A mezőgazdaság Európában a kivett vízmennyiség 24%-áért felelős. Bár ez az energiatermelésben felhasznált, hűtésre kivett víz 44%-os arányával szemben nem hangzik túl soknak, a víztartalékokra gyakorolt hatása jóval nagyobb.
Miközben a hűtővíz szinte teljes egészében visszakerül a víztestbe, a mezőgazdaság esetében ez az arány gyakran éppen, hogy csak eléri az egyharmadot. Ezenkívül a mezőgazdasági vízfelhasználás egyenetlenül oszlik el. Egyes dél-európai régiókban a mezőgazdaság felelős a kivett vízmennyiség több mint 80%-áért. A kivételi csúcsértékek nyáron jelentkeznek, amikor kevesebb víz áll rendelkezésre, és ez fokozza a káros hatásokat.
Az éghajlatváltozás valószínűleg súlyosbítja a helyzetet. Egyrészt a forróbb, szárazabb nyarak növelik a vízkészletekre nehezedő nyomást. Másrészt az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak, hogy 2020-ig a bioüzemanyagoknak kell kitenniük a közlekedésben használt üzemanyagok 10%-át. Ha a jelenlegi első generációs energianövények felhasználásával a bioenergia iránti növekvő kereslet bekövetkezik, a mezőgazdasági vízfelhasználás emelkedni fog.
Idén is a július aszályos hónapnak számított. Nem ez az első év, amikor a csapadék nem jó időben érkezik vagy csak a Dunántúlon van és az Alföldre már nem jut. Így az alföldi termések nagy része be sem érik, a növények és fák nem tudnak termést hozni, a gyümölcsök és zöldségek nem fejlődnek ki rendesen. A búza fenológiai érése is elakad, így aratni sem tudnak a gazdák. Terményük mennyisége ennek köszönhetően csekély vagy jelentősen csökken. Sokszor azt hisszük, hogy csak az emberi szervezetnek természetes a víz és a vízfogyasztás. Mert nagyon jó ebben a melegben lehűlni zuhanyzással, vagy mondjuk a Balaton partján fürödni, hűsölni. Továbbá, ha szomjas vagyok, iszom. Kicsit sarkítva, de ugyanezt „kéri” és igényli a növény és a talaj is.
A talajok a szárazföldi növények számára vizet és tápanyagforrást biztosító élőhelyek. A talaj hazánk legnagyobb víztározója.
A talajban lévő víz nem egyenletesen oszlik el vertikálisan a szelvényben és mennyisége időben változik. Tavaszra az őszi-téli csapadék a szabadföldi vízkapacitásig vagy annak nagy részéig feltölti a talajt. Hirtelen nagy esőkor vagy gyors olvadáskor a talaj nem tudja elég gyorsan elnyelni a vizet, belvizek keletkeznek. Belvizek keletkeznek folyók mentén árhullámok idején vagy dombvidéken felszíni vagy felszín alatti oldalirányú folyással. A túl sok víz elfolyik vagy leszivárog a talaj mélyebb rétegeibe, esetleg az alapkőzetbe, a többi pedig fölfelé indul fogyásnak.
A mi klímánkon a vegetációs időszak csapadéka kevesebb, mint a párolgás (evaporáció) és a növények párologtatása (transzspiráció). A kettőt együtt hívjuk evapotranszspirációnak. Ahol lehetőség van, alulról a talajvíz vagy általában fölülről az öntözés biztosít többlet nedvességet. Oda kell figyelni a vizek sóösszetételére is. A talajban lévő víz mennyisége sem térben, sem időben nem állandó. A talaj nedvességtartalma a környezeti hatásokra változik. A változás mértéke és dinamikája a talajban végbemenő folyamatokra jellemző. A talaj nedvességtartalom-változása a talajfolyamatok irányát és sebességét is jellemzi.
A talaj termékenységét, a növényi produkciót (biomasszát) korlátozó tényezők nagy része közvetlenül vagy közvetve a talaj vízháztartásával kapcsolatos. A talajvízháztartási beavatkozások (például öntözés, belvízrendezés) egyik nélkülözhetetlen elemét jelentik a vizek védelmének, a fenntartható gazdálkodásnak.
Európa egyes részein a mezőgazdasági öntözés a helyi és a nemzeti gazdaság szempontjából központi kérdést jelent. Egyes területeken az öntözés megszűnése a földterületek termelésből való kivonásához és komoly gazdasági nehézségekhez vezethet. A mezőgazdasági vízfelhasználást ezért hatékonyabbá kell tenni nemcsak az öntözéshez szükséges elegendő víz biztosítása érdekében, hanem a helyi lakosság, az egészséges környezet és más gazdasági ágazatok érdekében is.
A vízfelhasználás szintjét leginkább a vízre vonatkozó árképzés befolyásolja, amely egyensúlyt teremt a társadalom gazdasági, környezeti és társadalmi célkitűzései között. A kutatások azt mutatják, hogy amennyiben az árak a valódi költségeket tükrözik, az illegális vízkivételt ténylegesen ellenőrzik és a vizet a mennyiség alapján kell fizetni, a mezőgazdasági termelők csökkenteni fogják az öntözést, illetve a víz hatékony felhasználását növelő módszereket fognak alkalmazni. A nemzeti és az uniós támogatások tovább ösztönözhetik a víztakarékos technológiák alkalmazását.
Az ösztönzők bevezetésével a mezőgazdasági termelők a vízfelhasználás csökkentése vonatkozásában számos technológia, gyakorlat és növényi kultúra között választhatnak. Ebben a vonatkozásban a kormányok annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők megismerjék a lehetőségeket, a tájékoztatás, tanácsadás és képzés nyújtásával, valamint további kutatások támogatásával itt is alapvető szerepet játszanak. Különös gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy az energianövényeknek a bioüzemanyagokkal kapcsolatos célok elérése érdekében való bevezetése inkább a mezőgazdaságban felhasznált víz iránti kereslet csökkenését, mint annak emelkedését szolgálja.
Végül a kereslet csökkenésére irányuló erőfeszítések kiaknázását követően a gazdaságok az alternatív ellátási lehetőségekből származó előnyöket is kihasználhatják. Cipruson és Spanyolországban például a kezelt szennyvizet biztató eredményekkel használják növényi kultúrák öntözésére.
Forrás:
