mákot, akik szakhatósági engedéllyel rendelkeznek. Ezen cégek kötelessége a vetőmag biztosítása és a tok, ill. mag visszavásárlása a termelőtől. Az ipari fajták közül a termelő nem választhat, csak azokat a fajtákat termelheti, amit szerződésben a termeltető számára biztosít.
Az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testülete (INCB) részére az országoknak minden évben jelentést kell küldeni a tervezett és megvalósult máktermesztésről, a kinyert alkaloidok mennyiségéről, ill. minden kábítószerrel kapcsolatos tevékenységről.
Fotó: A szerző felvételei
